Gotham City utcái

First topic message reminder :

Ma este egy újabb fénykép érkezett a szokásos fekete borítékban. A kép hátulján a pasas neve, és címe mellett még a bűnlajstromát is részletezték, bár ezúttal nem lett volna rá szükség. Victor Attic, ismert drogdíler, és akkora balfék, hogy azt még az újságok is megírták ma reggel. Valamit viszont jól csinálhatott, hisz a kapcsolatai révén ismét szabadlábon van, annak ellenére, hogy véletlenül arra forgató TV stáb vette fel munka közben. Majd elcsevegek vele erről, mielőtt kidobom a tizedikről.

A gotham-i közlekedés egy katasztrófa, még így is, hogy a metrón kell utaznom. Muszáj lesz kitalálnom erre valamit idővel, elvégre miféle szuperhős az, aki tömegközlekedéssel megy dolgozni? Legalább most már van annyi eszem, hogy civilben szálljak fel, és csak a hátizsákomban vigyem magammal a jelmezt. Semmi kedvem megismételni azt a múltkorit...
"Anyu,anyu! Nézd, a bácsi Batman!"
A hideg kiráz, ha ha csak rágondolok. Vagy lehet csak fázom, mert egy kuka mögött vetkőztem gatyára? Pár perc kapkodás után viszont végre már Fekete póknak öltözve kezdhetek bele a mai esti kliens falának megmászásába. Nem tart sokáig felérnem, ott pedig mosolyogva nyugtázom, hogy mint a legtöbben ebben a hőségben, ő is nyitott ablaknál alszik. Na igen, mi oka lenne bárkinek ilyen magasan arra, hogy féljen tőle, hogy valaki itt mászna be?
-Mr.Attic. Szép jó reggelt. Estét...mindegy...
Talán még kellemes is lehet egy pillanatig, ahogy a homlokához nyomon a hűs, sima csövét a pisztolyomnak, de van egy sejtésem, hogy ez hamar átcsap majd valami másba.
-Lenne pár kérdésem. Remélem nem baj?

Az érkezésem óta alig történt itt valami mégis kezdett egyre érdekesebb lenni az egész helyzet. Főleg akkor vett érdekes fordulatot az egész, amikor előkerültek a néma férfi iratai. Miután a kezeimbe vettem én is, hogy megnézzem, nem akartam hinni a szememnek. Ezt követően hátráltam a társaságtól pár lépést, megnéztem jobban azt a lyukat a falon, aztán vissza sétáltam a többiekhez.
Azok után amilyen dolgokon keresztül mentem a múltban, és hogy én sem Ember vagyok, azért segített eloszlatni a kételyeket. Mert miután végig gondoltam mindazt amit az elmúlt percekben láttam, és tekintve, hogy korábban miken mentem keresztül...
Egyszóval már nem volt okom nem elfogadni az egészet. Bár erről eszembe jutottak egy jó kis sorozat részei a Doctor Who-ból is, aki nagy időutazó és még ráadásul sokak életének őrangyala is.
Mindez felvetett bennem pár kérdést, de főkép egyet.
~ Mi okán tért vissza a múltba? vagy inkább.. Ki miatt vagy mi miatt került a mi időnkbe? Valami azt súgja, eből még gond lehet. Jobb lesz, ha a hajléktalannak tűnő időutazón tartom a szemem. S persze a kis társaságra is figyelnem kell... ~
Alig, hogy ezeket is végig gondoltam, a magát Dr. Löketnek nevező csinos hölgy fogta magát és angolosan távozott, most hogy érdemben, képtelen bármit is csinálni, inkább lelépett.
~ Ezek a mai zöldfülű hősök... ~
Futott át a gondolat bennem látván szárnyas hősünk távozását. Ezután oda léptem a néma időutazóhoz és  magabiztos és barátságos módon és hangsúlyal beszéltem hozzá. Közben legugoltam hozzá.
- Nézze, kérem figyeljen rám. Tudom zavart és nyugtalan, s talán még meg is van rémülve. De ne féljen, itt vagyunk és nem hagyuk, hogy baja essen. Írja le mindazt a fontosat amit ez az úriember is kért. Amenyire tudunk segítünk magának és megpróbáljuk majd haza juttatni is magát.

A papírra írt mondatokat olvasva több dolog is felmerült bennem. Kapásból mondjuk az, hogy mi a jó fenéért nem indultam el inkább a másik irányba??? Már rég otthon ehetném a vacsorámat és túl lehetnék egy dögunalmas napon. Persze nekem megint a balhé irányába kellett mennem. A második gondolatom az, hogy hogy a manóba kerülte el a figyelmem egy kék-bordó Anakin Skywalker??? De most komolyan, hova lett ez a fickó, és mi is történik itt???
- Távol álljon tőlem, hogy beleugassak itt a nagyok dolgába. -kezdtem bele, utalva arra, hogy valószínűleg én vagyok a hirtelen verbuválódott csapatban a legfiatalabb. - De nem az van, hogy ha a jövőből idáig eljött a fickó, akkor nem csak úgy utazgat? Mert szerintem tutira van valami célja az ittlétének és nem egészen vagyok benne biztos, hogy kereszteznünk kellene az útját, már csak a testi épségünk védelmének érdekében sem. - teszem hozzá, miközben tudom, hogy már csakazértis a fickó keresésére fogunk indulni. A többiekben nem vagyok biztos, de én már el is kezdtem pásztázni a szememmel az utcát.

Greg figyelmesen hallgatta a két nő okfejtését és a férfira "támadását". Ahogy elnézte őket, úgy érezte, hogy nagyon egyikőjük sem hiszi el teljes egészében az időutazós sztoriját a néma férfinak. Persze, ha valóban néma. Pedig, ha tudnák, hogy mennyire igaza van a pasasnak. Az időutazás maga a valóság. Azzal pedig, hogy néhány éve Nebula szétszórta őt és a társait az időben, már megváltoztatták az idő folyását. 
A cowboy erre az okfejtésére kuncogni kezdett, de gyorsan visszanyerte komolyságát.
-Hölgyeim. Nincs értelme még jobban ráijeszteni a fickóra. Szegényt sokk érte, nem is kicsi. Az időutazás nagyon megviseli az embert és enyhe traumát is okozhat. Sőt! Szelektív némaságot is. - mondta nyugodt hangon a cowboy, majd a pasashoz fordult.
-Árulj el valamit barátom. Ha ennyire jó megfigyelő vagy, esetleg nem tudod a férfi nevét? Biztos nem egy hétköznapi fegyveresről van szó, akiről még a hírek se szólnak. - szegezi Greg a kérdést a férfinak.

