Gotham City utcái

Ma este egy újabb fénykép érkezett a szokásos fekete borítékban. A kép hátulján a pasas neve, és címe mellett még a bűnlajstromát is részletezték, bár ezúttal nem lett volna rá szükség. Victor Attic, ismert drogdíler, és akkora balfék, hogy azt még az újságok is megírták ma reggel. Valamit viszont jól csinálhatott, hisz a kapcsolatai révén ismét szabadlábon van, annak ellenére, hogy véletlenül arra forgató TV stáb vette fel munka közben. Majd elcsevegek vele erről, mielőtt kidobom a tizedikről.

A gotham-i közlekedés egy katasztrófa, még így is, hogy a metrón kell utaznom. Muszáj lesz kitalálnom erre valamit idővel, elvégre miféle szuperhős az, aki tömegközlekedéssel megy dolgozni? Legalább most már van annyi eszem, hogy civilben szálljak fel, és csak a hátizsákomban vigyem magammal a jelmezt. Semmi kedvem megismételni azt a múltkorit...
"Anyu,anyu! Nézd, a bácsi Batman!"
A hideg kiráz, ha ha csak rágondolok. Vagy lehet csak fázom, mert egy kuka mögött vetkőztem gatyára? Pár perc kapkodás után viszont végre már Fekete póknak öltözve kezdhetek bele a mai esti kliens falának megmászásába. Nem tart sokáig felérnem, ott pedig mosolyogva nyugtázom, hogy mint a legtöbben ebben a hőségben, ő is nyitott ablaknál alszik. Na igen, mi oka lenne bárkinek ilyen magasan arra, hogy féljen tőle, hogy valaki itt mászna be?
-Mr.Attic. Szép jó reggelt. Estét...mindegy...
Talán még kellemes is lehet egy pillanatig, ahogy a homlokához nyomon a hűs, sima csövét a pisztolyomnak, de van egy sejtésem, hogy ez hamar átcsap majd valami másba.
-Lenne pár kérdésem. Remélem nem baj?

Első kérdésére nem válaszolok. Kétlem, hogy kiselőadást szeretne teológiából, és egyébként is, ha kibírja még 10 percig, megtapasztalhatja testközelből is. A többi már nem olyan költői, de továbbra sem felelek, csak hallgatom őt csendben az éjjellátó szemüveg, és a maszk mögött. Szerintem amolyan érdeklődő, kíváncsi arcot vágok, amit Linda aranyosnak talált, ám én a tükörbe nézve még a zölden világító 3 szem nélkül is inkább bizarrnak gondoltam. Nem sértődnék meg, ha kiderülne, hogy új barátom szerint is inkább az utóbbi a helyzet.
Tehát némán hallgatom ős, és csak a Pingvin polgári nevének említésére nyomom szelíden a pisztoly csövét az ádámcsutkájához. Nem annyira, hogy akadályozzam a légzésben, csupán eléggé, hogy kicsit még kényelmetlenebb legyen ez az egész. Úgy tűnik érdemes hagyni őket fecsegni. Cobblepot...ez aztán nem semmi fogás lenne....
~Túl nagy. Lehet segítségre lesz szükségem. Több csatlósa van, mint töltényem, és ez nem vicces.~
Már épp azon lennék, hogy megszólaljak, de ekkor nyílik az ajtó, és a szemem sarkából lesek az ajtó felé.
~Na nem, nem! Hát ilyen nincs! Ez a szemét állat elrabolt egy gyereket, és olyan  sokáig tartotta fogva, hogy szerencsétlen már az apjának hiszi?? Hát semmi határa a gonoszságnak ebben a városban? Szabályosan beteg vagyok a  tudattól, hogy csak egyszer végezhetek vele!!!~
A fegyvert még jobban a nyakához nyomom, ezúttal az sem zavar, ha némi zavar támad a légzésében. Aztán közelebb hajolok, és halkan felelek neki, hogy csak ő halljon:
-Tényleg meg akarlak ölni. - Szárazon közlöm ezt vele - Hogy a lányod szeme láttára, vagy vele együtt az már rajtad múlik.

