Metropolis FRPG - DC Univerzumon alapuló FRPG
Üdvözlünk Metropolisban! Ha most jársz itt először kérjük olvasd el oldalunk megújultSzabályzatát vagy regisztrálj, hogy betekintést nyerhess a város nyüzsgő életébe, a hősök és a legnagyobb gonosztevők Világába! Reméljük, hogy hamarosan játékosaink között tudhatunk Téged is megújult oldalunkon, ahol most már korlátlanul válogathatsz a DC Univerzum hősei, gonosztevői között és bemutathatod az életüket a Te nézőpontodból Smile!

FIGYELEM: Most DC Univerzumos karakter indításakor "ajándékot" adunk Smile! Eldöntheted, hogy értékes eszközökre beváltható pontokat szeretnél kapni, vagy felruháznád a karakteredet egy plusz képességgel!

Dick Grayson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Dick Grayson

Témanyitás by D. Grayson on 2016-04-27, 22:52

Név: Dick Grayson (leendő Robin)

Születési hely/idõ:Ismeretlen, 1988.05.01

Kor: 28

Nem: Férfi

Faj: Ember

Foglalkozás: Riporter/Hős

Oldal: Jó

Kinézet:
Magassága: 1,83 m
Súly: 79 kg
Hajszín: Szőkés barna
Hajméret: Rövid
Szemszín: Kék

Felszerelés: Nincs (az ingyen felszerelést későbbre tartogatom)

Jellem:  Ő egy jó ember ám nem hisz a rendszerbe így jobban szereti saját módszerével megbüntetni a rossz fiúkat. Nem egy elveszett bárány képes gondoskodni saját magáról segítség nélkül. Az a célja, hogy Gotham-et megtisztítsa a mocsoktól és, hogy elkapja a szülei gyilkosát. Úgy véli, a cél szentesíti, az eszközt azonban igyekszik a határt óvatosan átlépni. Leginkább a bűnözőktől zsákmányol, dolgokat mivel a fizetése nem fedezné a különös hobbiját. Igyekszik megvédeni a gyengéket és az ártatlanokat azonban nem bánik velük, kesztyűs kézzel csak mert gyengébbek.

Képesség(ek):
- Múltjából kifolyólag egy atléta állóképességével, erejével, gyorsaságával és ügyességével rendelkezik.
- Beszél oroszul, németül, franciául, olaszul, mexikóiul. (Nem perfekt annyi tud amennyi az ott tartózkodás alatt ráragadt szóval nagyjából meg tudja magát értetni.)
- Egy hétköznapi emberhez képest jól verekszik, de Batmantől még messze van egyszerre egy maximum két emberrel tud elbánni.
- Viszonylag jól dob késekkel.
- Jók a logikai képességei és mivel sokáig utazott egy bűvésszel olyanra is felfigyelhet, amire mások nem pl. nagyobb valószínűséggel megtalál egy rejtett ajtót.

Gyenge pont: Túlontúl vakmerő és hajlamos gondolkodás nélkül belevetni magát az akcióba. Alkalmanként hagyja, hogy eluralkodjanak rajta az indulatai.