Miután próbáltam lelketönteni a rémült néma hajléktalanba, a neki adott papírra megírta mindazt amit tudott a jelen helyzetről. Miután mind elolvastuk, részemről már semmi kétség nem volt a történtek felől.
~ Most már csak azt kell megtudnunk hol van ez a fickó és mit akar itt a múltban. Bár elötte nem ártana valamit kezdeni ezzel a társasággal is, mert így nem tudunk együtműködni sem, ha esetleg a rejtéjes jövő rosszfiúja előbukkana. Ami nem lesz könyű, mert a jelen álláspont öszeségében tekintve eléggé megosztott nézetekre tagolódik szét. ~
Futottak át a fejemben a helyzetünk kapcsán ezek a gondolatok, és minden, ami mindezzel kapcsolatos lehetett. Majd a sikátorból kivezető kis utca szakasz felé fordultam, és pár pillanatig az utcafront felé néztem. Biztos voltam benne bármi is következik ezután nem lesz sok időnk kezelni a helyzetet, főleg hogy a színes öltözetű barátunk tuti felkészült ellenállásokra és összetűzésekre is.
Megfordultam, és hallgattam mindenki mondanivalóját. Közben visszatért szárnyaló hős hölgyeményünk is és a cowboy szavaival zárultak az elhangzotak is. Ezek után ideje volt cselekednem is, eleget láttam már, és korábban is volt dolgom hasonló esetekkel és roszfiúkkal is...
- hóhóhó, héé, figyeljenek rám! Előszöris, vagyis A! A nevem John Evens. A formaságokat majd késöbb. - ránéztem a korábban Dr Löketként bemutatkozott hölgyre. - Dr. Löket! Maga nem bánt itt senkit, ha valóban olyan hős mint állitja... Akkor a fenyegetőzések és összeesküvés elméletek és egyéb teóriák helyett viselkedjen Hőshöz méltóan!

B, vagyis Másodszor! - ekkor a cowboyra pillantottam, és úgy folytattam.
- Nézze én elhiszem amit maga és a néma férfi állítanak az időutazásról, bár nem utaztam az időben, de ehhez hasonló esetekkel már találkoztam korábban.
Ezután a másik hölgyre néztem, akiről lerít, hogy újságíróról van szó.
- Harmadszor, vagyis C! Hölgyem, ha valaki időtutazik, nyílván valami céllal teszi. Bármilyen okból is jött a mi századunkba, hamarosan kiderül. - Ezután rámutattam a néma hajléktalanra, majd a társaságunkra miközben folytattam.
- D az az Negyedszer! Továbbá amenyiben kezdeni akarunk valamit ezzel az egésszel és bármelyiküknek megfordult a fejében, bármi is... Jól gondolják meg mit tesznek! Ha már mind ide vetődünk működjünk együtt csapatként! Főleg hogy valószínűleg, nincs sok időnk, mire mindez folytatódik!
Közben megfordúlt a fejemben, hogy a rég használt szupergyorsaságomat használva körbe nézzek néhány háztömb sugarú körben is... Azonban nem voltam biztos, megbízhatpm-e ezekben az emberekben, ami a titkomat illeti... Bár amúgy sem volt sok választásom nekem sem, hiszen ha tovább játszunk kérdezz-feleleket, csak ki leszünk szolgáltatva másoknak és felkészületlenek...
- Szedjék össze magukat, mégpedig hamar! - mondtam mindenkinek, komolyan és hangsúlyosan, a helyzetre való tekintettel. - Mindjárt jövök.
Ezzel behúnytam a szemem és felidézvén azokat az időket, mikor szél sebesen emberfeletti módon futottam. Miután hagytam, hogy az érzés pillanatok alatt átjárja egész testem végül pillanatokon belül sikerült szupergyorsan futásnak erednem. Míg emberfeletti módon száguldottam ki a sikátorból, a környéken jópár háztöbnyi területet elkezdtem átvizsgálni a leírt személyt keresve. Ha találok valamit, vissza futok a többiekhez és szólok nekik a helyzetről. Közben azért magam is felkészültem egy lehetséges összecsapásra is...

Az események a férfi kis papírmonológjával zsipp-zsupp új lendületet vettek. A jövőből jött férfi nem győzte kapkodni a fejét azután, hogy mindannyian elmondtátok a véleményeteket a helyzetről. Mire szépen mindenki a végére ért a dolgoknak, a férfi nagy nehezen megköszörülte a torkát, majd erőlködve, alig hallhatóan megszólalt.
- Lehet, hogy maguk azt hiszik, hogy hazudok. – nézett elsősorban Keishára. – De az ápolatlan külső egy háborús veteránt takar. Harcoltam egy háborúban, aminek a végén kitüntetések és boldog élet helyett az utcára kerültem, nincstelen lettem. De ettől még becsületes ember vagyok. – mondtam egyre inkább erőlködve. Ismét köhintett egyet, majd folytatta. – Soha nem láttam ezelőtt azt az embert, aki ideutazott. De, az én nevem Jameson. Jameson Flag, a néhai Rick Flagről… vagyis a mostanában fiatalabb napjait élő Rick Flagről talán már hallottak. Ő van a dédnagyapám. Illetve, Ő a dédnagyapám. – a férfi neve, ha másnak nem is, de talán Johnnak mondott is valamit. – Ennek az Úriembernek igaza van, sokkal nagyobb problémájuk van, mint én. Nézzenek rám, maguk szerint kire lehetnék én ártalmas? – kérdezte, és ahogy végignéztetek rajta, igazából kénytelenek voltatok elismerni, hogy tulajdonképpen saját magán kívül senkire nem jelent veszélyt ez a megtört ember. – Ha gondolják, segítek maguknak megtalálni, én legalább láttam, hogy hogyan nézett ki. Az arca is itt van előttem. Átlagos testalkatú, mindene átlagos, leszámítva persze azt, hogy fémből van a karja, időutazó és tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mire képes. – mondta ismét a férfi, majd elhallgatott. Látszott rajta, hogy teljesen kimerült, ahogy Greg is mondta: sokkos állapotba került… ekkor jut eszetekbe, hogy mégis Greg honnan tud ennyi mindent az időutazásról? Honnan tudja, hogy milyen mellékhatásai vannak? Talán Neki is köze van ehhez az egészhez?
Az idő szorít, a férfi már lehet, hogy árkon bokron túl jár. Nyomokat, okokat kell keresnetek... ennyi hősjelölt nem létezik, hogy semmi használhatót nem talál a környéken.



