Eric Needham

Név: Eric Needhan
Születési hely/idõ: 1985.02.29 Gotham City
Kor: 31
Nem: Mars szelet
Faj: Ember
Foglalkozás: "Szuperhős"
Oldal: Rossz
Kinézet: Egy átlagos magasságú, cingár férfiról van szó, akin azért látszik, hogy nagyon erős tud lenni, ha éppen arra van szükség. Karjait bőrkeményedések, és sebhelyek borítják, de még a lábain is húzódik pár elég csúnya heg. Az arcát szerencsére sikerült megvédenie, egyenlőre.
Civil valójában nem túl figyelemreméltó, úgy öltözik, mint bárki más, amikor azonban a jelmezét ölti magára, már más a helyzet. Hosszú fekete nadrágjára, és pulcsijára egy fekete golyóálló mellényt húz, arcán egy éjjellátó szemüveget visel, kezein és lábain pedig olyan különleges kesztyűt és csizmát visel, amivel képes megtapadni mindenféle szilárd felületen. Mindehhez társul még egy fekete símaszk is, a homlokán egy apró sötétlila pók emblémával.
Felszerelés: 
Pisztoly, kés, éjjellátó szemüveg, Falhoz tapadó csizma/kesztyűk.
Jellem:  Eric egy közveszélyes, megbízhatatlan, és vakmerő ember. Az, ahogy képes szembeszállni bármilyen túlerővel, még akkor is, ha abszolút nyilvánvaló, hogy semmi esélye a győzelemre másoknak túlzott önbizalomnak tűnhet, pedig valójában csak a legkevésbé sem érdekli, mi lesz vele.
A nehéz helyzeteket igyekszik humorral oldani, és ha ő a közelben van,a  nehéz helyzet garantált.
Képesség(ek): -
Gyenge pont: Ha levágják a fejét holtan esik össze.

Elõtörténet:

A nevem Eric Needham. Miután 10 évet raboskodtam a pokolban, most visszatérek a társadalomba, hogy megbüntessem mindazokat, akik csak prédát látnak a gyengékben, kikből hiányzik az akaraterő. Azon emberekben, amilyen én is voltam valaha...

A történetem már az elején sem volt valami szívderítő, igaz a városban ahol felnőttem már az is álltai nagy szerencsének számított, hogy éltek a szüleim, és egyikük sem a helyi alvilág alkalmazásában várta a golyó általi nyugdíjaztatást. Más kérdés, hogy emiatt alig voltak otthon, de legalább nem kellett aggódni, hogy egyszer valaki ránk gyújtja a házat, vagy hasonló nyalánkságok. Apám az acélgyárban igázott, anyám pedig nővér volt valami klinikán. Pontosan nem tudom melyikben, és azt mondták, addig örüljek, amíg nem járok ott. Szóval a lényeg, hogy szinte sosem voltak otthon, TV-nk pedig nem volt, így a többi sráccal lógtam a  suliból, és mindenféle dolgot kipróbáltunk, csak, hogy elüssük az időt. Furcsa belegondolni, hogy néha kajára is alig volt pénzünk, de valahogy fűre, piára, és drogra mindig sikerült összekaparnom...vagyis majdnem mindig. Mint kiderült a kokain egy kegyetlen úrnő, és ha ez ember nem érzi már az ölelését, elég meredek dolgokra is képes. Engem például elindított bűnözői pályafutásomon, és meg is lett az eredménye. Az áldozatom egy idős hölgy volt, aki könnyebb sérülésekkel úszta meg, viszont mint kiderült, sosem jó ötlet olyanokat kirabolni, akik ismernek, maszk nélkül. amint felépült annyira, hogy beszélni tudjon - ami mint mondtam, elég hamar volt - már kopogtattak is nálam a zsaruk. Mivel még csak 15 voltam, megúsztam 3 évvel a fiatalkorúak börtönében, ami egy vicces hely. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy középiskola lenne a söpredéknek, ahol felkészülhet az igazi életre odakint. Miután sikeresen levizsgáztam zártörésből, zsebelésből, és trágár beszédből, ki is engedtek, had garázdálkodjak tovább kedvemre. A hazatérésem nem volt kellemes, de gondolom ezt nem kell taglalni. A régi bandából addigra mindenki eltűnt, így vagy úgy. Akadt aki jó útra tért....elvétve. A többséget hülyére vert valami macska, vagy mi, aztán pedig a nagyfiús sitten kötöttek ki. Normálisabb nem lett a város, amíg be voltam zárva, az tuti. Ahogy az is, hogy a kokó sem lett olcsóbb egy centtel sem, sőt. A pénz, amit otthon találtam eldugva egy napig sem lett volna elég, hogy fedezze a kedvenc hobbim, szóval úgy döntöttem a saját kezembe veszem az életem. A régi búvóhelyről magamhoz vettem egy pisztolyt, és szereztem egy símaszkot is, hogy meglátogassam a közeli vegyesboltot.
Könnyű célpontnak tűnt, a tulajdonos tudta a dörgést. Kezeket fel, kasszát kinyit, rendőrséget felhívni megszokásból, de amúgy nem reménykedni benne, hogy valaha látja ezt a pénz még az életben.
-Ez minden??? - Kérdeztem, és a homlokához nyomtam a pisztolyt - Ne fukarkodj, egy új koponya sokkal többe kerül!
A hangom remegett, a kezem is remegett. Ha nem lett volna az öreg ennyire betojva, simán levághatta volna, hogy bár egy méterre sem vagyok tőle, még így sem biztos, hogy el tudnám találni ezzel a kilengéssel. Legalább annyira izgatott voltam, mint ő, és az sem segített, hogy már legalább egy hete nem jutottam hozzá az adagomhoz. Komolyan megfordult a fejemben, hogy meghúzom a ravaszt, és lelépek, csak túl legyek már ezen az egészen. Ekkor derült ki, hogy nem csak ketten vagyunk. Mielőtt gondolkodni tudtam volna, oldalra pördültem, és leadtam egy lövést a sötétből rám törő alakra, ki vérző mellkasát fogva torpant meg, majd esett el, fájdalomtól eltorzult arccal. Csak álltam ott felette, mígnem kiejtettem a fegyvert a kezemből, majd magam is térdre estem.
-A...apa..? Mit keresel te itt?
Tompa köd szállt le az agyamra. Az élet olyanná vált, mint egy homályos, lidérces álom túl sok éhgyomorra vedelt alkohol után. Nem hallottam a szirénákat, nem fogtam fel, ahogy megbilincselnek, és a tárgyaláson is csak testben voltam jelen. Mondhatni, pár évvel később arra ébredtem, hogy narancssárgában feszítek az Iron Higths egyik lakosztályában, és hiába dörömbölök, a szobaszerviz csak nem akar jönni. Tipikus...
Azt, hogy túléltem az ott töltött 10 évet, és még csak forró, romantikus kapcsolatba sem kerültem ott senkivel egy régi barátomnak köszönhetem, aki nem csak nagyobb volt mint én, de ostobább is, hisz már jóval előbb lefülelték, mint engem, és mire lakótársak lettünk, már kiforrott a jó híre odabent. A fickó úgy nézett ki, mintha egy aligátort kereszteznénk egy rinocérosszal, és valahogy rávennénk, hogy viselkedjen hozzávetőlegesen úgy, mint egy emberi lény, szóval abban a pillanatban, hogy kijelentette, haverok vagyunk, nekem semmi gondom nem volt az életben többé odabent. A manus mindent meg tudott szerezni odabent. Vagyis, majdnem mindent, hölgyekről csak álmodni mert mindenki, de pornó újság, filmek, pia, cigi, és még kokó is akadt bőven, csak kérnem kellett. Én pedig kértem is, az utóbbit kivéve. A fehér porra többé rá sem tudtam nézni, azok után, ami történt.
Ha a javító olyan volt, mint a középiskola seggfejeknek, akkor ez a tróger egyetem, ahol szerénységem kimagasló eredményt ért el, mindezt úgy, hogy sikerült meghúznom magam, és kimaradnom minden olyan hülyeségből, amit észrevettek. még így is eltartott egy darabig, amíg végre kiengedtek onnan, és újra a szabad ég alatt állhattam, a buszmegállóban a börtön körül. A filmekben ilyenkor mindig vár valaki az emberre, engem viszont nem lepett meg, hogy a busszal kellett mennem végül. Anyámat nem láttam a tárgyalás óta, várható volt, hogy most sem lesz itt.
-A Glades-be megyek...
-Valóban? - Kérdezte a sofőr kedélyesen - akkor vonszold hátra a segged, ez egy busz, nem k*b****tt Taxi!
Bólintok, és ledobom magam hátra. Nincs itt senki, csak én, és a múmia a volánnál. A busz zajosan döcög le a hegyen a város felé, én pedig elmerülök a  gondolataimban.