Elõtörténet:
A család. Egy végtelen egyszerű szónak tűnik, azonban közelről sem az, mindig a megfigyelő, szemszögétől függ. Először is jelentheti azt mikor két vagy több embert vér szerinti kötelék köt össze. Valakik azt mondják, hogy nincs, ennél erősebb a világon viszont sokan cáfolják ezt. Vannak, akik családnak nevezik magukat mikor semmi rokoni kapcsolat nem fűzi őket egymáshoz. Ez nem más, mint a végtelen szeretett, bizalom és odaadó hűség a másik iránt. Én is mondhatni egy ilyen családba születtem bele, egy utazó családban. Születésem óta édesanyámtól és édesapámtól rengeteg szeretet és gondoskodást kaptam mellettük pedig ott volt a cirkusz. Mindenki úgy tekintett a másikra, mint édestestvérére vagy éppenséggel nővérére. Itt mindenféle mutatványos fellépett és mindegyikük elsőrangú volt a maga művészetében. Beszéljünk először is a szüleimről, akiknél nagyszerűbb artistákat még nem hordott hátán a Föld. Több generáció óta űzték ezt a mesterséget és valahányszor felléptek a közönség ujjongva üdvözölte őket. Úgy siklott édesanyám a két kötél között akár egy angyal, igaz én mindig ekképp tekintettem rá. Egészen kiskorom óta néztem őket, ahogyan fellépnek és már akkor lenyűgözött a művészetük igaz nagyon féltettem őket, ám ahogyan nőttem egyre inkább hittem abban, hogy amíg együtt vannak, nem történhet semmi rossz. Ép hogy elkezdtem járni rögtön megkíséreltem leutánozni az ő mozdulataikat természetesen mindig esés és sírás lett belőle. Édesanyám mindig magához ölel és azzal nyugtatgatott, hogy nincs semmi baj és el fog jönni az én időm. Nagyon örültek neki, hogy én is tovább akarom vinni a család hírnevét, ami szinte már szállóigévé vált, ami nem más, mint a repülő Grayson-ok. Igaz egyes helyzetekben nagyon megértőek tudtak lenni azonban máskor kérlelhetetlennek bizonyultak. Én személy szerint merő időpocsékolásnak tartottam az iskolát ők viszont ragaszkodtak hozzá, hogy rendszeresen bejárjak. Azt mondták, ha nem megyek, iskolába soha nem lehet belőlem rendes artista. Idővel be kellett látnom, hogy igazuk van igaz ennek semmi köze nem volt a tanuláshoz. A hinta és a libikóka segítségével sikeresen lenyűgöztem a társaimat. Nem volt valami nagy szám mindössze a libikókán egyensúlyoztam miközben az ide-oda billegett, persze a tanároknak ez nem tetszett. Szerintük egy korombeli gyereknek ez túlságosan is veszélyes és megtiltottak mindenféle mutatványos tevékenységet. Természetesen a tiltás még inkább arra ösztönzött, hogy ne fogadjak szót bizonyára innen ered az a szokásom, hogy csak azokat a szabályokat tartom be, amik számomra előnyösnek tűnnek. Édesanyámékat is behívták ám nagy sajnálatukra ők sem jártak sok sikerrel. Mindössze annyit sikerült elérniük, ezen túl a legnagyobb titokban szórakoztattam kicsinyke osztályomat. Odahaza igyekeztek önállóságra nevelni, hogy ne keljen másoktól függenem. Most térjünk vissza a cirkuszra, vagyis a családom többi tagjára. Akadt köztük késdobáló, akitől a pontos dobásokat tanultam, aminek köszönthetően akár a baseball válogatottba is bekerülhettem volna. Amit megcéloztam azt rendszerint el is találtam. Rajta kívül voltak még bohócok, erőművészek állatidomárok és természetesen vadállatok. Mivel mi egy utazó cirkusz voltunk így elég kevés időt töltöttünk egy helyben legtöbbször mindig úton voltunk. Ennek köszönthetően jó pár helyen megfordultunk és nagyon sok érdekes dolgot láttunk. Nemcsak Amerikában turnéztunk, hanem Európában is jártunk, aminek következtében jó pár nyelvet sikerült elsajátítanom, ha nem is anyanyelvű szinten.