Újra megmozdul a pisztoly, és elkezd lefelé vándorolni, hogy ne zavarjam a beszélésben, bár egyenlőre még nálam a labda. Lassan mozog a kezem, és végül a szíve felett állapodik meg a fegyver.
-Mond el amit tudni akarok, és a kislánynak nem esik baja. Egy, ki fizette az ügyvéded? Kettő, hogyan lépsz kapcsolatba Cobblepottal?
Nagyjából azzal a hangsúllyal mondom ki ezt a nevet, amivel egy végbéltükrözést emlegetnék, mégis örülök neki, hogy szóba került. Őt elkapni óriási győzelem lenne, de addig is...a gyerek felbukkanása kétséget ébresztett bennem. Egy pillanatra komolyan aggódtam, hogy hibát követek el, míg újra eszembe nem jutott ez a név. Csupán egy valaki viseli a  városban, és akik pénzzel tartoznak neki, megérdemlik, hogy én ébresszem őket, még akkor is, ha valaki másnak emiatt rémálmai lesznek egész gyermekkorában. Szomorú....

A férfi rezzenéstelen arccal nézett Rád, ijedtségét csak az arcán egyre hevesebb patakokban lecsorgó izzadtság jelezte. Néha ki-ki pillantott a lányra, aki még mindig az ajtóban toporgott, majd gyorsan visszaszegezte a tekintetét Rád. Maga sem tudta mit tegyen, hiszen azzal tisztában volt, hogy Ő mindenképpen meghal. A kérdés csak az volt, hogy egyedül vagy magával ránt a halálba egy ártatlan gyereket is. Na, nem mintha ez igazán érdekelte volna, az már sokkal inkább, hogy Őt lövöd e agyon hamarabb, vagy a lányt. Neki ez egyáltalán nem volt mindegy. A szemével végigkövette a homlokáról a mellkasára vándorló fegyvert, és csak aztán szólalt meg, hogy a pisztoly a szíve fölött megállt.
- Szerinted ki fizette az ügyvédet? Mégis mit gondolsz ki volt az, Te nagyokos? – kérdezett vissza flegmán., majd tartott egy kis hatásszünetet mielőtt folytatta volna mondandóját. – Fekete Maszk volt az. Valamiért az a gyökér úgy érzi, hogy fontos vagyok Neki. – tette hozzá, aztán hangosan felnevetett. – Hogy hogyan lépek kapcsolatba Cobblepottal? Az Ő területén portyázok, lenyúlom Tőle a kuncsaftokat, és Te még azt kérdezed, hogy hogyan lépek vele kapcsolatba? Ha rájön, hogy az „ügyfelei” közül valaki tőlem szerzi be a szajrét, mindig rám küld egy-egy bérgyilkost, akik némi kenőpénzért cserébe mindig életben hagynak, sőt még arra is hajlandóak, hogy Cobblepotot is lefizessék az érdekemben. – mondta teljes meggyőződéssel, de még mindig szinte hahotázott a mondandója közben. – Ha nem kérdezted volna meg tőlem, hogy hogyan lépek vele kapcsolatba, simán azt gondolnám továbbra is, hogy Ő akar kinyíratni ismét. De ha nem, akkor mégis ki a franc küldött?

-Valaki, aki túl elfoglalt, hogy elmenjen a temetésedre?

Igen, belementem a játékba, de aztán gondolatban meg is dorgálom magam ezért. Pocskondiázzon csak, én pedig azzal nyugtatom magam, hogy úgyis ki fogom nyírni perceken belül ezt a férget. Valójában egyre több kedvem van hozzá.
Az, hogy a Pingvinhez nem fog elvezetni enyhe csalódást jelent, de...a Fekete maszk? Ooooké, ez ha lehetséges még durvább. Felállok mellőle, hátrébb lépek, és a fegyvert még mindig rászegezve szólok hozzá:
-Állj fel.
Kezd olyan lenni a manus, mint aki azzal henceg hány hírességet ismer. Ő túl sokat ahhoz, hogy csak úgy lelőjem...asszem inkább az ablakon fogom kidobni. A kérdésre, hogy ki küldött reflexből vetem oda a választ:
-Nem mindegy? Hol van a lány anyja?

