Queen Consolidated

A rég nem látott titkárnő mosolyogva üdvözölte. Már nem is emlékezett a nevére. Bár ha akart volna, most akkor sem sikerült volna errefelé terelnie a gondolatait. A személyazonosságuk veszélyben, és a kulcs talán Felicitynél van. A nőnél, aki nyilvánvalóan nem közömbös a számára. Ráadásul egy rivális cég feje, Lex is benne lehet a dologban. Ha így van, és tényleg tudomást szerzett róla, hogy ki is ő valójában, az a legnagyobb probléma, amivel eddig szembe kellett néznie. A támadást egyelőre Kentre bízza, önző módon most a saját háza táján szeretett volna rendet rakni.
Belépett az irodába. Megannyi emlék ugrott be neki azonnal, amitől egy pillanatra össze is zavarodott. Sok minden történt e falak között az elmúlt nagyjából 2 évben és mégis megváltoztak a dolgok. Ahogy lépkedett előre, sorra ugrottak be az emlékek és újra emlékezni kezdett arra, hogy mi is a célja ezzel a várossal. Nem csak mint a Zöld Íjász, hanem mint Oliver Queen is szeretne tenni az otthonáért. Az asztal mögül. De ott ezúttal nem ő ült, hanem a nő, aki "fegyverhordozója", a szeme, a füle, és a szíve egy darabkája: Felicity Smoak.
-Szia Felicity! - A köszönés után egyből nyelnie kellett, pedig a szája ezzel egy időben kiszáradt, a pulzusa pedig megemelkedett. Érdekes, ugyanis megtanulta kontrollálni, de a nő közelében mégsem megy olyan jól ez a képessége. -Segítened kell! Feltörtek egy rendszert és talán én is veszélybe kerültem emiatt. - A mondat végén összezárta a száját és lenézett maga elé. -Ne haragudj, modortalan voltam! Hogy vagy? - Majd felpillantott és egyenesen Felicity szemébe nézett.

A nő, amikor meghallotta, hogy kinyílt az iroda ajtaja kipillantott a monitor mögül. Talán egy halvány mosoly is kirajzolódott az arcán, majd hirtelen arrébb gurult a székkel. Abban a pillanatban megfagyott köztetek a levegő, amikor beléptél a saját irodádba. Felicity tekintete olyan hűvös volt, mint az első téli szellő… arca elvörösödött, látszott rajta, hogy valahol várta azt a pillanatot, amikor újra láthat, de nem volt arra felkészülve, hogy ez épp most jön el. Gyors helyzetjelentésed hatására hirtelen nem tudott semmit mondani, talán ettől azért többre számított azután, ami kettőtök között történt, mielőtt elmentél. Rád nézett, majd kisvártatva Ő is megszólalt.
- Oliver! - köszöntött mindenféle udvariaskodás nélkül. - Mindig azt mondod, hogy az nem számít, hogy Te hogy vagy. Most én is így érzem. Visszatértél, és feladatod van a számomra. – mondta, majd az asztal elé lépett, kezében egy tablettel. – Melyik rendszerről van szó? – kérdezte, és közben már serényen nyomkodta az érintőképernyőt. – Had találjam ki, a metropolisi Őrtorony központi szerveréről beszélünk, amin minden valaha Veled együttműködő személy adata szerepel… többek között a Maszaté, a Villámé, Cyborgé, Aquamané, sőt Őrtorony a saját adatait sem titkosította megfelelően, és még sorolhatnám. – tette hozzá rosszallóan, de már kereste is a megoldást. Rövid szünet után folytatta. – Mit akarsz, mit tegyek? Ha az adatokat ellopták, már egyikünk sincs biztonságban… megpróbálhatom megkeresni a gépet, amire az adatokat átemelték, de mégis mire készültök? Levadásszátok? – kérdezte ugyanolyan látszat hűvösséggel, ahogy eddig is beszélt Hozzád, majd várta a válaszodat… és talán még mást is.