Körülbelül tizenöt éves koromban végre megengedték nekem anyámék, hogy velük együtt én is felléphessek a közönség előtt. Egész addigi életem során erre a lehetőségre készültem és edzettem. Nap, mint nap a testemet erősítettem és megállás nélkül végeztem a gyakorlatokat. A legboldogabb nap az életemben akkor volt mikor mi hárman léptünk fel egyszerre és én majdnem meghátráltam. Bár a mozdulatok már a kis ujjamba voltak azonban akkora tömeg gyűlt össze, hogy teljesen leblokkoltam és forgott körülöttem a világ. Édesanyámék a vállamra tették a kezüket majd biztatóan rám mosolyogtak és azt mondták csak bátran. Miközben ott fen elugrottam a semmibe és elkaptam apám kezét mintha kiürült volna az elmém nem létezett más csak én és a kötél. Fergeteges sikert értünk el és azután hármasban léptünk fel. Sokak szerint nagyon tehetséges vagyok, sőt mi több talán még a néhai Robinnál is ügyesebb vagyok. Robin egy rendkívül tehetséges akrobata volt egy valóságos legenda sajnos én nem ismertem, mert jóval a születésem előtt meghalt. Nem-nem előadás közben hunyt el, hanem egyik rajongója meghívta egy drága éterembe ahol éppen gömbhalat szolgáltak fel neki. Szóval több éven keresztül rendkívül jól éreztem magamat a rivaldafényben persze mellette nem hanyagoltam az iskolát sem.  Minden csodálatos volt egészen addig a bizonyos napig. Egy különleges számot adtak elő méghozzá telt ház előtt azonban a műsor tragédiával zárult. A kötél elszakadt ők pedig sok emeletnyi zuhanás után a földbe csapódtak és azon nyomban szörnyedt haltak. Egy világ omlott össze bennem szavakkal le se tudom írni mit is éreztem. A rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy a köteleket valaki elvágták így nem baleset történt, hanem gyilkosság ám ennél többre nem jutottak. Én tisztában voltam vele, hogy a tettest közöttünk kell keresni, mert más nem férhetett a felszereléseinkhez. Titokban egy kis magánnyomozást végeztem és az egyik utazó ládában döntő fontosságú bizonyítékra leltem. A zsernyákok azért nem találták meg, mert ők szinte semmit sem tudtak a rejtett ládikákról. Mivel az egyik legjobb bűvésszel utazgattam születésem óta így jól tudtam mire kell odafigyelni így gyorsan megtaláltam a rejtett rekeszt benne egy köteg százdollárost és egy kést. Az a láda nem máshoz tartozott mind Eddie-hez a társulat bohócához. Nem tudtam elképzelni honnan lehetett olyan sok pénze azonban abban az állapotomban nem voltam képes szépen megkérdezni. Egyszerűen elhívtam a vadállatok ketrecéhez azzal az ürüggyel, hogy beszélni akarok vele majd nekinyomtam a tigrisketrecnek. Ő természetesen nem tudta, hogy mi bajom van és kétségbeesetten elkezdett kiabálni.
- Hé, öcskös mi ütött beléd?
- Belém? Semmi? Elmagyaráznád nekem mit keresett ez a holmid között?