A férfi, mint valami óvodás kisgyerek az óvónénitől kapott utasításra, úgy engedelmeskedett és állt fel az ágyról, miután erre szólítottad fel. Az arca szinte rezzenéstelen volt, hiszen tudta, hogy a holnapi reggelt már valószínűleg az ablakától nem messze található kukában vagy amellett fogja tölteni vérbe fagyva vagy a zuhanástól szörnyethalva. Látszólag ez egyáltalán nem érdekelte. Üveges tekintettel nézett Rád, de a pár perccel ezelőtti vigyor néha-néha megjelent az arcán. Pár pillanatig talán nem is értetted, hogy hogyan viselheti valaki ennyire nyugodtan azt, hogy valaki megakarja ölni... de a férfi, kérdezés nélkül adott választ az iménti gondolatodra.
- Tudod hányan akartak már megölni? Tudod hányan kívánják a halálomat minden egyes pillanatban? Nyilván van róla sejtésed, de mit sem érdekel Téged egyik kérdésre sem a válasz... nem is baj, mert nem tudnék pontos számokat mondani Neked. A lényeg, hogy egyetlen bérgyilkos sem volt annyira vehemens, mint Te. Rajtad érzem, hogy tényleg meg is fogsz ölni, nem csak fenyegetni fogsz. De... nincs is ezzel semmi gond. Legalább Cobblepot leszáll rólam és a Családomról. A gyerek tényleg az enyém, az anyja meghalt. A Pingvin ölette meg, azt hitte, hogy azzal majd eltántorít. Szerencsére a lányomat megtudtam menteni Tőle... azóta egy baby sitter vigyáz rá... de valamiből nekem is meg kell élnem. Viszont a bujkálás ezek szerint nem az én műfajom még jó, hogy nem lettem kém. - tette hozzá, miközben az ajtó felé meredt. - Meredith, menj szépen vissza a szobádba, de előtte szólj Sarahnak, hogy altasson el Téged. Jól zárjátok be az ajtót, és reggelig ki se gyertek a szobából! - tette hozzá a férfi, aki szinte már teljesen beletörődött abba, hogy itt a vége a történetének. Talán már az életének képei is leperegtek a szeme előtt... - Őket ne bántsd. Semmiről nem tehetnek! - tette hozzá, majd várta a végzetét.

-Felteszem pont annyian, mint ahányszor nekem előadták a hattyú halála monológot.

Kifelé továbbra sem mutat sok együttérzést, azt viszont valamiért elhiszi neki, hogy a kislány tényleg az ő lánya. Maga sem tudja igazán mi oka van erre, hisz áldozata egy alávaló féreg, akiből simán kitelne, hogy puszta szórakozásból tartsa fogva ezt a lányt, vagy valami olyan okból, amire inkább nem is gondol, de mégis, most az egyszer hisz neki. Fegyverével közben a tűzlépcsőre néző ablakhoz tereli.
-Hol találom meg a Fekete maszkot, vagy legalább az összekötődet vele? Írd le nekem valahova, aztán mássz ki.

Ha ezzel megvannak, ő is követi őt, végig rászegezve a fegyvert, majd túlharsogva a kinti szelet szól hozzá:
-Nem akarlak elvenni a lányodtól...de kokaint árultál egy általános iskola előtt, és nem csak a tanároknak. Szóval, íme az ajánlatom, ugorj le, és akkor elmegyek innen. A lakásodban senki másnak nem esik baja.