//Kaptok egy kis szabadságot, aki elég bátor az rátalálhat valami érdekesre, amit beleír a hozzászólásába, és én vagy Barry majd azon a vonalon megyünk tovább a mesélésben. A férfit NEM találhatjátok meg, csak a nyomait. Úgy képzeljétek el, mint Bucky Barnest... //

Mi van? Mi van? Mi van??????? Azt, hiszem Gothamben valami nagyon fura dolog lehet az ivóvízben, mert szerintem alapból nem vagyok annyira kreatív, hogy ilyeneket haluzzak, mert hogy itt valami még mindig nagyon nem kerek. 
- Ácsi, ácsi ácsi.-kezdek bele és azt hiszem, a három nálam is valami mágikus szám. - Most, akkor tényleg egy jövőből jött fémkarú selejtes divatérzékkel rendelkező fickót akarunk majd megtalálni?- kérdezem, körbenézve a szedett-vedett kis csapaton, aminek tagjait leginkább egy pszichiátriai csoportterápián tudnám így együtt elképzelni, már csak egy pszichiáter hiányzik, bár nincs kizárva, hogy ezek között a fura szerzetek között az is akad. 
- Csak mert annak van egy egyszerű módja.- mondom választ sem várva, majd elkezdek pötyögni a telefonomon: #fémkéz #furafickó #miezaruha. Abban a korban élünk, amikor mindenki megoszt mindent, csak akad majd némi találat, nem igaz?

Greg hallgatta a hirtelen csodaszámba menő eseményt. A hajléktalan nehezen, de érthetően megszólalt és elmesélte dióhéjban történetét. Az egyik szuperhősnő közben az interneten igyekezett híreket gyűjteni. Ám Greget jobban izgatta, honnan és melyik Földről érkezett a magát Jameson Flagnak nevező férfi. Olyan megérzése volt, hogy talán ennek az egész időutazásnak talán köze lehet Nebulah Man-nek, más néven Qwewq-nak. 
A cowboy igyekezett tárgyilagos és érzelemmentes hangon szólt a férfihoz.
- Mr. Jameson. Tudom, az időutazás teljesen kimeríti az embert mind testileg, mind lelkileg. Ám kérem, próbáljon meg koncentrálni most rám. Ha utazott már az időben, biztos hallott már arról, hogy több párhuzamos Föld is létezik. Hallott-e már Nebulha Man-ről, vagy ahogy más univerzumokban ismerhetik még, Qwewq-ről? Szerintem köze lehet ehhez az emberhez és a Seven Soldier of Victory-hoz. - mondta Greg és türelmesen várt a férfi válaszára.

Jamison Flag nézőpontjának ismertetése közben, még az indulásom elött:
Az utobbi években kevés dolog tudott meglepni, de mikor a korábban némának titulált férfi elkezdett alig hallhaóan beszélni, meglepett vele.

Főleg mikor a mondanivalója során kitért arra, ki is ő és ki az ő dédnagyapja.
~ Pár alkalommal volt szerencsém Rick Flag-el találkozni és ezen alkalmak során időnként beszélgetésbe is elegyedtem vele, de nem ismerem túlzottan. S valamelyest ismerem is a munkásságát és hallomásból a múltját is részben... Erre most találkozom egy jövőből jött unokályával.... ~
Úgyan akkor nagyszerűnek véltem, hogy a férfi a körülmények ellenére is ilyekszik nekünk segíteni, ez becsülendő érték manapság is... Viszont azt is érdekesnek találtam, ahogy a Cowboyunk is viszonyúl az időutazás kérdéséhez, mint aki tapasztalatból beszélne róla, ez számomra kezd vele kapcsolatban súgalni pár dolgot. S ez még előnyünkre is válhat a késöbbiekben.
Ráadásul mind ennek hatására az újságírónk is belelkesülten kutatni kezdett a mobilja segítségével.
- Érdekes gondolatmenet Cowboy, látom van már önnek is némi tapasztalata az időutazás terén. Jómagam megyek körbe nézek a környéken, majd amint vissza jöttem táékoztassanak a fejlemények változásairól. Apropó Mr. Flag, ismerem a dédnagyapját néhány alkalommal volt szerencsém találkozni vele, kitartó és remek ember! Allons-y!
Ezzel hátrálni kezdtem, behúnytam a szemem, hogy elmékezzek a múltamra, felidézve a gyorsasági sebességemet használva, mert rég volt már... Majd pillanatokon belül szuper gyorsra felgyorsultam és köddé váltam...