Azzal, egyik kezemmel elengedtem majd a zsebemből elővettem a talált pénzt és a képibe hajítottam. Tisztán látszott a szemén a rémület bizonyára azt hitte senki nem találja meg a dugi helyét.
- Fi-figyelj meg-meg tudom magyarázni.
- Azt erősen ajánlom.
- Nem az van, amire te gondolsz.
- Ó tényleg? – erre tiszta erőből úgy képen vágtam, hogy elterült a földön.
- Ugye azt akarod mondani nem te ölted meg a szüleimet!? – hogy szavaimnak nyomatékot agyjak belerúgtam egy nagyot a bordái közé.
Az a szánalmas féreg csak úgy visított a fájdalomtól azonban a kiabáló állatok miatt nem halotta senki. Megragadtam a nyakánál fogva fölállítottam majd ismételten nekilöktem a kerítésnek.
- Mond miért tetted? Áruld el!
- Esküszöm én ne..- nem tudta végig mondani ugyanis az orrába paszírolt öklömmel belé fojtottam a szót.
- Mit nem?! Találtam nálad egy rakás pénzt és egy kést! Jól tudom, hogy a kötelet elvágták csak azt nem, hogy miért!
A kifolyt vértől teljesen bemocskolódott a sminkje ez azonban egy csöppet sem érdekelt csak úgy tombolt bennem a gyűlölet és a harag. Ráadásul az ütéseim miatt csak nehezen lehetett megérteni a motyogását.
- Nem így kellett volna történnie.
- Hogy érted ezt!?
- Valaki meg akarta venni a cirkuszt ám a szüleid nem ezt ellenezték, és mint társtulajok beleegyezésük nélkül nem történhetett semmi. Az én dolgom annyi volt, hogy kicsikét rájuk ijesszek.
- Azzal, hogy megölöd őket?
- Nem, dehogy soha az életben nem tettem volna ilyet. Úgy lett volna, hogy leesnek a hálóra ám apád az utolsó pillanatban változtatott a számon és levetette a védő hálót.
- Ki fizetett érte?
- Nem mondhatom meg.
- Rossz válasz. - mondtam majd beleöklöztem a bordái közé.
- Haljam ki volt az!
- Ha megmondom, megöl.
- Ha nem mondod meg én, öllek meg!- erre ismételten képen vágtam.
- Mr Tall. Mr Tall fizetett érte?
- A bűnöző?
- Igen. Higgy nekem álmomban sem gondoltam- ezt viszont már nem hallgattam meg ugyanis felemeltem pár centire a földtől majd eldobtam magamtól.
Ekkor jöttek be a többiek, hogy megnézzék mitől vadultak meg ennyire az állatok majd elképedtek a látványtól, ami szemük elé tárult. A vicces és Barátságos Eddie ott feküdt a földön nyöszörögve vérző fejjel én pedig mellette álltam izzó tekintettel a lábam mellett pedig egy kisebb halom pénz hevert.
- Azt ajánlom, add fel magad a rendőrségnek vagy különben nem érdem meg a reggelt.
Az a szerencsétlenség válaszolni sem tudott a fájdalomtól csak ott feküdt és kétségbeesetten zokogott. Miközben elhaladtam a többiek mellett egyikük megkérdezte tőlem hova akarok menni.
- Megkeresem azt a szemetet, aki miatt meghaltak szüleim.
Huszonöt éves lévén már azt csinálhattam, amit akartam senki nem parancsolhatott nekem. Összeszedtem azt a kevés holmimat, amim volt majd elindultam, hogy igazságot szolgáltassak.