- Ez nem a hattyú halála. - szólalt meg. - Mint mondtam, tudom, hogy megölsz, csak idő kérdése. Nem próbálom menteni az irhám, van már elég a rovásomon... valahol, talán jobb is lesz ennek a városnak, és a gyerekemnek, ha már nem fogom itt rontani a levegőt. - a férfi tényleg beletörődött abba, ami következni fog. Olyan faarccal nézett Rád, mintha maga Mickey Rourke testesült volna meg előtted, a maga agyonbotoxolt arcával. A férfi a következő mondatod után várt pár pillanatot, látszott rajta, hogy próbálja összeszedni minden gondolatát, egyben elterelni a saját figyelmét arról, hogy lassan, de biztosan közeledik a tűzlépcsőhöz.
- Tényleg nem tudod ki az a Fekete Maszk? - nézett Rád kérdőn. - Az alvilágban szinte mindenki ismeri a piti kis titkát... fogadok újat mondok, ha azt mondom, hogy a megboldogult Janus Cosmetics kétes sikereket elért ügyvezetője, Roman Sionis maga a Fekete Maszk. Soha nem akart felelősséget vállalni azokért a dolgokért, amiket elkövetett... rosszabb, mint Pingvin. Sokkal rosszabb. A Pingvin hozzá képest, csak egy Pokémon figura. A bázisának helyét csak a hozzá legközelebb álló csatlósai és a menyasszonya, Tiffany Ambrose ismerik. Őt követve a legegyszerűbb odajutni... valószínűleg Sionis sem kifejezetten az eszéért szereti. Nem az, vannak jó pillanatai,  de általában olyan sötét, hogy a negro világít a szájában. - tette hozzá, majd annyit firkált egy lapra, hogy "Tiffany Ambrose". Lerakta a tollat, majd kilépett a tűzlépcsőre. Lepillantott, a mélység még soha nem tűnt olyan fenyegetőnek, mint most... koromsötétben. Utolsó mondatod után visszanézett Rád. - Azt akarod, hogy vessem le magam? Minek nézel Te engem? Egy utolsó gyáva patkánynak? - kérdezte, hangja feldúlt volt. - Megkaptad, amit akartál... nyilván pénzt is kapsz azért, hogy megölj. Akkor dolgozz meg érte! - ordította felé az utolsó mondatát, majd olyan közel lépett, hogy a pisztoly csöve, már a mellkasán pihent...

Oldalra dönti a fejét, de nem szól, inkább csak hagyja, hogy fojtathassa ellensége ezt a halál előtti monológot. Azt persze tudja, kicsoda a Fekete Maszk, más kérdés, hogy megtalálni már nehezebb lenne, és egyébként is, had daloljon csak. Aztán viszont kap egy nevet is és...rá kell döbbennie, hogy nem, tényleg nem tudta, ki az a fekete maszk. Mázli, hogy a zöldesen világító "szemein" aligha lehet látni a meglepettséget.
~Vajon be tudnám zárni a Pingvint egy pokélabdába? Ha egyszer a kezembe kerül egy igazi, tuti kipróbálom.~
-Nem nyilatkoznék rólad ennyire hízelgően, de szorít az idő, szóval mondjuk, hogy igen.
Már épp elkezdte volna magyarázni, hogy ha így folytatja, akkor a lánya koronatanú lesz egy gyilkossági ügyben, ami korán sem biztató a jövőjére nézve ebben a városban, de az ordítás, és a hirtelen közeledés hatására megrendült a keze, és elsült a fegyver, elindítva a gyilkos lövedéket rövid útjára az áldozat mellkasa felé.
-Ó, hogy rohadnál meg....hmmm...csak így tovább. 
Vár még egy kicsit, elnézve az áldozatát, mielőtt lelépne. Elvégre, ebben a világban látni kelle gy holttestet, mielőtt biztosak lehetünk benne, hogy az illető tényleg, tutira meghalt, és nem támad fel később.

A lövedék becsapódott a férfi mellkasán, majd a hátán távozva olyan erővel ütközött a szemközti falba, hogy még annak a pukkanása is tisztán kivehető volt a szokatlanul csendes gothami éjszakában... A fehér atlétán pár pillanattal később előbb apró, majd fokozatosan növekvő vörös folt rajzolódott ki. A férfi önkéntelenül is a mellkasához emelte a kezét, de a következő másodpercben, már igyekezett a korlátot elkapni, hogy ne zuhanjon le azonnal. Erőfeszítése nem volt túl sikeres, mert bár elkapta a korlátot, teste már nem volt hajlandó engedelmeskedni az agyának. Átbukott a fémszerkezeten, és egy kézzel még kapaszkodott, amikor megszólalt.
- Vicky... - mondta, majd folytatta, de ujjai folyamatosan engedték el a fémet. - Vicky Vale. Őt keresse, hogy többet megtudjon a nőről! - szólt elcsukló hangon, de már zuhanás közben áldozatod. Néhány pillanattal később már a test puffanása szűrődött fel a sikátorból. Talán lepillantottál és konstatáltad, hogy a munkád bevégeztetett.


