Starling City Könyvtára

Egy átlagos könyvtár amibe általában egyetemisták járnak, hogy a szakdolgozataikhoz gyűjthessenek anyagot. Rajtuk kívül megfordulnak itt könyvmolyok is, hiszen akad egy-két ritka példány, mint minden könyvtárban. Nem gyakori, de van néhány okkult témákkal foglalkozó könyv is.

\\Előző poszt: Starling City Nemzeti Múzeum\\

Nagyon örülök, hogy a városvezetésnek volt annyi esze, hogy a múzeumot és könyvtárat egymás közelébe helyezték el. Mármint köznapi értelemben véve hasznos a dolog. Ennyi antik tárgy és varázskönyv egy helyen nem sok jót jelent a misztikusok világában, de spongyát rá. Végül is hivatalosan nem léteznek varázslók.
A könyvtár ellenben igazi kincsesbánya, ami nem csak a megkopott tudásomat frissíti fel, hanem értékes információkhoz is juttat.
Abban még mindig nem vagyok biztos, hogy egy ősi varázslónővel kell-e megmérkőznöm annak érdekében, hogy a végére járjak az ügynek, de most őszintén szólva ki a fene akarna nekimenni a szakmája alapítójának, bő két évtizednyi tapasztalattal. Nem sok ilyen elvetemültet ismerek. Mármint magamon kívül.
A több órányi olvasgatás során összeszedett információk rámutatnak, hogy mivel állok szemben: La Fey egyik démonlovagjával.
Azt hiszem, hogy itt a lovag páncélján lévő címer egy mágikus pecsét, ami a viselő elméjére erőszakolja az irányító akaratát. Szóval vagy meg kell fejtenem a pecséten lévő mágia szövegét, vagy elpusztítanom a pecsétet.
Bár jó vagyok holt nyelvekből, de azért még néhány órát rá kell szánnom arra, hogy elfogadható angolságú fordítással álljak elő. Nem tűnik igazán nagy munkának, de azért kellően megfáradtak az agysejtjeim ahhoz, hogy  a büfében némi kávéval, többszörösen telített zsírsavval, fehérjével és gyors szénhidráttal (ugye milyen szakszerűen fogalmazom meg, hogy öt perc alatt bevertem egy fél kilós hamburgert?) újratöltsem a kimerülőben lévő energiáimat.
A varázslat szövegét ismerve már nem lesz probléma közömbösíteni a mágiát és van is néhány ötletem arra nézve, hogy milyen ellenvarázsokat alkalmazzak.
Akármennyire is szorít a könyvtár nyitvatartási ideje nem vesztegethetek sok időt.
Előbányászom az elmém legmélyéről az egyik legpofátlanabb varázslatomat. Amit ma simán használhattam volna, ha kicsit összeszedettebben állok neki a nyomozásnak. Néhány szó elmormogása után én is és a könyvek is láthatatlanná válunk a könyvtár dolgozói és biztonsági rendszere számára. Különösen az unott hetven és a halál közti könyvtáros számára...
A démonlovagoknak még alaposan utána nézek. Az ilyen hatalmú szolgálók nem lehetnek sokat, mivel rendkívüli mágikus hatalom kell az őket irányító bűbáj fenntartásához. Ez azt jelenti, hogy olyan feljegyzéseknek is lennie, amik az egyéni sajátosságaikról is szót ejtenek, valamint a megidézésük módjáról.
Ha jól sejtem mire ezzel készen leszek már bőven rám esteledik.
Ha sikerült kihámoznom, hogy melyik démonlovagról van szó, akkor memorizálom a sajátosságait és gyengéit, ezekhez illő varázslatokat készítek elő, létrehozok egy szentséges pajzsot magam körül, ami meghátrálásra kényszeríti a démonokat (remélem a pendragon-démonoknál is működik), elsütésre kész állapotba hozom a páncél mágiájának ellenvarázsát, előkészítek egy csendvarázst  és felrajzolom egy idézőkört.
Ideje munkához látni.
A kelta és szász istenekhez intézem szavaimat, miközben aktiválom a varázslatot és remélem, hogy nem ez lesz életem legnagyobb baklövése.

