A kastély főbejárata

A Wayne kastély bejárata egy kis előtérrel, semmi több.

Bár fogalmam sem volt, hogy miről is szóljon a cikk ez abban a pillanatban nem is érdekelt. Valaki megkérdezte tőlem, hogy hova megyek ilyen sebtiben mire csak annyit feleltem dolgom van. Csak az épület előtt jutott eszembe, hogy elfelejtettem szállító járműről gondoskodni. Azonnal odaléptem a legközelebbi telefonfülkéhez előkotortam a zsebemből azt a bizonyos névjegykártyát és máris hívtam magamnak egy taxit. Pár perc múlva meg is jelent az autó és nem is akárki vezette, hanem az a férfi, akit a napokban megszabadítottam a huligánoktól. Miután beültem hátra közöltem a címet és már el is indultunk. Olyan nagy sebességgel robogtunk, hogy megfordult a fejembe fiatalabb korábban vagy versenyző, vagy pedig gengszterek sofőrje lehetett. Út közben egy szót sem szólt hozzám, aminek örültem így legalább el tudtam merülni a gondolataimban. Ha valami csoda folytán be is tudtam volna jutni ahhoz a milliomoshoz még szükségem volt egy remektémára. A pletykalapok rendszeresen szerepeltették az újságuk címlapján igaz magamat többre tartottam azoknál. Olyan ütős story volt szükségem mind Mohamed Ali öklöse. Olyant kellett kitalálnom, ami mind olvasó figyelmét felkelti és ez alatt nem a zavaros nőügyeire gondoltam. Úgy tűnt már az első akadálynál kudarcot vallottam nem illett hozzám ez a sok agyalás. Sokkal egyszerűbbnek bizonyult ott a trapézon ugyanis akkor nem ért rá az ember gondolkodni csakis az ösztöneim vezéreltek. Ahogyan Moe tarkóját figyeltem hirtelen beugrott valami, ami érdekesnek tűnhet. Vajon mi lehet Gotham aranyifjújának a véleménye a sorra felbukkanó igazságosztókról. Sajnálatos módon jobbal nem tudtam előállni így maradtam ennél. Mikor megérkeztünk az öreg zöldfülűnek nevezett és közölte velem nem lesz otthon Wayn.
- Legfeljebb lesz még fuvarja. Várjon meg.
Ezzel elindultam befelé azonban egy pillanat erejéig teljesen lebénultam. Életemben nem láttam ekkora birtokot azon sem csodálkoztam volna ha Wayn City-nek nevezték volna. Megnyomtam a csengőt azonban nem történt semmi. Beletelt egy kis időbe, amíg végre elkezdett kinyílni az ajtó ám nem a milliárdos volt az. A szennylapoknak a címoldalát láttam ám azokon jóval fiatalabbnak tűnt. A férfi bemutatkozott, amiből rögtön kiderült a komornyikkal van dolgom.
- Üdv. Mr Waynt keresem pár kérdés erejéig. Gotham Gazett…
Sajnálatos módon nem tudtam befejezni a mondatott ugyanis akkorát mordult a gyomrom mintha egy grizzly medve üvöltözött volna.
- Meg akarom tudni mi a véleménye Gotham krémjének a futótűzként fellobbanó álarcos hős áradatról? Semmi faggatózás vagy orr alá dugott diktafon csak egyszerű beszélgetésről lesz szó.
Miközben beszéltem ösztönösen minden porcikáját szemügyre vettem a talpától a feje búbjáig.

A komornyik türelmesen végighallgatta a kiselőadásomat arról, hogy miért kerestem fel őket és egyszer sem szólt közbe. Meglehet már teljesen megszokta a hozzám hasonló parazitákat, akik csakis a nagy sztorit hajkurásszák. Mikor az éhségtől meggyötört gyomrom nagyot kordult Alfréd egy mosolyon kívül semmit nem reagált. Lehet, hogy szégyellnem kellett volna magam, amiért ilyesmi hangokat kiengedtem magamból ám abban a pillanatban ez volt a legkisebb bajom. Miután mindent elmondtam a komornyik nagy sajnálatomra közölte, hogy az uraság elutazott a Metropolisi kirendeltségére, így ha beszélni szeretnék, vele akkor ott kell felkeresnem. Jó alaposan megnéztem az arcát és nyomát sem láttam, hogy hazudna igaz eme mogorva tekintetről nagyon nehéz olvasni. Mindenesetre nem kezdtem el szentségelni sem pedig botrányt csapni, hanem egyszerűen csak mosolyogtam és megköszöntem a segítséget.
- Nagyon hálás vagyok, a segítségért akkor majd ott felkeresem Mr Waynt.- ezzel elindultam a taxi felé az utolsó pillanatban mielőtt becsukhatta volna az ajtót villámgyorsan hátrafordultam.
- Majd elfelejtetem, lenne még egy kérdésem egy csak önhöz, és mint magánember. Mondja Mr Wayn-hez gyakran szoktak jönni hozzám hasonló riporterek?
Meglehet ostobaságot kérdeztem ám azt reméltem, hogy kifejti a véleményét az oda betévedő firkászokról. Allfred majdnem olyan érdekesnek bizonyult minta az az ember, akit szolgál. Csak akkor szólal meg, ha muszáj különben olyan titokzatos akár egy Szfinx. Miután végeztem bepattantam a hátulra a taxiba és megadtam a következő úti célt.
- Metropolisba és egy szót sem akarok hallani.