Oliver egy félmosollyal az arcán hallgatta végig Felicity monológját. Az egyik mondata után közbe akart szólni, de végül elharapta az el nem kezdett mondatot, és lehajtotta a fejét, hogy ne lássa a nő a mosolyát. Még ilyen vészes időkben is pozitívan érzi magát Felicity közelében. Gondolatai viszont sebesen a feladatra terelődtek, mert koncentrálnia kell, az idő pedig szorít. Nem olyan gyors, mint Clark, vagy Barry. Neki nincs szuperereje, csupán a technika áll mellette. Mind az Őrtorony részéről, mind pedig a cége által kifejlesztett technológiák által.
Ahogy a monitort nézte, összefonta a karjait, és felvette a gondolkodó arcát. Nyilvánvalóan hackerekkel van dolguk, de nem emlékszik olyanra hirtelenjében, aki képes lenne egy ilyen betörésre. Gyorsan kell döntenie, mert szorít az idő.
- Felicity, téged biztonságba kell helyezni. Mindenki veszélyben van és nem veszíthetlek el. - Az utolsó szavakat lassan, tagoltan mondta, hogy a nő biztosan megértse, bár látta a szemüvegen áttetsző szemein keresztül, hogy egyáltalán nem örül ennek Felicity. - Vadászni megyünk. Még ma éjjel elindulok Clark után és felgöngyölítjük ezt az ügyet. Szeretnélek egy biztos helyen tudni téged, és nagy valószínűséggel szükségem lesz a segítségedre is, úgyhogy legyél gépközelben. - Ezután ránézett a nő táblagépére, és rájött, hogy nem is látta Felicityt még valamilyen kütyü nélkül. Ettől tehát nem kell félnie. Elindult kifelé az irodából. Az egyik kezében már az okostelefonján írta az üzenetet a pilótájának, hogy mikor szálljon fel a gépe. Az ajtóból visszafordult még: - Amint visszatértem, beszélnünk kell. Muszáj megbeszélnünk ami történt. Szeretném, ha köztünk minden a régi lenne. Vagy talán több is.
Nem merte megvárni a válaszát, inkább tovább indult. A válasz pedig megérkezett: "A gép készen áll a felszállásra." Ideje csatlakozni a csapathoz!

Felicity a billentyűk majd a tablet kijelzőjének nyomogatása közben néha felpillantott Rád. Amikor arról kezdtél beszélni, hogy biztonságba kell Őt helyezned, felhúzta a szemöldökét, majd megszólalt.
- Oliver, a biztonság nálunk másodlagos. Amikor elkezdtem Neked dolgozni, tudtam, hogy mire vállalkozom. Arról nem is beszélve, – szólalt meg, majd nagy levegőt vett és folytatta – hogy ezek az alakok már nagyon is jól tudják, hogy ki kicsoda a kis csapatunkban, ahogy valószínűleg az összes rejtekhelyünket ismerik. A legjobb talán az lenne, ha Metropolisban én is csatlakoznék Őrtoronyhoz, több szem, többet lát alapon. – mondta, majd ismét belemélyedt a tablet kijelzőjébe. – A kért információk már a rendelkezésetekre is állnak az Őrtoronyban, szólj Clarknak, hogy vegye fel a kapcsolatot a megfelelő személyekkel az üggyel kapcsolatban. Én majd… - kezdett bele egy újabb mondatba, amit a Te rövidke monológod szakított félbe, és mire válaszolt volna, már ki is léptél a teremből. – helikopterrel megyek, Te indulj nyugodtan. – fejezte be már csak saját magának a mondatot. A lány valahol örült annak, amit mondtál… de tartott is attól, hogy beszélnie kell Veled azokról az eseményekről, amik az elutazásod előtt történtek… pár pillanatig átadta magát a gondolatainak, majd megcsóválta a fejét. – Ennél fontosabb feladataim vannak! – jegyezte meg saját magának, majd az asztalához sétált, benyomta a telefonon a megfelelő gombot és amint a titkárnő visszajelzett, megszólalt. – Francie, kérlek szólj Thomasnak, hogy 10 percen belül várom a tetőn a helipaden. Metropolisba megyünk. – mondta, majd el is engedte a gombot. Tudta, hogy nem fogsz örülni annak, amire készül, de sokkal nagyobb segítségedre lehet, ha Ő is ott van, mint innen, Starling Cityből.



// Ha gondolod a következő hozzászólást már írhatod az Őrtoronyba. Írok oda egy nyitó hozzászólást. //