-Eric! Ezer éve nem láttalak! Már azt hittem másik dealerhez szoktál! Van számodra valam...
Vér buggyan ki a férfi szája szélén, mikor torkon ragadom, és a falhoz nyomom. Késem többször is utat talál a bordái közt. Hatalmasra tágult pupillákkal bámul rám, ahogy ott hagyom a kukák közt, akárcsak a másik 3 drogárust, és kapucnimat a fejembe húzva megpróbálom elhagyni a sikátorokat. Mielőtt azonban kiérnék az utcára, egy kocsi csikorogva áll meg előttem, eltorlaszolva az utat. Hátulról két másik marcona alak kerít be, a kocsi ajtaja pedig nyílik. Azt hiszem itt a vége.
-Jó estét kívánok. Mr.Needham ugyebár?
Bólintok.
-Ön késelte meg a többi semmirekellőt is, igaz?
Újabb bólintás, és már lélekben felkészülök rá, hogy a következő pillanatban eldördül egy lövés, amit csak én fogok hallani. Had jöjjön, épp ideje.
-Akar nekem dolgozni?
-...he?
-Bennünk sok a közös. Ön szerint a drogok tönkreteszik a várost. Szerintem nem téved, de a célpontjai...nos, nem gondolkodik elég nagyban. Én segíthetek benne, hogy oda üssön, ahol tényleg fáj, és ne csak a kiskatonákat intézze el,d e a főnökeiket is.
Hátra tekintek, majd vállak vonok.
-Van más választásom?
-Kérem, szálljon be. Sok dolgot kell megbeszélnünk.

Új munkaadóm betartotta az ígéretét. Alig tudtam ámulni rajta, hogy nem egy folyóban kötöttem ki, mire már a kezembe is adott egy listát azokról, akikre érdemes vadásznom, ha tényleg komolyan gondolom ezt a hadjáratot, és ennél még többet is! Pénzt, és felszerelést adott, amiről álmodni sem mertem volna, és fegyvereket, amikkel már volt esélyem felvenni a harcot az alvilág ellen.
Azóta nappal csak egy egyszerű, szabadult fegyenc vagyok, de éjjel, ha magamra húzom az álarcot, én vagyok, a Fekete Pók!