Jules Barnes

Név: Jules Barnes
Születési hely és idő: New York City -Egyesült Államok, 1971. 02. 16.
Kor: 45 év
Nem: Férfi
Faj: Metahumán
Foglalkozás: Bérgyilkos
Oldal: Rossz
Megjelenés: 190 centiméter magas jó kondícióban lévő afroamerikai férfi. Könnyen felismerhető a divatjamúlt afro -frizurájáról, amit kör és pofaszakáll egészít ki. Általában olcsónak tűnő, de elegáns öltönyben jár, ami alatt könnyen rejthet el fegyvert.
Felszerelés:

• Colt Anaconda .44 Magnum: Jules elsődleges lőfegyvere ez a nagy kaliberű közepes távon rendkívül hatékony maroklőfegyver
  
• Fagyöltöny: Speciális anyagból készült öltönyszabású jelmez, rugalmas golyóálló anyagból készítve. Hideg hatására nem dermed meg.
  
• Albérlet Central Cityben: A Central City külső peremén található egyszemélyes garzon.
  
• Mobiltelefon: Ódivatú billentyűs telefon. A legkomolyabb extrája a fényképezés.
  
• Számítógép: Egy ősöreg 2000-es évek elei gép, amit már csak netezésre lehet használni.
  

Jellem: Jules képességéből eredően elég hűvös jellem. Nem szereti elkapkodni a dolgokat, az alapos tervezés híve, emiatt kissé rugalmatlan, ha improvizálásra kerül a helyzet. Nehéz bármilyen érzelmi reakciót kicsalni belőle, legyen ez akár pozitív vagy negatív megnyilvánulás.
Képességei:

• Kriokinézis: Jules a molekulák rezgésének lelassításával képes megfagyasztani a környezetében lévő dolgokat. Ezzel képes létrehozni jégpáncélt maga körül, közelharci fegyvereket teremteni. A képessége miatt a testhőmérséklete stabil 30 celsius fokon áll, így a bőre érintése hűvösebb az átlagnál.
  
• Katonai múlt: Jules tengerészgyalogos képzést kapott a hadseregnél. Tudja kezelni a hadseregben használt lőfegyvereket, ismeri a SEALS közelharci technikáit és taktikáit.
  

Gyenge pont:

• Magas hőmérsékleten könnyebben fárad és dehidratálódik. Ilyen esetben komolyabb koncentrációt szükségel a fagyképességeinek használata.
  