Mondanám, hogy nem érte meg az plusz néhány órányi kutakodás, de egy könyvön keresztül beszélgetni annak szerzőjével mindig rendkívüli élmény marad. Még akkor is, ha éppen nem segít sokat életem egyik legkomolyabb idézésének az előkészítéséhez.
De akkor is menő így beszélgetni. Remélem majd divatba jön, ha kicsit elterjed a mágia. De kit hülyítek? Senkinek sem kellene az, hogy olyan írófenoménekkel tudjon a könyvein keresztül beszélgetni, mint Stephany Meyer, vagy E. L. James. De úgy tűnik megint túl sokáig pihentetem az agyam hülyeségeken gondolkodva.
A sehova csak előre elvét vallva elvégzem a démont megidéző szertartást. Kántálás, hülye kézmozdulatok és hasonló. Láttál már ilyet filmen nem?
Eleinte nem is hiszek benne, hogy a hagyományos módszereim működni fognak, de egy kis Hegylakós fényjáték és nincs démon, van démon.
Próbálom nem teljesen összetojni magamat. Ez a bestia élőben még sokkal félelmetesebb, mint a mágikus rekonstrukció képén és azt hiszem, hogy nem csipázza a képemet, amiért ide rángattam. Ennek ellenére eléggé organikus élőlény képét mutatja.
A durva, de jól érthető "Varázsló" morranás is ezt feltevésem támasztja alá.
A nemtetszésének erőteljesen hangot is ad, amikor a védőkör erejét úgy kezdi el széthajtogatni, mintha egy közepesen erős acélforrasztásnak esne neki.
A megdöbbenéstől elfelejtek cigire gyújtani és átfut a fejemen, hogy ezután legalább egy hétig kell majd alkoholban áztatni a fejemet annak érdekében, hogy ne hülyüljek bele az élménybe. Már ha túlélem ezt az estét.
- Kérlek nézd el nekem ezt a durva invitálást és az óvintézkedéseimet. Számomra is drága a saját bőröm. - mondom neki - Eddig rossz tapasztalataim voltak a hozzád hasonló, de primitívebb lényekkel. Nem szerettem volna kockáztatni egy támadást.
Remélem a szavaim elérnek a tudatáig és sikerül megértenie őket.
- John Constantine vagyok. - mutatkozok be  - A segítségedre van szükségem! Néhány napja betörtél a Starling City Nemzeti Múzeumba és elég nagy galibát okoztál. A szász sisak elrablása mellett öt emberélet is terheli annak a lelkét, aki akkor megidézett és irányított. Ha a megérzésem nem csal, akkor nem önszántadból csináltál ilyen dolgokat, hanem mágiával kényszerítettek rá.
Tartok egy kis hatásszünetet, miközben előveszek két szál cigit. Az egyiket kérdően a démon felé nyújtom, vigyázva arra, hogy ne tudja elkapni a karomat, mert akkor nekem meszeltek. De legalább érzékeltetem vele, hogy nem akarok ártani neki. Ha elfogadja, akkor meggyújtom a cigit és a kezébe adom, de figyelmeztetem, hogy óvatosan tüdőzze le. Gondolom szűz tüdeje van. Nem kellene, hogy ilyen aprósággal dühítsem fel.
- Üzletet ajánlok. - térek vissza a társalgásunk eredetei témájára - Neked a szabadságod kell, nekem pedig az aki béklyóba köt. Meg grátiszba a sisak. Tegyük rendbe a dolgokat együtt!