Jamison Flag nézőpontjának ismertetése után:
Miután elindultam, hogy átvizsgáljam a környéket, tíz héztömbnyi területet vizsgáltam át a környéken, minden írányban. Viszont a jelek szerint nem az volt a célja, hogy rögtön felhívja magára a figyelmet és romba döntse a környéket...
Mivel semmi konkrét nyomot nem találtam ami a leírt személyre illett volna. Így arra tudtam gondolni, mégha valamelyik lakos bele is botlott volna, még nem szándékozik nagyon felhívni magára a figyelmet. Miután erre a következtetésre jutottam, mentem még pár kört a környéken nyomokat keresve...
Nem sokkal késöbb sikerült néhány szemtanút találnom akik láttak elmenni a környéken egy fura fickót akire illett a néma hajléktalan személyleírása, de hiába indultam el abban az írányban, amerre a szemtanúk említeték, hogy arra ment, már hült helyét találtam. ezért vissza futottam a többiekhez a sikátorba a szuperfutássommal.
Mikor vissza értem, látszólag semmi "nagy dolog" nem történt a "kis csapattal" csupán kicsit aktívabbak lettek információ gyűjtésben ahogy észre vettem. Az újságírónk, a telefonyát bújta, nyílván a neten keresett infókat még most is, a többiek meg tovább beszélgettek.
- Nos Hölgyek, s Urak, van némi nyomunk, bár a keresett férfi ügyesen tünteti el a nyomait. Mindössze pár szemtanút találtam akik látták a kérdéses személyt, de különösebben nem vitt előbre a megtalálásában. Maguk mire jutottak?


//Kedves játékos társaim! Szeretnék adni nektem egy jótanácsot és észrevételt, építő jelleggel és szándékkal, a játékélményetek fokozására pozitív értelemben. Előre is elnézést kérek, ha az üzenetem hangvétele, sértő vagy agresszív reakiót váltana ki belőletek. Remek dolog, hogy reagáltok a mesélő írására, de mivel többen is játszunk, egymás írására is reagálnunk kellene, mivel mindanyian hatással vagyunk egymásra, mert a szavaink és a tetteink és a gondolatmenetünk kihat a másik személyt érő hatásokra is. Mert például az előző körbeni írásomra nem reagáltatok semmit, mintha ott se lennék veletek, s így csapatként sem tudunk játszani ha mindenki mást csinál és nem tudunk össze dolgozni és nem reagálunk egymás írására, holott mind azonos időben azonos helyen vagyunk látó és hallható távban egymáshoz képest. Ne ércsetek félre, nem veszekedni vagy vitatkozni akarok, csupán jelezni egy fontos észrevételt, ami sokban kihat a játékotokra és ezzel a kaland lemenetelére is! Elnézést, ha megbántottam valakit, de nem ez ezzel a szándékom! Figyeljünk egymásra és a mesélő posztjaira is egyaránt, s ezzel sokkal élménydúsabb és színesebb kaland részesei lehetünk mindanyian, és merjünk a karaktereink bőrábe bújva ki is bontakozni, és tovább is vinni a cselekményt egyénileg, de csapatként működve is, hiszen ez lenne mindanyiunk érdeke is...//

Greg elképedve forgatta a fejét, ahogy minden vagy köddé vált, vagy valami mássá. Nem tudta hová tenni a jelenéseket, de a röhögő férfi képe egyre tisztábban rajzolódott ki előtte. Közben társait figyelte, akiknek tekintetében ugyanazt a zavarodottságot fedezte fel, mint amit ő is érzett. 
Vertigo? Hallott már róla. Valamilyen hallucinációt okozó drog, amit Starling City-ben terjesztettek el. És most feltűnt Gotham Cityben? Ez nem járja.
A cowboy hitetlenkedve nézte a falnál álló fiatal férfit, aki láthatólag nem volt beszámítható állapotban. Ám a két pisztoly a kezében mást mutatott. Talán mégiscsak tisztában volt a tetteivel.
-Találkozni akar Qwewq-qel, hogy időutazásban legyen része? Ebben segíthetek. - mondta összeszorított fogakkal Greg, hisz sikerült palira venni. Így ahogy a férfi elővette a fegyverét, a cowboy szintén előhúzta két Colt-ját. A többiek mintha egy valódi pisztolybárbajba csöppentek volna. A cowboy elmosolyodott, de miközben tüzelt elegáns, de egyben gyors mozdulattal oldalra vetődött, hogy a díler által kilőtt golyók mellette suhanjanak el.

Na most jönne az "ugye, hogy megmondtam rész", ha hangosan ki is mondtam volna, amit a drogokról meg a hallucinálásról gondoltam. Hiába vannak közben agyament ötleteim, a végén mégis valahogy nekem van igazam és ennek nem mindig van pozitív utóhatása. Ahogy kezd egyre tisztulni a fejem azt kívánom, bárcsak ne tenné. Sokkal jobbnak hangzik az időutazás, mint az, hogy valaki tüzet nyit rám, vagyis ránk. Ilyenkor jövök rá, hogy az alakváltás igazából haszontalan egy képesség tud lenni, nem tesz golyóállóvá, sem képzettnek a harcművészetek terén, mondjuk ezt a hiányosságot kit tudnám küszöbölni, de a lustaság mindig győz. 
Még szerencse, hogy egy igazi cowboy is van köztünk igazi pisztollyal, tiszta vadnyugat, remélem ezt már nem haluzom, de persze semmiben nem lehetek biztos. Mivel nem szeretném, ha véletlenül, vagy akar készakarva kilyuggatnának ezért biztonságba vonulok pár kuka mögé és ott várom a fejleményeket. Szégyen a futás, de rohadjon meg az aki lőni kezd rám.