Előtörténet:
A lehető legrosszabb helyre dobott le engem a gólya. New York legleprább negyedébe, Brooklynba születtem. Az apám egy piti behajtó volt, aki a helyi maffiafőnöknek szedte be a védelmi pénz. Anyámról nem is beszéljünk. Jobb ha nem tudod, hogy milyen élményeim vannak vele kapcsolatban.
A gyerekkorom elég gázos volt. Sokszor napokig nem tudtam enni, annyira pocsék anyagi körülmények között éltünk. Nem volt ritka az sem, hogy kaptam egy szájast, amikor szólni mertem, hogy éhes vagyok. Egyszer annyira megvertek, hogy belső vérzéssel kellett kórházba vinni.
Ekkor lépett közbe a gyámügy. Az óvodát éppen befejeztem, amikor elvittek a nagybátyámhoz Central Citybe. Ott már kicsit rendezettebb környezetbe kerültem. Volt saját szobám, kaptam minden nap enni és végre a születésnapom is rendesen meg volt ünnepelve. Kezdtem úgy érezni, hogy az életem már tart valahova.
Lehet, hogy a szüleim gyatra alapozása miatt történt, de az iskola nem kötötte le a figyelmem túlságosan. Nem érdekelt az a sok felesleges dolog, amit ott akartak a fejembe verni, pedig hidd el én próbálkoztam. Annyi energiát belefeccöltem azért, hogy ne kell jen osztályt ismételni, de az olyan dolgok, mint az egyetem szóba sem jöhetettek nálam.
Sokat gondolkodtam azon, hogy miként tudnék a szüleimnél hasznosabb tagja lenni a társadalomnak, így amint leérettségiztem, beadtam a jelentkezésemet a seregbe. Az alapkiképzés nem volt kutya, főleg nem egy olyan lógós srácnak, mint én voltam, de megembereltem magam és nem hagytam, hogy a szüleim kétes öröksége elrontsa a lehetőségem arra, hogy valamiféle értelmes életem legyen. Vagy legalábbis valami ahhoz nagyon hasonló.
Az alapkiképzés után nekiláttam a tengerészgyalogsági kiképzésnek, ami igencsak próbára tett, mind fizikailag, mind lelkileg. Új „emberként” csatlakoztam a SEAL-hez. Egy céltudatos személyé váltam, aki hallgat, engedelmeskedik és végrehajt. Aki nem érez szánalmat az ellensége iránt. Akinek egyetlen célja a hazája szolgálata.
Több közel-keleti akcióban is részt vettem ezután és a '90-es évek elején lehetőségem volt arra, hogy az Öbölháborúban is szolgálhassak Wade Eiling parancsnoksága alatt. A leendő tábornok hatékony, de könyörtelen módon morzsolta fel az ellenállást, így vezetve sikerre a rá bízott offenzívát.
Az ütközetek során többször is bizonyítottam Eiling számára, hogy megbízható és engedelmes katona vagyok. Az egyik bevetés alkalmával viszont megsérültem. Ráadásul nem katonához méltó módon. A kivonás közben az egyik iraki katona megpróbált ledönteni a lábamról. Ellenálltam a támadásának, aminek az eredménye egy keresztszalag szakadás lett a jobb combomban. Ha Eiling számára nem lettem volna értékes valószínű ottmaradok.
Az Öböl-Háború további részét kórházban töltöttem, utána pedig a rehab következett. Ezután kivontak az aktív szolgálatból és a kiképző programhoz irányítottak. Nem volt könnyű dolga a kezem alá került kopaszoknak, de én tudtam, hogy mi fog rájuk várni a harctéren. A feletteseim azonban másként gondolták. Kényszerítettek, hogy leszereljek, én pedig meghajoltam az akaratuk előtt.
Starling Cityben telepedtem le, de a polgári élet nem sok jót tartogatott nekem. Kipróbáltam magam biztonsági őrként, kidobóként és személyi edzőként, de sehol sem éreztem jól magam. Annyi előnyöm volt csak, hogy a retro-diszkós munkám során a főnök fizette a fodrászunkat, hogy korhű megjelenésünk legyen. Az afro-sérót azóta nem tudtam elhagyni.
Egyre jobban látszott, hogy kilátástalan az életem. A seregben nem veszik hasznomat, a civilek között pedig csak sodródtam. Közben a pénznek is híján lettem, de tudtam, hogy a rablásból nem fogok jól kijönni. Kifigyeltem a helyi maffia melyik boltoktól szed védelmi pénzt és összehaverkodtam a behajtókkal. Egy kis felderítő munka volt az egész. Ha zárás után jönnek vevők, akkor nem biztos, hogy vásárolni. Szerintem nem kell ecsetelni, hogy mennyi esélye van, hogy egy kocsmázás során valami lepra helyen ilyen tagokba futsz, főleg nem akkor, ha tudod, hogy melyik kocsmában kell keresgélned. Ha pedig jól forgatod a lapjaidat és eleget itatod őket, akkor egész érdekes dolgokat ki tudsz húzni belőlük. Olyanokat, amire a rendőrség is kíváncsi lenne. De ezeket a történeteket megtartottam magamnak és pedzegetni kezdtem, hogy lenne kedvem az ilyen fajta munkához.
Kockázatos terv volt, de sikerült. A személyes találkozó során Don Bertinelli alaposan elbeszélgetett velem és néhány kínos kérdést is feltett a múltammal kapcsolatban, de sikerült meggyőznöm őt, hogy hasznos alkalmazottja lennék, ha adna nekem egy esélyt. Befogadott magához és egyre komolyabb feladatokat bízott rám. Először pénzbeszedés, majd kompromittáló képek készítése, végül már gyilkosságok is terítékre kerültek, míg én nem lettem az első számú embere az utcán. Elememben éreztem magam, minden majdnem olyan volt, mintha újból a seregben lettem volna.
Aztán a kétezres évek közepén keményen elbaltáztam egy melót. Az egyik kerületi képviselőt kellett volna eltennem láb alól, de a fickó túlélte. Balszerencsémre a főügyész jó barátja volt.
Úgy vágtak sittre, ahogy egy köztörvényes gyilkost szokás és ott sem volt aranyéletem. Az őrök az Iron Heightsban egy alkalmat sem hagytak volna ki, hogy megverjenek. A rabtársaim nagy része meg a másik familiának dolgozott. A feltört kisebbségi már csak ilyen bánásmódban részesült.
Ekkor tűnt fel újra Eiling. Akkor már tábornok volt és a terepmunka rettenetesen távol állt tőle. Viszont lehetőséget biztosított nekem arra, hogy újból a sereghez tartozzak. Rábeszélt arra, hogy csatlakozzak egy kísérleti programhoz, ami egy gothami tudós munkáján alapult. Így lettem hát az állam tengeri malaca. Nem volt a legkellemesebb eljárás, de megnyugvást adott a tudat, hogy a hazámat szolgálom.
Valahogy sikerült meggyógyítaniuk a keresztszalag szakadásomat és az új képességeim pedig igazán barók voltak. Nem csak azért, mert nem kellett jeget kérnem semmilyen piához. Képessé váltam a hideg és fagy olyan szintű irányítására, amivel rendkívüli mértékben növeltem a harci hatékonyságomat is. Ha viperák, gumibotok és tonfák nem okoztak problémát a páncélomnak. Ráadásul még egy frankó James Bond öltönyt is kaptam, ami alkalmazkodott az új adottságaimhoz.
Több egyszemélyes bevetést is kaptam, amit sebészi pontossággal végeztem el. De menet közben elkezdett kattogni az agyam. Mi van ha Eiling a maga céljaira használ fel?
Ez a feltételezésem egyre biztosabb lábakon kezdett állni, ahogy újabb és újabb akciókhoz vezényeltek ki. Ekkor már nem csak embereket kellett félreállítanom az útból, hanem ipari kémkedést is végeztem. Ekkor telt be a pohár.
A képességeim használatában szert tettem annyi gyakorlatra, hogy az összes nyomkövető kütyüt le tudjam állítani akció közben. Megszöktem és azóta Central Cityben rejtőzöm. Megválogatom, hogy kitől és mit vállalok el. A legkevésbé sincs rá szükségem, hogy reflektorfénybe kerüljek.