Ez a démon nem kispályás. Mint kiderült a Pokol egyik hercege. Ez megmagyarázza, hogyan képes szétszaggatni a védőkört, vagy a puszta akaratával semlegesíteni a mágiát.
Egyre inkább úgy érzem, hogy még az én felfogásom szerint is iszonyú felelőtlenség volt ideráncigálni ezt az alakot.
Amikor a karmos kezével rábök a mellkasomra az ütő majd megáll bennem, a levegőm bennszakad, nehogy véletlenül átszúrja a bordaketrecemmel együtt a szívemet.
A hosszas monológjából sok dologra rájövök és örülök, hogy nem egy versben beszélő démonnal hozott össze a sors. Az a sok shakespeari strófa még egy született angolt is ki tud kergetni a világból.
Szerencsém a magamra hozott szerencsétlenségemben, hogy kvázi megtiltották neki, hogy kezet emeljen rám. Soha nem gondoltam volna, hogy Nergálnak köszönhetem majd az életem. Azt hiszem az irónia fogalma mellé ezt a helyzetet kellene beírni az értelmezőszótárba. Bár örülök annak, hogy Etrigan nem emelhet rám kezet - vagy az ő esetében a karmot ideálisabb kifejezés lenne - de ez még nem fogja megoldani a helyzetet.
Amit ezután mond az már érdekesebb. Blood és La Fey említése már kicsit árnyalja a képet. Ahogy sejtettem, ez a démon is megszállt egy testet. Az viszont érdekes, hogy kifejezetten ellenére volt ez a megszállás. Ezt akár fel is lehet használni annak érdekében, hogy kisegítsen ebben az ügyben.
Mikor Etrigan megemlíti, hogy La Fey halhatatlan, elkezd körvonalazódni, hogy mivel tudnám a saját oldalamra állítani ezt a bestiát. Nem túl humánus dolog, de mivel ez a nőszemély nem tud Pokolra jutni és feltehetőleg több tízezer ember haláláért felelős, így meg fogja érdemelni, amit szánok neki.
- Először is ismét szeretném bocsánatodat kérni, amiért megzavartam nyugalmadat. - válaszolok Etrigannak - De ahogy felvázoltad a helyzeted, én úgy láttom, hogy mindkettőnknek van elszámolnivalója La Fey-jel. Ha jól sejtem elég sok köze van ahhoz, hogy ennek a Bloodnak a testében raboskodsz, bárki is legyen ő. Engem megbíztak azzal, hogy szerezzem vissza azt a sisakot, de én sem nézem jó szemmel, ha valakit olyan dolgokra kényszerítenek, amihez nem füllik a foga, legyen démon vagy ember. Főleg akkor, ha megpróbálják a bolondját járatni vele.
Szívok egy jókorát a cigimből, aminek most kifejezetten terápiás hatása van. Bár ez a kezem remegésén nem látszik.
- Mint mondtad La Fey halhatatlan. - nézek egyenesen a démon pokoli szemébe, amitől majd kiver a hideg veríték - De azt hiszem ez nem jelent akadályt abban, hogy megtaláld méltó büntetését. Egy olyan démonhercegnek, mint te biztos nem. A fájdalmat még biztosan érzi.
Ekkor Etrigan már biztos kitalálta, hogy mire gondolok és valószínűleg tetszik neki az ötlet.
- Ha összefogunk La Fey ellen, akkor mindketten jól járunk. Neked ott lesz egy örökkévalóság, hogy legváltozatosabb módon torold meg a rajtad esett sérelmeket. Ráadásul úgy, hogy a másikad "nagy szerelmét" fogod gyötörni. Ennél költőibb igazságszolgáltatást nem tudok elképzelni. Számomra meg ott lesz a sisak, aminek a visszaszolgáltatásával le tudom zárni ezt az elképesztő nyomozást. Kettőnk közül határozottan te jársz jobban...

Az ötletem hallatán Etrigan arcára ülő kifejezés láttán úgy vélem, hogy egy kicsit már kezdhetem nyeregben érezni magamat. Nagyon is tetszik neki, amit kínálok számára, de azért még óvatosan közelít a témához. Ha a helyében lennék én sem betliznék egy magamfajta kontár ajánlatára.
Ismét egy könyvet megtöltő szövegmennyiséget vág ki magából, amiben hol valami burkolt dicsérettel, hol pedig kérdések özönével lát el. Szemlátomást sikerült nagyon felcsigáznom az érdeklődését és a közös cél érdekében hajlandó együtt dolgozni velem.
- Már az árvaházban is mondták, hogy tehetséges svindler vagyok. - húzódik egy apró mosolyra a szám - Viszont abba nem gondoltál bele, hogy La Fey számomra a nagybetűs konkurencia. Mintha egy kovács szakmai riválisa maga Héphaisztosz lenne. Nem tenne jót az üzletnek, ha sokáig itt rontaná a levegőt. Meg amúgy is piszkálná az orromat, hogy nem enyém a grund. Sok mindenben felettem áll ez tény, de a kora és - jól megköszörülöm a torkom -  "tapasztalata" elég komolyan befolyásolja az önértékelését mégpedig az egészségtelenül magabiztos irányba. Nem kell alászállni a varázsvilágba, hogy ilyet láss. Elég ha csak a makacs öregembereket megnézed. Mindig mindent jobban tudnak a fiataloknál. Még akkor is ha nem értenek hozzá. Most képzeld el, hogy kétezer évnyi létezés után mennyire lekicsinyelhet egy modern kontárt.
Előszedem a cigis dobozom és újabb két szálat húzok elő. Remélhetőleg Etrigan most már el is szívja a neki kínált dohányt. Rágyújtok a sajátomra, a démonnak szánt szálat pedig felé nyújtom.
- Nem mellesleg La Fey nőből van. Amiből következik, hogy érzékeny a bókokra és a hízelgésre. Főleg akkor, ha egy olyan korban született, amiben nem sokba nézték a nőket.
Szívok egy jókorát a cigimből és hagyom a démont, hogy elgondolkodjon azon amit mondtam.
- Mint már többször is felhívtad rá a figyelmem, a ha meghalok a hátsóm Nergálé. La Fey viszont halhatatlan. - néhány másodperc hatásszünet, hadd kattogjanak a fogaskerekek Etrigan fejében - Ha odaállítanék elé azzal, hogy sikerült igába hajtanom és visszavinnem neki az egyik kósza démonlovagját, akkor nem csak azt bizonyítanám neki, hogy nem egy balfácán sarlatán vagyok, hanem cserébe kérhetném, hogy mutassa meg miként lehetek halhatatlan. Persze játszanám a szkeptikust, hogy ő nem lehet az igazi La Fey, így kénytelen bizonyítani számomra, hogy nem valami hatalmas démonúrnő, hanem tényleg ő az eredeti és hamisítatlan Morgan La Fey. Ezt pedig csak mágikus összekapcsolódás útján történő emlékkivetítéssel tudja majd elérni. Ilyenkor pedig mindkettőnk teste védtelen. Ekkor jön el a te időd.