A kérdés csak az, hogy rohansz a megbízódhoz a jussodért vagy inkább megpróbálsz utánajárni ennek a bizonyos Vicki Valenek? A neve ismerős... de mégis honnan?

Éjjelente jön elő a bűnözök krémje, hogy ügyeiket intézzék. Bár Gotham-et Batman védelmezi, azért ő sem mindenható. El kél a segítség. Az újságok már nemcsak Batman-ről írnak, hanem egy új igazságtevőről, aki motoron száguldozik és cowboy ruhában tesz igazságot. Ám senki sincs tisztában azzal, hogy nem e Föld és idő szülötte. Esténként nemcsak a bűnözőket üldözi, hanem keresi a lehetőséget arra, hogy megtalálja a lehetőséget arra, hogy megtalálja Nebulá-t, aki miatt ebbe az időbe került. Miközben mindent megtesz a célért, figyelve a rendőrség adását ismét útnak indul az éjszakába, hogy néhány zsebtolvajt, erőszaktevőt, vagy fegyveres bűnözőt rács mögé juttasson.

Jó ideje volt, már annak, hogy az államok ezen szegletében megfordultam. Azonban most, hogy ismét kaptam egy hosszabb kimenőt, így hát kis utazgatásba kezdtem. Kényelmes és laza tempóban robogtam be Gotham város utcáira, a magam megszokott módján. Az idő kellemes volt, és a város hírével ellentétben, most egész csendes és nyugodtnak volt mondható a város légköre. Ahogy haladtam a 62-es fekete Corvette-mel a város szíve felé, elnézelődtem kicsit út közben. Látszott, hogy erre felé éjszaka is nagy élet van. Nyitott üzletek, sétáló emberek, némi forgalom az utakon...
Ugyan akkor, a városnak volt egy másik arculata is, melyről már sokat hallottam. a bűnöző életmódot követők sokasága sokszor rettegésben tartja az itt élőket, melynek Batman jelenléte szabott nem egyszer gátat.
Bár, az, hogy itt kötöttem ki, nem teljesen volt a véletlen műve. Gondolatok sokasága keringett a fejemben, utazásom kapcsán...
~ Most már Morrison tábornok személyes szívességeket is kért tőlem. Csak tudnám mivel vívtam ki nála eme bizalmat?... Bár az utóbbi időben sajnos sok munka szakadt a nyakába, így kevés ideje maradt a családjára és az unokáira. Így kapóra jött számára, hogy ismét hosszabb szabadságra megyek, és megkért a nevében nézzek be a családjához. S persze, egy kisebb csomagot is küldött nekik. Na persze, én mint a jó fiúk egyike, aki épp szabit kért nem tudtam nemet mondani... Nem mintha ebben bármi rossz is lenne. Ha már utazgatásra adtam a fejem, végül is Gotham is belefért az elképzeléseimbe... ~
Sok minden járt ma este a fejemben, hiszen kiruccanásom első állomása, egy jó ember és remek katona tiszt személyes kérése volt. Melynek eleget is teszek, ezért is vagyok most itt...
Még egyszer elővettem a kesztyűtartóba rakott kis papírt, melyre felírtam a lánya családjának címét. Megnéztem, és a GPS-em segítségével pontosítottam az úti célom. Mindazon által az is megfordult a fejemben, talán nem az éjszaka közepén kéne megzavarnom a család nyugalmát...
Így-hát módosítva eredeti elképzelésemen, elkezdtem keresni egy hotelt éjszakára. A tábornok szívességét teljesítvén, másnap illendőbb körülmények közepette keresem majd fel őket.