A helyzet váratlan módon, még érdekesebb és furább fordulatot vet, mint azt vártam. Mikor a férfi elkiáltotta magát, az ég felé nézve egy kék-bordó ruhás denevérszárnyas férfit láttam, gépkarral, és vörösen ízzó szempárral. Egyszer csak pár pillanat alatt, hírtelen, szerte foszlott a hajléktalan férfi.
Némileg csodálkoztam az egészen, s hírtelen egy vékony ballonkabátos, kesztyűs férfi jelenik meg a semmiből, amolyan őrült hülye hangon vihogva, közben magyarázva, hogy végig egy halucinogén drog hatása alatt voltunk. Egy drogtól, amit Vertigonak hívnak. Pár dolgot hallottam már róla, de nem gondoltam volna, hogy egyszer magam is tapasztalni fogom a hatását...
Amint érthetően elmagyarázta, hogy kicsoda ő és kinek dolgozik, minden világos lett elöttem, miközben egyre jobban kezdett kitisztulni a fejem a halucinogén anyag hatása alól.
~ Már csak ez hiányzott, jól rászedtek minket... Ezt jobb ha nem verem majd nagydobra, a késöbbiekben... De most ideje cselekedni, a helyzet egyértelmű és világos, bár ez így kicsit túl egyszerű! A pisztoly golyókat megállítani, számomra nem túl nehéz feladat és a szórakozott figurát se túl nehéz lekapcsolni, valami itt még hibádzik... ~
Miközben a gondolataim cikáztak a fejemben a megérzésem is azt súgta, ez még korántsem a végkifejlete az egész helyzetnek, itt még lesz egy-két váratlan fordulat, amikkel szembe nézhetünk.
Majd a Drogfüggő tűzet nyitott ránk, a Cowboyunk egyből viszonozta is azt és kitért a lövések elől az újságírónk pedig a kukák írányába vonult fedezékbe. Jómagam is ahogy elhangzott az első lővés felgyorsúltam szuper gyorsaságommal és elinultam elkapni a kilőtt golyókat, amiket a Drogfüggó lőtt ki. Ha ez sikerült,  elindultam a ballonkabátos fickó felé, hogy kiüsem és lefegyverezzem. Viszont ha nem sikerült elkapnom a golyókat, akkor gyorsan Dr. Löketet kaptam el és biztonságba helyeztem.

A tűzpárbaj rövid és heves volt. Hála a Mindenhatónak sikerült eltalálni a fickót. Tökéletes lövés, bár Greg újdonsült társán szétlapultak a Colt lövedékei. Le a kalappal, nem történt semmi baja James-nek. Régen volt már része ilyen kalandban, de a rendszeres gyakorlás meghozta az eredményét. 
- No fiacskám. Itt az ideje, hogy véget érjen rövid életű karriered és a fogdában folytasd a napot. - mondta mosolygó szemekkel Greg. Felállt és a két pisztolyát visszasüllyesztette a pisztolytáskákba, majd válláról levette a lasszóját és elindult a díler felé. - A lasszó megteszi bilincsnek...
De a mondatot már nem tudta befejezni, mert egy lövés dörrent és a férfi a nyakához kapott. A cowboy lábai a földbe gyökereztek attól, amit látott. A fiatal férfi hirtelen három méter magas szörnyeteggé változott. Tisztára olyan volt, mint a képregényhős Hulk. A szörny pedig belefúrta tekintetét Gregébe. Egyértelmű volt, hogy bosszút akar állni a találatért, ami most lényegébe egy szúnyogcsípésnek felelt meg. 
- John! Úgy hiszem a fickó most már a Te súlycsoportod. - szólt a kryptonhoz elképedve és fejét forgatva menekülőút után kezdett nézni. Ekkor vette észre a kukák mögött térdeplő nőt telefonnal a kezében és egy férfival a háta mögött, aki épp pisztolyt szegezett rá. Biztosra vette, hogy a férfi, a lövést leadó ismeretlen és a szörny egy követ fújnak. Gyorsan kellett döntenie.
- Kapd el a monstrumot, én elintézem a pasast! - kiáltott a kryptonnak Greg és sarkon fordulva a pisztolyt tartó férfi felé kezdett rohanni. Abban reménykedett, hogy a ktyptoni valóban villámgyors és kiúti a szörnyet, mielőtt még elérné Greget. Ő most arra koncentrált, hogy lasszóját válla fölött megpörgetve elkapja a fickó pisztolyt tartó kezét és a földre rántsa. A sokévnyi rodeónak és marhabefogásnak most kellett megtérülnie.

Hahó, ha valaki fedezékbe húzódik nem illik fegyvert szorítani a tarkójához, de a rosszfiúk nem nagyon tanulnak illemtant. Azért annyira nem esik nehezemre videóra venni és publikálni a történéseket, mert végülis ez a munkám, amit mondjuk a fegyveres fickó pont nem tud, de nem igazán látok rá garanciát, hogy életben maradok a babérok learatásáig. Inkább valami szerencsés tökfilkó fogja kifeszegetni a telefonomat a kezemből, ami még a remélhetően gyors halálom után is szorongatja azt a nyamvadt telefont, fenébe az úrinőséggel, elcseszett egy helyzet ez. 
Jó kislányhoz híven veszem fel az eseményeket a telefonommal és megmukkanni sem nagyon merek, egyrészt a feszült figyelem, másrészt a túlélési ösztön miatt. Legalább ezer frappáns és elmés megjegyzést tudnék most a fickóhoz intézni, de hát mint tudjuk, "kétféle ember létezik: aki ás, és akinél a pisztoly van... " hát nálam nincs pisztoly, ásni meg nagyon nem akarok. 
Mikor már azt hinném, hogy győzött a jó a rossz felett felüti fejét a csúf. Nem egészen értem minek a hatására, de a lövöldözős fickó valamiféle szörnyeteggé változik. Ez így nagyon nem igazságos. Mondjuk a "mieinket" se kell félteni. A cowboy észreveszi a nem enyhén szorult helyzetemet és mint a filmekben, megmentésemre siet. Most már át tudom élni a helyzetet, amikor a dolgok lassított felvételben történnek az emberrel, csak az a gáz, hogy ennek a felvételnek a végén még nem biztos, hogy életben leszek. 