Olybá tűnik, hogy Etrigannek tetszik az a kaotikus katyvasz, amit tervnek titulálva adtam elő neki. Nem csodálkozok rajta, lévén a démonok szeretik a körmönfont, kaotikusnak ható ármányokat és a többszörösen összetett terveket. A káoszból születő rend vagy mi a fene. Legalábbis szerintem.
- Hidd el nekem, hogy ha a helyzet nem követelné meg, eszembe se jutna egy ilyen derék démonnak ilyen szerepet osztani. - mondom neki elővéve a legártatlanabbnak és legőszintébbnek tűnő arckifejezésem - De nekem ennyi kellemetlenséget megérne, ha ezer év után szabadulni tudnék az átkomtól, hogy az idők végezetéig kínozhassam az egyik legnagyobb ellenségem.
Úgy tűnik, hogy Etrigan a cigaretta szociális jelentőségét nem is meri fel. Gondolom nem sokat haladt a korral Arthúr ideje óta.
- Ez egyfajta gesztus. - válaszolok neki - Látom, hogy nem éppen barátként nézel rám és meg kell valljam nekem is lúdbőrzik a hátam, de ha jól akarunk együttműködni, akkor meg kell találnunk a közös nevezőt. Ha az emberek valakivel jóban akarnak lenni, akkor megosztoznak velük az ilyen apróságokon. Így fejezik ki a jó szándékukat.
Etrigan tart egy kis eligazítást, amiből kiderül, hogy haza fogok látogatni. Noha Liverpoolt a hozzá kapcsolódó emlékekkel együtt a hátam közepére kívánom, de azért nem fog ártani, ha szívok egy kis párás otthoni levegőt.
Ránézek a démonra, majd nekiállok a a megkötő varázslat kántálásának.
- In nomine Dei, Etrigan operam praebero alicui! - formálom a latin szavakat - Fungor tres functus sum mihi! In beneplactium dictatum! *
Néhányszor elismétlem az igét mire a mágia hatni kezd és hatalmas nagy szerencsém van, hogy Etrigannek nem kellenek szavak, hogy aktiválja a térmágiát. A magassága miatt alig érem fel a vállát, de sikerül megérintenem. Ő összepattintja a koporsószöget, ami aktiválja a mágiát. Kár azért a jó dohányért. Bár ha ez a démon már másodjára is varázslat aktivációra használta, akkor lehet, hogy általa felfedeztem egy olcsó varázslatkomponenst.

A teleportáció olyan, mintha egyszerre kellene végigboxolnom tizenkét menetet Muhammed Ali-val, ellenállnom egy felnégyelésnek és életben maradni egy keményen átpiált éjszaka után. Más szóval nem kellemes. A megérkezés után kell néhány másodperc amíg azzal küzdök, hogy a könyvtárban evett hamburgert és kávét magamban tartsam.
A jellegzetes angol levegőbe már most jól érezhetően belefonódik a mágia semmivel össze nem téveszthető kisugárzása. Kezdem érteni, hogy miért gondolja sok külhoni, hogy varázslatos a táj a Brit szigeteken.
Az időeltolódás miatt itt még nincs az az éjszakai sötét, így a kastély cseppet sem jót sugalló alakját egyből kiszúrom. Nincs más hátra, mint előre.
- Induljunk. - mondom Etrigannak, majd gyors léptekkel a kastély bejárata felé veszem az utam
Egy kis séta után oda is érünk. A jelenlévő mágia olyan erős, amit még ritkán éreztem. Mintha ki nem sült statikus elektromossággal lenne tele a levegő.
Senki nem fogad minket, a kapu pedig meg sem moccan. Bár eszembe jut, hogy talán egy jelszóra van szükség, de első körben megpróbálom a kopogtatót. Ha nem történik semmi, akkor azt Pendragon mondakör alakjainak és ismertebb tárgyainak nevét kezdem el sorolni, remélve, hogy valamelyikkel ki tudom nyitni az ajtót.

*-Isten nevében szolgámmá teszlek Etrigan! Engedelmeskedj nekem! Akaratom számodra parancs!


\\ Folytatás: Egyéb helyszínek: Elhagyott Kastély \\