Metropolis városi Rendőrfőkapitányi Iroda

A Rendőrfőkapitányi Iroda alapvetően két részre tagolható. Mindkettő fehérre meszelt falú, parkettázott helyiség több szőnyeggel.
A belépő személy előbb a titkárnő dolgozószobájába kerül. Vanessa Lincoln az irattartószekrényekkel és íróasztallal berendezett világos helyiséget, néhány kép, három cserepes növény, egy kis hűtő, egy mikrohullámú sütő és egy függöny segítségével kellemesen otthonossá alakította. 
A belső iroda nem csak világos, hanem tágas is. Saját wc és zuhanyzó tartozik hozzá. Kellős közepén egy óriási, aprólékosan faragott mahagóni íróasztal dominál. Az asztal mögött egy bőrborítású forgószék, vele szemben két, szintén aprólékosan faragott, kényelmes fotel található. A hátsó, íróasztal mögötti falat teljes egészében irattartó szekrények takarják el. A belépőnek jobb kézre óriási ablakok és öt, embermagas cserepes növény, bal kézre egy képekkel és hivatalos okmányokkal, valamint a zuhanyzó és a wc ajtajával tarkított fal esik.
A Rendőrfőkapitányi Iroda ajtajával szemben a folyosón, a Rendőrfőkapitány várakozó vendégei számára van elhelyezve az irodában található két fotelhez tartozó kanapé.

Az egyik legnagyobb álmom vált azzal valóra, hogy itt dolgozhatok a rendőrség színeiben közel egy éve.
Apám biztos büszke lenne rám, hisz a várost szolgálom, és tetteimmel próbálok felülmúlni a gonoszon, pont, ahogy ő tette.  Ez a nap másabb, mint a többi, hisz végre főállásban dolgozom a GCPD-nél, és nem egyszerű egyetemi gyakornokként.Végre nem csak papírmunkákat adnak a kezem alá, és, hogy ezt vidd, ide ezt hozd el onnan. Tudom, hogy gyakornokként nem várhatok mást, de már azt hittem, hogy sosem fog eltelni ez az egy év. Talán ma már megkapom első önálló ügyemet, és mióta megkaptam a jelvényt a kollégák is máshogy néznek rám.
Szinte rohanva futottam át a város utcáin, miközben kedvenc baconos szendvicsemet majszoltam, és egy erős feketét kortyolgattam, remélve, hogy nem fogok már az első napom elkésni.
Az időjárás szerencsére nekem kedvezett, az őszi idő ellenére, a nap melegen sütött, és csak némi szellőt lehetett érzékelni az éterbe, ami olykor-olykor kellemetlenül befújt a sálam alá.
-       Már csak két sarok és ott vagyok, maximum 5-perc- gondoltam magamban, és kissé rémültem ránéztem az órámra, 43- Ajjaj-majd gyorsabb tempóra váltottam.
-       17 percem maradt nyolcig, belekell húznom, különben elkésem- majd kidobtam a legközelebbi kukába a szendvicsnek a papírjait, valamit, a kávé dobozát, és szinte rohanva futottam a rendőrkapitányság felé.
-       Ez az!- kiáltottam fel, mikor végre megérkeztem a portára és újra karórámra néztem 51.
-       Jó reggelt Noel!- kiáltatottam oda a portásnak, miközben a belépőkártyámat hozzáérintettem a fotocellás ajtó kódleolvasójához. 
-        Hello Alonzo!- kiáltott rám vissza, a portafülke üveges ablakán keresztül, épp reggeli fánkját falva, ami csak úgy csorgott le a szája széléről, mintha hónap óta egy falatot nem evett volna.  

Noel már azóta itt dolgozik, mióta eszemet tudom, már több generációt megért, egy igazi hidegvérű zsernyák volt, de sajnos egy motorbaleset következtében tolószékbe kényszerült, és így megállapodtak a kapitánnyal, hogy itt maradhat portás beosztásként, de hát azóta már vagy már több mint négy év eltelt, és még mindig itt van az öreg.

Hatalmas és gyönyörű épület volt a rendőrkapitányság. A tiszta, fehéren mázolt falakon csodás festmények lógtak. A látogatók, vagy épp az itt dolgozó kollégákat, egy hatalmas márvány lépcső vitte fel az irodájukba, és a lépcsősor tetején vált ketté, az egész épület. Egy belső irodára és egy várakozóra. Én természetesen az iroda felé vettem az irányt. A belső iroda kiépítése is igen színvonalas volt, óriási terek, fa padlózat néhol egy-egy szőnyeggel. A terem Kellős közepén egy, aprólékosan faragott mahagóni íróasztal dominál. Az asztal mögött egy bőrborítású forgószék, vele szemben két, szintén aprólékosan faragott, kényelmes fotel található.
 A hátsó, íróasztal mögötti falat teljes egészében irattartó szekrények takarják el. A belépőnek jobb kézre óriási ablakok és öt, embermagas cserepes növény, bal kézre egy képekkel és hivatalos okmányokkal, valamint a zuhanyzó és a wc ajtajával tarkított fal esik.

Az íróasztalom kicsit elkülönítve a nagy tömegtől egy sarokban volt elhelyezve, mellettem a hatalmas ablakkal, ami pont a főutcára nézett rá, nyilván sötétítővel ellátva, hogy azért ne lássanak be a polgárok. Asztalomon rend volt és tisztaság, néhány üres lap, pár toll, és egy asztali lámpa. És ez az egész csak rám várt. Szeretem a rendet és a tisztaságot, sőt néha már túlzottan is, szeretem, ha valami precíz, hisz így még jobb és pontosabb munkát tudok kiadni a kezemből.
-       Hát megérkeztem, és még 8 óra sincsen-néztem rá a hatalmas faliórára, ami rendszerint nyolckor mindig egy nagyot szokott kongani-, talán még egy kávé belefér.
Amint leraktam a táskámat az asztalra, és felakasztottam a fogasra a ruhámat, elindultam az automatához, venni még egy feketekávét, és valami kis csokit, így induláskép.
- Hát ez jól esett- majd kidobtam a kis műanyag poharat és elindultam az irodába az első eligazításomért.