A Drogfüggő átváltozása előtt:
Miután teljesen kitisztult a fejem, és szupergyorsan elindultam, elkapni a Cowboly felé tartó lövedékeket, még idejében sikerült elkapnom azokat. Viszont közben a vadnyugati fenegyerek, először leadott lövései engem értek. Szerencsémre nem lett bajom, hála a sebezhetetlenségemnek. Viszont a vetődését követő másodpercekben leadott második lövés sorozata eltalálta a gyufaszál emberünket oldalba sikerült találnia.
Ezt követően indultam is felé, hogy lefegyverezzem, de hamar észrevettem, hogy erre már nincs szükség, mert kiejtette a kezeiből a fegyvereket és az oldalához kapva ereszkedett féltérdre.
Pillanatokkal később megszólal, közben érezhető a hangjából, hogy fájdalmak gyötrik és vér is jött ki a szájából ezért alig tudott beszélni.
Viszont nem az volt az érdekes, ahogyan beszélt, hanem amit mondott.
~ Kihez beszélhetett? Itt valami nagyon nem stimmel, ahogy az ösztöneim is súgták, a java még csak most jön... ~
Ezt követő pillanatokban, a távolból egy speciális lövedék érte a nyakát, mely tartalmazott valamit, hasonlított a nyugtató lövedékekre, de ez valami más volt.
A lövedék érkezési irányából és szögéből már rögtön tudtam hogy a távolból egy Sniper adhatta le a lövést. Ezzel azonban már időnk sem volt foglalkozni, és a helyzetet tekintve, szinte biztos voltam benne, hogy kereket is oldhatott a lövés leadása után.
A drogos gyufaszál barátunk a nyakához is kapott, mikor a lövedék a nyakába fúródott.
Gyorsan oda futottam és kiszedtem az injekciós tűs lövedéket a nyakából és gyorsan biztos távolságba futottam.  Elhajlítottam a tűjét a lövedéknek, hogy senki mást ne érjen hasonló eset, így ártalmatlan marad a lövedék, de már így is késő volt, mert a szer amit tartalmazott már a véráramába került. S miközben ártalmasítottam a speciális lőszert, a Drogfüggő izmai megdagadtak és megközelítőleg három méteresre nőtt meg.


Az átváltozás pillanataiban és azt követve:
Ránézésre Hulk szerűnek találtam, mint a képregényekben és a filmekben ahogy ábrázolták... Az átváltozás előtti pillanatokban el is mondta amennyire tudta bosszankodva, hogy mennyire keresztül húztuk a számításait és ezt a kis türkjét Batmannek szánta volna, de most minket tisztelt meg vele. Közben engem is egy Metahumánhoz hasonlított.
~ Mi ez most komoly? Hát Batman, te mázlista disznó, örülhetsz, hogy nem te találod szembe magad ezzel a  monstrummal... Na meg mi az hogy engem egy Metához hasonlít? Mondjuk nem vertem nagydobra, a Kriptoni kilétemet is, de legalább tévesek rólam az információi. Most aztán bevethetek mindent amit tudok, hogy megállítsam ezt a Hulk 2.0-t. ~
Még volt annyi lélekjelenléte a fickónak, hogy a fájdalmas és szörnyű üvöltözése után bosszúját ecsetelve a Cowboyunkra mutatva felé támadjon.
Persze a támadás előtti pillanatokban arra lettem figyelmes, hogy a vadnyugati fenegyerek, megszólit és közli, hogy ez egy nekem való kihívás, s hogy ő foglalkozik valami fickóval míg én bajlódom a monstrummal. Ekkor néztek körbe, kire utalhatott a Coltos gyors lövetű és láttam, hogy az újságíró nő fedezékénél egy rejtélyes alak is ácsorog, ekkor már tudtam kiről és miről van szó.
- Hé Cowboy, Dr. Löketet is helyezze biztonságba, míg én lefoglalom, az újdonsült cukorfalatot! - majd másodpercek alatt, meg is jegyeztem magamban pár apróságot a helyzet kapcsán.
~ Hát kösz, hogy rám bízod a nehezét Cowboy! Mindig nekem jut a neheze.... Ne már... ~
Mindez másodpercek törtrésze alatt zajlott le a fejemben, mert közben ösztönös reflex szerűen amint megindult Hulk 2.0 én is felgyorsultam, olyan sebességre, ami jelenleg csak tellett tőlem...

1. verzió a monstrum megfékezésére:
Egy átlagos ember számára szinte olyan gyors lehettem, hogy nem is volt képes látni és nyomon követni a mozgásom.
Az én nézőpontomból a nagydarab szörnytől eltekintve minden más olyannak tűnt, mintha megállt volna az idő körülöttem, de mindez csak a félgyorsulásom miatt volt. Rögtön meg is indultam a szörnyecskénk felé, és közben igyekeztem lehetőleg gyorsabbnak lenni nála.
Amint a közvetlen közelébe értem a sebére ütöttem lendületből, és ezt követően gyomorszájba is soroztam. Ha mindez sikerrel lezajlott, talán sikerült kicsit kizökkentenem a gyors mozgásából és az őt ért gyors és lendületes sorozásomnak köszönhetően remélem sikerül a hozzá legközelebbi falhoz vetődnie. Ha közben sikerülne rám ütéseket mérnie, megpróbálom hárítani, és kitérni előlük. Amennyiben mindez így zajlott, a szuper-gyorsaságomat folyamatosan fenntartva nekifutottam és újabb erős ütést mértem a sebére és aztán állcsúcson ütöttem egy erős jobb horog kíséretében. majd elrugaszkodtam téle és ezt a lendületet használva a levegőbe vetve magam, lendületből mellkason rúgtam és aztán úgy bele rúgtam az állába még egyszer, hogy ha mindez sikerült, annak még a falban is nyoma maradhatott. Ezután amint földet értem, halántékon soroztam, majd a nyaki ütőereit sem kímélve adtam neki egy mennyei simogatást. (Ez alatt erőteljes ütéseket értek, csak metaforaként írtam így.)