Példa hozzászólás:


Akkor foglaljuk össze, hogy keveredhettem ebbe a kutyaszorítóba. Két napja kaptam egy üzenetet a Dark Web-en keresztül, amiben felkértek, hogy egy túl sokat tudó zsarut tegyek el láb alól.
Most itt állok az egyik kikötő egyik elhagyatott dokkjában és várakozok a fickóra. Sajnálom, hogy meg kell ölnöm, mivel ő is testvér. Igen, mi a Harlemben így hivatkozunk az azonos bőrszínűekre.
Láthatólag van már tapasztalata azzal, hogyan kell ilyen találkákra jönni. Se látványos belépő, se kísérő. Csak ő a jelvénye és a szolgálati fegyvere.
Megáll előttem és kérdőn néz rám?
- West nyomozó? - kérdem tőle
Naná, hogy ő, de játszanom kell a hülyét.
A jelvényével igazolja magát, én pedig átadom a borítékot. Azt csak akkor fogja megtudni, hogy néhány üres lap van benne, amikor kinyitja. Amire most azonnal sort is kerít.
Zavartan kérdezi, hogy mégis mire vélje ezt, de már a pisztolyom csövével néz farkas szemet. Öt lépés távolságban van, innen még egy amatőr is célba találna. A képességeimet nem használom. Nincs okom a feltűnősködésre. Csak a saját nyakamba varrnám Eiling csahoskutyáit.
A következő pár másodperc azonban még számomra is hoz meglepetéseket. Meghúzom a ravaszt, látom a torkolattüzet, de West nem esik össze. Nem tudom megmondani pontosan micsoda, de valami piros-sárgás csíkszerűség robban be kettőnk közé. Én olyan állast kapok, hogy csúszok két métert.
Ahogy felállok látom, hogy mi a helyzet. A város új őrangyala áll előttem. Hogy is hívják? Mennydörgés? Vagy Villám? A lényeg, hogy piszok gyors. De csak addig, amíg le nem hűtik.
Mr. Darren most büszke lenne rám, hogy valamit hasznosítok a fizika óráiból.
Felállok a padlóról és közben felöltöm a jégpáncélomat. Ettől világos kéké fakul a bőröm és a hajam is sokkal őszebbnek néz ki, mint ahogy szokott. A hirtelen hőmérséklet változástól a pára gyorsan kicsapódik a környezetünkben és mind a szélvész, mind az én leheletemet jól lehet látni. West már nincs is a közelben.
Akkor essünk egymásnak és lássuk meg ki lesz a jobb.