A komornyik továbbra is rezzenéstelen arccal nézett rám képtelenség volt bármiféle érzelmet leolvasni róla. Egyes emberekre azt mondják, hogy olyan akár egy nyitott könyv, na, erre a pasasra ez a jelző egyáltalán nem illett. Szolidan és udvariasan közölte velem kérdés formájában vajon hányan kereshetik fel a gazdáját, ha hetente jeleni meg a bulvárlapokban. Ezután elköszönt és becsuktam az orrom előtt az ajtót. Kicsit meglepett volna, ha arra adott volna választ, amit kérdeztem nem arra, amit ő hitt. Ezekből megtudtam, hogy engem is azok közé a minden hájjal megkent újságírónak csúfolt alakok közé sorolt, akik szennylapnál jobb helyen még nem dolgoztak. Én viszont tisztában voltam vele mire is vagyok képes és, hogy mennyit érek. Tudom nem voltam egy elsőrangú író azonban a lelkesedésem és a kitartásom mindenért kárpótolt. Úgy döntöttem majd én megmutatom neki is ki az a Dick Grayson ezzel bevágottam a taxiba és leadtam a címet. Tisztában voltam vele, hogy hosszú út előtt állunk ezért keresztbe elheveredtem az ülésen és a hátamat nekitámasztottam az egyik ajtónak. Moe húsz perc után közölte ő nem bírja a csöndet ezért bekapcsolta a rádiót. ez egy csöppet sem zavart, amíg nem mondja azt, hogy na én megmondtam. Mikor arról számoltak be, hogy az egyetemen támadás történt és vannak halálos áldozatok rögtön felkaptam a fejemet. A taxis érzelmi megnyilvánulásával nem igazán tudtam törődni sokkal jobban érdekelt ez az esett.
- Ejtsük a gazdag ficsúrt és menjünk egyenest az egyetemre. És tapposon gázra.
Ez egy nagyon jó sztorynak tűnt ám leginkább az érdekelt hátha tudok valamit segíteni végül is riporter voltam vagy mi, akinek az a dolga, hogy felgöngyölítse az ügyeket.

Kényelmesen elhelyezkedtem a hátsó ülésen és behunytam a szememet.  Abban reménykedtem, hogy az alatt a néhány órácska alatt sikerült kipihennem magam ám végül csalódnom kellett, mert Moe megszólalt. Arról beszélt, hogy túl sokáig tartana autóval, az út sokkal jobb lenne, ha inkább repülővel utaznék. Ráadásul nem is említettem a legfontosabb dolgot miszerint sokkal olcsóbb is lenne így. Mikor megtudtam, hogy négyezer dolláromba kerülne az út rögtön felpattantam ugyanis nem rendelkeztem ennyi pénzel. Igaz sikerült valamennyit összekuporgatnom a rossz fiúk kifosztásából azonban közel sem tűnt elégnek. Általában a taxisok nem voltak ilyen rendesek és ők megvágtak volna azonban Moe nemcsak tisztességes volt, hanem még tartozott is nekem, amiért megmentettem az életét. Nem tudtam kinek talán a sorsnak, de nagyon sokat köszönhettem neki.
- Tényleg? Akkor menjünk a repülőtérre és kösz.
Sajnálatos módon még nem rendelkeztem a megfelelő pénzösszeggel, amire szükségem volt az én kis hobbimhoz. A másik hibám nem más, mint bele sem gondoltam milyen távolságra lehet a két város csak kiadtam az utasításokat. Annyi idő alatt talán minden ember meghalhatott volna a tettes pedig eltűnhetett volna. Kínosnak éreztem, hogy nem nekem jutott eszembe és egy így akartam megváltani a világot. Az öreg bizonyára jó dolgokat mondhatott magában rólam. Ez is bebizonyította, hogy még nagyon sok mindent kell még tanulnom.
/Szuper lett én teljesen megfeledkeztem erről így sokkal élethűbb. Azt hittem itt beszáll ott pedig ki. Nagyon jó lett gratulálok. Izgatottan várom a következőt./