2. verzió a monstrum megfékezésére:
Amennyiben netalántán mindez nem így sikerült volna, ez esetben, a lendületes nekifutásom során amint elértem őt, körbe-körbe futottam a Hulk 2.0 tengelye körül tartva az ő tempóját. S eközben, a testének különböző pontjaira mértem erőteljes ütéseket, mint például a halánték, a tarkó, a térd hajlat, a mája és a sebe, a gerince, a mellkasa és a sípcsont és a felső combjainak belső és külső részei. Ezt követően, ha az ütéseim kellő erősséggel és pontossággal célt találtak, minden ponton, melyekre irányított ütéseket adtam le. Ennek elégnek kellett lennie, ahhoz, hogy kizökkentsem a tempójából és lebénítsam vele, legalább egy időre. Azonban, amenyiben közben sikerülne blokkolnia néhány ütésemet, azokat más sorrendben próbálom újra megismételni és az esetleges ellentámadásait hárítani...
Amint mindez sikeresen lezajlott, ezen ütéseket több tucatszor ismételtem meg leletlenszerű ütemben, közben fokozva az ütés erősséget és annak sebességét a tőlem telhető legjobb módon. S ha mindezt sikeresen véghez tudtam vinni, ez esetben, amikor legutoljára a felső testének pontjait soroztam meg, az ő testét felhasználva lendületet vettem és a vele szembeni oldalon elrugaszkodtam tőle, és egy lendületet véve vissza fordulásból úgy gyomorszájba rúgtam,  hogy ha ettől nem vetődött hátrafelé a falnak csapódva akkor semmitől...
Mindezek után csak remélni tudtam, hogy mindezen próbálkozásaim elegek voltak ahhoz, hogy kifárasszam és kikészülve kimúljon. Viszont, ha mégsem volt mindez elég, akkor gyorsan ki kellett találnom valami más megoldást a megfékezésére... Minden esetre bármi is következne ez után, felkészülve vártam.

A cowboy kezdeti lelkesedése alábbhagyott, amint végig gondolta tervét. A pisztolyt tartó férfi profinak látszott és nagyon magabiztosan szólította fel, hogy inkább az izomkolosszussal foglalkozzon.
- Ezzel még nincs vége. Még hogy egy oldalon állunk. Ha így lenne, maga is megtámadna ezt az iszonyatot. - válaszolt a férfi hosszú monológjára fenyegetően Greg, de tudta, hogy nem tehet mást és visszafordult a szörny felé. 
Ekkor vette észre, hogy kryptoni bajban van, mert a lövés okozta sérülésbe egyszerűen beleragadt az ökle, és a szörny majdhogynem kitörte a nyakát. Tudta, hogy csak egy lehetősége maradt. Nagy valószínűséggel nem sebezhetetlen. Elővette mindkét Coltját és célzott lövéseket adott le a szörny szemeire. Bár kevés esélye volt, hogy eltalálja azokat, de az évek rutinja talán meghozza a várva várt sikert és a kryptoni visszaveheti a kezdeményezést.

Sokszor hallottam, hogy egyes emberek a túlélésért mikre képesek, de eddig nem tapasztaltam a saját bőrömön. Hát most bebizonyosodott, hogy a túlélésért én is képes vagyok még az igazán lehetetlen, elképzelhetetlen és esetemben meglehetősen életellenes dologra is, nevezetesen arra, hogy befogjam a számat és ne fűzzek mindenhez valamilyen elmés megjegyzést. Aki ismer, tudja, hogy ez talán a legnehezebb dolog az életemben. El vagyok itt szépen csendben és dokumentálom az eseményeket, ahogy a fegyveres fickó mondta. Nem próbálkozok semmivel még olyan szimpla dologgal sem mint az orrfújás, pedig elhihetitek nekem már nagyon kellene. Ez pont olyan mint amikor tudod, hogy nem szabad vakaródnod, és persze, hogy abban a pillanatban kezd el viszketni mindened. Csak remélem, hogy vagy így, vagy úgy, de hamar a végére érünk a dolognak. Mondjuk legjobban annak örülnék, hogy ha a két lábamon tudnám elhagyni a helyszínt, nem egy csúnya fekete hullazsákban. Aztán már indulnék is vissza a Gazette-be, ha gyors vagyok akkor ez a sztori még akár a holnapi számba is  beférhet, a végén mégiscsak meglesz az a címlap és még csak a denevérruhás fószer sem kell hozzá.