Egy évvel később egy koszos szállodai szobában bámultam a televíziót méghozzá Gotham Cityben. Sajnálatos módon, ami az újságírói fizetésemből kaptam jobb szállásra nem futotta. Sikerült annyit kiderítenem arról a fickóról, hogy rendkívül veszélyes, tele van, pénzel és, hogy piszok nehéz a nyomára akadni. Mindig a háttérből ossza a parancsokat akár egy bábmester. Arra sem tudtam rájönni milyen nemzetiségű vagy mennyi idős. Mindig csak az embereit kapták el a zsaruk őt magát sohasem.  Bár elég keveset derítettem ki ám olyan nyomott hagyott maga után akár egy meztelen csiga, így jutottam el Gotham-be. Abban a városban viszont elég nehéz volt kutakodni és nem, csak azért mert rettenetesen nagy volt. Nem tudott az ember úgy végigmenni az utcán, hogy ne botlott volna bele egy bűncselekménybe így hát nem tudtam melyiket az én gazfickóm parancsára követték el. A tv-t nézve másról nem is beszéltek csakis mindenféle szörnyűségekről. Egy híradóban mást sem lehetett hallani, mint megölték, megerőszakolták, kirabolták, felgyújtották, összekötözték. Már éppen hozzá akartam vágni a távirányítót a készülékhez mikor valami szokatlanról vagy inkább váratlanról számoltak be. Egy álarcos illető a saját kezébe vette az igazság szolgáltatást és az egyik legnagyobb maffiacsaládot adta rendőrkézre. A különös denevérszerű megjelenése miatt egyesek azt hitték róla, hogy egy vámpír garázdálkodik az utcákon. Természetesen a hivatalos szervek nem akartak kamera elé állni azonban annyit elmondtak akárki is a felelős ezért el fogják kapni. Ezen kuncogtam egyet ugyanis még az én szüleim gyilkosát sem tudták rács mögé dugni. Nagy poén lett volna, hogy a bűnözőket nem, de az önbíráskodókat sikerülne nyakon csípniük. Nem tudhattam, ki vagy mi lehet a rejtélyes igazság osztó azonban meg tudtam érteni az érzéseit bizonyára neki is elfogyott a türelme. Kinyomtam a készüléket majd pár percen keresztül a gondolataimba mélyedtem. Én magam is olyan lehettem, mint az a denevér, mert saját kezembe akartam venni az irányítást. Mikor már elegem volt a tanakodásból kimentem a szálloda elé, hogy egy kicsit kiszelőztessem a fejemet. Különös csattanó hangokra lettem figyelmes és jómagam sem tudom miért elindultam a zaj felé. Egy idősebb férfit két suhanc megtámadott bár úgy tűnt el tudna velük bánni azonban egyik nagyon csúnyán leütötte hátulról. Mikor a taxi mellett összeroskadt elkezdték teljes erejükből rugdosni. Ebben mondjuk nem volt semmi különös hisz nap, mint nap történtek ilyen szörnyűségek ám valamiért a szüleimet jutatta eszembe és ettől nagyon dühbe gurultam. Gyors léptekkel a gazfickóknál teremtem majd megfogtam az egyik gallérját és beküldtem a fejét az ablaküvegen. A társának megijedni sem maradt ideje, mert egy villámgyors mozdulattal tökön rúgtam majd mikor kiguvadt a szeme a fájdalomtól egy forgó rúgást mértem a fejére, amitől átzuhant az autón. Az öreg úgy tűnt csak könnyebben sérült meg, mert megpróbált felkelni én pedig a hóna alá nyúlva segítettem neki.
- Köszönöm fiam, de nem kell engem annyira félteni kaptam én ennél keményebb pofonokat még bokszoló koromban.
Nem halottam mit mondott ugyanis az én gondolataim teljesen máshol voltak abban a pillanatban. A rendőrség tehetetlen és az a rejtélyes igazságosztó sem lehet, ott mindenütt egyszerre több kellene belőle. Ekkor formálódott meg bennem az-az ötlet, hogy nekem is bele kéne fognom a város kitakarításába. Közben persze az öreg beszélt ám egy pontnál váratlanul felkaptam a fejemet.
- …és elengedik őket. Legszívesebben én magam verném laposra ezt a szarházit. A rendőrök meg mást sem csinálnak, csak az autósokat bírságolják.
- Komolyan gondolja?
- Hát persze.
- Mit szólna, ha mi ketten elkezdenénk a takarítást?
Kikerekedett szemekkel nézett rám, mert bizonyára azt hihette, hogy csak viccelek azonban én véresen komolyan gondoltam. Tele voltam haraggal és tettrekészséggel ráadásul a cirkuszban eltöltött éveim is nagyon sokat segíthettek azonban valami még hiányzott pénz és megbízható információ. Az előbbit nem olyan nehéz keresni ám az utóbbi már teljesen más tészta. Olyan emberre volt szükségem, aki jól ismeri a környéket és nyitva tudja tartani a fülét. Odaléptem ahhoz a szemétládához, amelyik az utóbbiból lógott kifelé majd miután áttapogattam a zsebét kipakoltam a zsebeit majd a társához léptem. Ő úgy tűnt kezd magához térni ezért egy pontos fejre mért rúgással szépen visszaküldtem álomországba. Miután végeztem a gyűjtögetéssel a pénzt oda tartottam a taxisnak, hogy vegye.
- Tessék az ablakért. És komolyan gondoltam az előbbit.  A nevem Dick.
Lehet, hogy képzelődtem ám olybá tűnt mintha a szemébe megcsillant volna valami majd elmosolyodott.
- Az enyém Moe.
Így alakult meg a mi kis szövetségünk a bölcsesség és a fiatalság tökéletes kombinációja.
avatar
D. Grayson
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 20
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2016. Apr. 19.

Karakterlap
Foglalkozás:
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Dick Grayson

Témanyitás by Lois Lane on 2016-04-28, 08:07

Elolvastam, ahogy említetted is, van benne pár helyesírási hiba, de egyébként ügyesen összeszedted Robin életének minden fontosabb elemét.
Tartottál attól, hogy elég hosszú lesz e, szerintem nem kellett volna Smile.

A párbeszédeknél volt 1-2 sutaság, de értem, hogy melyikben mit szerettél volna mondani. Smile

Mivel nagyobb hibát, átgondolatlanságot nem találtam benne szeretnék Neked kellemes játékot kívánni Smile.

Az előtörténeted elfogadva. Menj, költsd el a megérdemelt 8 pontodat Smile
avatar
Lois Lane
Admin

Hozzászólások száma : 281
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2011. Dec. 03.
Életkor : 31
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése http://metropolis.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.