Jane Paxton albérlete

Nagy, tágas, világos. Azaz, hogy pont nem.

Az ébresztőóra sosem lesz a barátom, még szerencse, hogy az új, viszonylag drága telefonom ébreszt, így nem dobom minden reggel lendülettel a sarokba. 
Pizsamában lecammogok a lépcsőn, majd felöltöm a szervezetem koffein háztartását, kétszer egymás után a biztonság kedvéért. 
Miután a kávé lent van emberi külsőt varázsolok magamnak, ha tehetném minden nap valamelyik szépségkirálynő alakjában jelennék meg. De nem tehetem, egyrészt mert hamar lebuknék, másrészt minden energiámat lefoglalná, hogy a felvett alakra koncentráljak. 
A tükörbe nézve nyugtázom, hogy emberek közé mehetek, majd elindulok a szerkesztőségbe.

//Következő poszt: Gotham Gazette szerkesztőség//

// Előző hozzászólás: Gotham Gazette szerkesztőség //

Fárasztó volt a mai nap. Mikor hazaérek úgy, ahogy vagyok ruhástól bezuhanok az ágyba, a tisztálkodás amúgy is túlértékelt dolog, és holnap reggel is bőven ráér. Amikor elküldtem a cikkemet sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy a főszerkesztő kiviharzik a mellékhelyiségről és első körben rögtön leteremt, hogy mégis mit képzelek magamról, majd mikor látja miről is van szó az egekig magasztal és a címlapra teszi a cikkem. Na ez a nem semmi öregem, a végén még lesz belőlem valaki. Mondjuk az a boxkesztyűs mondat nem tetszett annyira. Semmi kedvem sincs összetűzésbe kerülni Vicki Vale-el, de ha elhappoltam előle a címlapot, akkor elkerülhetetlen lesz. Mondjuk Vicki újabban túlzottan Bruce Wayne központú lett, ami érthető, mert látványelemnek határozottan nem rossz a pasi, de azon meg a pénzén kívül fogalmam sincs, mit esznek rajta a nők, lehet hogy a fejében meg nincs semmi. 
Hirtelen eszembe jut, hogy nem csak a főszerkesztőm ígért nekem nagy karriert, kíváncsi lennék ki az a "főnök", de lehet hogy jobb ha nem keveredek bele ilyen dolgokba. Most pedig minden bizonnyal alszok rá egyet, hátha holnap reggelre megjön a megvilágosodás.

Amikor felébredek több dolog is tudatosul bennem egyszerre: 
1. Sikeresen átaludtam az egész napot
2. Annyi telefonhívásom van, hogy inkább végig sem nézem a listát, egy biztos, a főszerkesztőm az első címlapsztorim után simán megnyúz. 
3. Van valaki rajtam kívül a lakásban, aki nagyon nem oda tartozik. 
Miért velem történnek mindig ilyen dolgok? Ja amúgy a plusz egy fő a fegyveres pasi tegnapról aki így nappali fényben, maszk nélkül egész jól kinéző darab, mondjuk sokat visszavesz, hogy fegyvert tartott a fejemhez. Meglebegteti előttem a Gazette mai számát és egy kicsit azért szívet melengető érzés az alkotásomat és a nevemet látni a címlapon. Viszont van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig tudom majd kiélvezni a dolgot. A fickó elmondja, hogy hol, hogyan és mikor találkozhatok a főnökével, menő klub, titkos kézfogás minden egyéb, majd mielőtt bármit is mondhatnék az ablakon keresztül távozik. Zajlik itt az élet kisanyám. Na szóval vegyük sorra, hogy mit is kellene tenni: Ismerősök , rokonok megnyugtatása, hogy élek, üzenet a főnöknek, hogy nem leléptem, csak a sztori folytatásán dolgozok, ami majdnem igaz is. A legfontosabb, eldönteni, hogy akkor most mi a lótúró legyen. Ki a francot akarok átverni, már neki is álltam feltúrni a szekrényt, Club Venom féle helyekre mégse pólóban meg farmerban megy az ember. Elgondolkodok azon, hogy képességemet kamatoztatva, valaki másnak a bőrében kellene mennem, de van egy olyan gyanúm, hogy a "főnök" már lecsekkolta a csinos kis pofimat és tudja, hogy kire számítson. Szóval nincs más hátra mint előre, gyorsan megejtem az egy ideje már esedékes tisztálkodást, majd magamra húzom a fekete miniruhámat, abban legalább nézek ki valahogy. Akkor hajrá irány a Club Venom!

// Előzőzmények Club Venom//

Na ez megint egy érdekes este volt, még hogy unalmas az életem. Van itt egy rakat történés nem kell félni. Meg kell írnom a cikket a Clubról, ki kell választanom az első számú főgonoszt, ki kell eszelnem valami stratégiát a megközelítésére, ja és itt van még az a szérum dolog is. Jó lenne, ha lenne valaki, akit fel tudok hívni, de valljuk be mostanában meglehetősen antiszociális voltam, nem tehetek róla, hogy az idő előrehaladtával egyre kevésbé tudom elviselni az embereket. 
Egy kis segítség most nem jönne rosszul, mert képesség ide, vagy oda, jó lenne egy izmos, harcművészetekben és fegyverviselésben jártas barát, aki kisegít a szorult helyzetekből, azt hiszem a közeljövőben lesz ilyen helyzet, nem is kevés. Viszont kevés az esély rá, hogy elő tudok szedni egy ilyen barátot, már csak azért is, mert nem nagyon vannak barátaim, van pár kolléga, akivel egész jól kijövök, de velük meg nem sokra mennék, ha csetepatéra kerülne a sor. Miért nem lehet az, hogy pont holnap kiderül az egyik kollégámról, hogy ő az aki éjjelente denevérjelmezben üldözi a bűnt??? egyrészt tök menő lenne, másrészt, pedig nem kevés problémám oldódna meg vele, majd azért körülnézek a szerkesztőségben, hátha... Bane embereiben annyira nem bízok, még az álmomban kukkolósban sem. 
Persze a szérum lehet, hogy segítene, de még mindig nem vagyok biztos a dologban. Erre még alszom egyet, szó szerint, mert egy gyors tusolást követően egyszerre ágyban vagyok és szinte azonnal elnyom az álom. 

Másnap reggel mondhatni kipihenten ébredek és teljesen kész van a tervem. Gondolkodás nélkül a szérumért nyúlok és csak remélem, hogy a heveny hasmenés nincs a mellékhatásai között, mert akkor egy az eddigiektől eltérő módon érdekes nap áll előttem. 
Miután nyugtázom, hogy innen már nincs visszaút ( ki lehetne még szedni azt a szérumot a szervezetemből, csak nem nagyon fűlik hozzá a fogam) várok pár percet, de semmilyen azonnali hatást nem tapasztalok. A képességemet inkább nem kezdem el tesztelgetni, hagyok még egy kis időt, hogy testileg és lelkileg is fel tudjam dolgozni a történteket. 
Olyan minden mindegy alapon megindulok a szerkesztőség fele. Lesz ami lesz. 

// Következő hozzászólás: Gotham Gazette szerkesztőség//