A helyzetem kezdett nem túl előnyös álláspontba kerülni. Miközben vissza sikerült tartanom a monstrumot, szinte földbe gyökerezett a lábam, a kifejtett erő miatt is, és hogy visszafogjam az ellenfelem, bár mind emiatt majdnem felöklelt. Szerencsére tudtam tartani magam, bár nem volt könnyű dolgom.
Ahogy a torkomhoz igyekezett nyúlni, egy gyors ütést mértem a sebére, mely láthatóan fájt neki és meg is érezte, azonban ezzel elősegítettem a számára, hogy még gyorsabban kapja el a nyakamat, a másik kezével pedig sorozni kezdett. Esetemben pedig az a kezem, melyel ütést mértem a sebére, olyan erőt és olyan gyorsan sikerült kifejtenem, hogy az egész öklöm a sebébe fúrodott, és közben éreztem ahogy a vére folyik és forró is volt, olyan volt, mintha marná a kezem.
Mondanom se kellett, nem csak ez kezdett fájdalmat okozni, de a közben rámmért ütései is. Melyek erősége olyan volt akár egy másik Kriptonié.
A testem több pontja felől olyan fájdalmakat kezdtem érezni, melyek miatt, jelen esetben hiába próbáltam a körülöttem lévő környezetre is oda figyelni, csaknem képtelen voltam rá az adott helyzetben. Csupán az járt a fejemben, ha nem teszek gyorsan valami hatásosat, akár meg is hallhatok. Hiába vagyok sebezhetetlen, mégis úgy éreztem ez a torzszülött akkora erőhöz jutott, melyel képes lenne akár velem is végezni...
A környékről mindössze néhányszor leadott lövést hallottam, melyek ismét ösztönöztek arra, hogy próbáljak még jobban öszpontosítani és felülkerekedni, vagy én járok rosszabbúl...
Közben a sebben ragadt kezemre is egyre inkább szorított és az izmai egyre nagyobb nyomást gyakoroltak a kezemre és az ujjaimra is, mely ha tovább fokozódik, el is fognak törni.
Életemben először éreztem most igazán, hogy olyannal találom szembe magam, amely akora megpróbáltatások elé állít, melyek könnyen a végemet is jelenthetik. S hírtelen mintha egy belső hang kezdett volna hozzám beszélni a fejemben...
~ Ügyes vagy John, megint sikerült belemásznod egy nagy kulimájszba! Lehet hogy ez az ízé van olyan erős és gyors mint te, de ha valóban azt hiszed itt a vég, akkor ne csodálkozz, hogy győzelmet aranak feletted! Ha megtörsz sebezhető leszel, ha sebezhető vagy, akkor gyenge is, és ha gyenge vagy, akkor mások le is győzhetnek! Komolyan azt hiszed ennyire vagy képes? Mióta megtudtad ki vagy valójában próbálsz nem törödni vele és menekülni előle.... Közben időnként meg kiélvezed mindazt amire képes vagy... Azonban korántsem mérted fel a korlátaid. Ha itt és most kudarcot vallasz mások is megfizetik az árát! S nem csupán a bajtársaid, de számos más ártatlan ember is! Kapd össze magad és mutasd meg milyen fából faragtak téged! Mutasd meg, hogy az igazi szüleid nem hiába adátk érded is az életüket! ~
Elkeseredett helyzetem közepedte ki gondolta volna, hogy mélyen legbelül önmagamat fogom motíválni. De ebben a helyzetben nem sok választásom maradt...
Míg mindez a másodpercek során zajlott le a fejemben, az izmok okozta nyomás és a bőrömön érzödő vér, valamint a rám márt ütések egyvelege is akkora fajdalommam járt, hogy a szememet is becsuktam tőle. Már-már felkiáltottam volna a fajdalomtól is, viszont mivel a torkomat is szorították képtelen voltam bármilyen hangot is kiadni...
Ám végül össze szedtem minden erőmet, amim megmaradt és egyetlen dologra próbáltam öszpontosítani, hogy mindezt lezárjam mielött még rosszabbá válna minden.
A sebben ragadt kezemnél amenyire csak tudtam minden erömmel próbáltam vagy az egyik izomkötegébe bele margolni s olyan erővel szorítani, amekkorát éppen ki tudtam fejteni, vagy ha lehetséges volt egy szervével megtenni úgyan ezt. Bármely megoldást is sikerül eszközölnöm mindegyik esetben tudtam, ez elég komoly és erős fájdalommal járhat, mely talán meg is bénitaná az ellenfelem, vagy legalább lelassítaná. A szabad kezem esetében, pedig a nyakamat szorító kezéhez kaptam és a csuklójára próbáltam erős szorítást mérni azon pontokon, melyekkre ha nyomást fejtünk ki, gyengülhet a szorító erő is. Ha mindez sikerül, és felszabadulna a nyakam a szorításból, lendületből oldal írányba hajítanám a kezét és a felszabaduló kezemmel, a maradék erőmmel és gyorsaságommal, erős ütést mértem a lény mellkasára, egészen pontosan a szegycsontjára. Ha sikerült kellő erősséggel és pontossággal megütnöm akár be is törhetett neki és a szívére nehezedve akársérülést is okozva rajta. Amennyiben ennél szívósabnak bízonyúlna, akkor ezzel is, csak megpiszkáltam kicsit, de nem értem el hathatós eredményt.

A cowboy elégedetten nyugtázta, hogy lövései célba találtak. A Colt félelmetes lövedékei széttrancsírozták a díler agyát, aki holtan rogyott össze az utcán.
- No, így kell ezt csinálni. - kiáltotta elégedetten. Megpörgette pisztolyait, majd visszatette őket a pisztolytáskákba. Körbenézve nyugtázta, hogy a pisztolyos férfi kereket oldott és a kryptoninak sem lett különösebb baja. Ám a rendőrség szirénák hangjai egyre közelebbről hallatszottak, és Gregnek semmi kedve nem volt diskurálni velük. Kényelmesen a sarkon álló motorjához sétált és felszállt rá.
- Jó kis csapatmunka volt John. Remélem még összefutunk, de most inkább kihagyom a rendőrökkel való csevejt... Hölgyem! - mondta mosolyogva Greg és meghajtotta fejét az újságíró felé, illetve intett Johnnak. A motor kellemesen doromboló hangot árasztva életre kelt és Greg elhagyta a helyszínt, hogy végre haza mehessen pihenni egyet.

//Következő poszt Greg Saunders albérleténél lesz.//

Nem haltam meg, ez is valami. A két jófiúnak sikerült leteríteni a rosszfiút, ahogy illik. A "kedves" úriember, aki végig a fegyvert fogta rám átkutatta közben a zsebeimet és szinte már örömmel nyugtázta újságírói mivoltomat. Elhúzta a mézesmadzagot, mi szerint, hogy ha szépen felfelé ívelő karriert akarok akkor érdemes megismerkednem a főnökével. Ami annyira nem is hangzik rosszul, csak azért elgondolkodtató, hogy egy ilyen másra fegyver fogdosó férfinak vajon milyen lehet a főnöke. Mert bármennyire is vonz a lehetőség, nem akarok mondjuk Falcone vagy hozzá hasonló kétes hírű "üzletember" szócsöve lenni. Van mind gondolkodni bőven. 
Úgy néz ki a fegyveres barátom meg volt elégedve mindannyiunk teljesítményével, mert a csetepaté végeztével szó nélkül eltűnt. A cowboy elköszönt, ahogy illik és kereket oldott, ami nekem is szimpatikus húzássá vált, nem nagyon van kedvem a hatóságoknak magyarázkodni, ha kijön a cikkem, akkor úgyis lehet még belőle galiba. Nem akartam bunkó lenni ezért ránéztem a másik fickóra, aki a látottak alapján minimum a meteormutáns, vagy a manapság olyan divatos metahumán kifejezéssel illethető. 
- Nem semmi egy bunyó volt - kezdtem bele - Most pedig, ha nem gond, akkor én is lelépek, a rivaldafényt nem ilyen formájában szeretném megtapasztalni, ráadásul a fegyveres fickót sem akarom megvárakoztatni azzal a publikálással. Minden jót és bár semmi bajom sincs egyikőtökkel sem, remélem soha többet nem találkozunk az életben, ez az este épp elég volt. - teszem hozzá, majd választ sem várva visszaindulok a munkahelyem irányába. 


// Következő hozzászólás: Gotham Gazette szerkesztőség. //