A szerkesztőségből kilépve próbálok a lehető rövidebb úton hazajutni, útközben persze beszerzem a vacsorámat az egyik gyorsétteremből, mit lehet tenni, nem vagyok az a konyhatündér típus. Anyám persze mindig kioktat, mert hogy ki fog így feleségül venni??? Mikor rávágom, hogy senki és ez nem is zavar, általában még a szokásosnál is jobban kiakad. Mit lehet tenni, ilyen vagyok és kész. 
Útközben próbálok az utcai lámpák fényében maradni és elkerülni a sikátorokat. Nem csak a gotham-i közbiztonság hiányosságai miatt, de mindig is az az óvatos típus voltam, aki fel van rá készülve, hogy bármikor megtámadhatják út közben. Hát igen, ennyi erővel kirakhatnék egy céltáblát a hátamra, vagy kiírhatnám a homlokomra, hogy "Potenciális áldozat". A képességem sem sokat segít az ilyen helyzetekben, esetleg egy kicsit megrémíti a támadómat, ha éppen alakot váltok előtte, de semmi egyéb. 
Most pedig úrrá lesz rajtam az a kellemes érzés, hogy követnek, pedig még jó pár saroknyit kell gyalogolnom hazáig. Remélem, hogy csak beképzelem az egészet. 


//Bocs, hogy csak így idepofátlankodtam, de Gotham-ben csak itt láttam mozgolódást, ha nem vagyok útban beszállnék.//

Ez az éjszaka is ugyanúgy kezdődött, mint az előző hetek minden egyes napja. A város kihalt utcái baljós eseményeket ígértek. Gregben különös érzés uralkodott el. Valami történni fog, ami meghatározhatja az élete további szakaszát. De nemcsak az övét, hanem a városét is.
Néha látott emberek az utcán, ahogy a szokottnál is szaporábban igyekeztek hazaérni a munkából, s csupán néhány autó szelte az utcákat. A közlekedési lámpák a legtöbb helyen a szokásos módon sárgán villogtak. 
Greg az egyik utcasarkon leállította a motorját és némán benézette az utcába. Teljesen kihalt volt, a csend pedig fájdalmasan nagy. Greg leszállt a motorja nyergéből és lassan elindult az utcán. Szokatlan bizsergés fogta el, és mindkét keze fegyverei markolatán nyugodtak. Szinte biztos volt benne, hogy hamarosan megszakad ez a szokatlan némaság.
Egyszer csak egy sikátor elé érkezett. Mikor benézett egy szabályos kör alakú dolgot vett észre az egyik ház falán. Akaratlanul is eszébe ötlött az az időörvény, melyen keresztül Nebulah átküldte őt a jövőbe, egy másik világba. Kíváncsi izgalom fogta el, s mikor bement a sikátorba, hogy szemügyre vegye a furcsa kört, hirtelen hangot hallott maga körül.
Azonnal megpördült, s látta, hogy egy alak rohan, feldöntve pár szemetest, az ellenkező irányba. Greg azonnal utána eredt. Válláról levette a lasszóját, majd futtában feje felett megpörgetve, mintha ahogy azt a cowboyok szokták a rodeókon, a férfi felé eresztette. A lasszó a férfi felsőtestére csavarodott. Greg megfeszítette a kötelet, mire a férfi hanyatt vágódott.
Mikor Greg odaért mellé, látta, hogy csupán egy idősebb hajléktalan férfi próbált menekülni előle. Gyorsan talpra állította és egy házfalhoz nyomta, nehogy elmenekülhessen.
- Hova olyan gyorsan? - kérdezte Greg összehúzott szemekkel. De mielőtt válaszolhatott volna a hajléktalan, nekiszegezte azt a kérdést, ami már ott motoszkált a fejében. 
-Mit tudsz arról a fura körről ott a házfalon?...

//Elnézést mindenkitől. Rosszul értelmeztem Barry zárójeles mondatát.   Kezdődhet a kaland.//

Ha már amúgy is halál para vagy a sötéttől meg a rád leselkedő ezernyi veszélytől és kiabálást hallasz, na mi az amit nem csinálsz? Nem indulsz el a hangok irányába, pláne ha meg akarod úszni az éjszakát ép bőrrel. De ha történetesen nem normális emberből vagy, hanem újságíróból egy jó adag kíváncsisággal és időnként kihagyó veszélyérzettel akkor naná, hogy a lehetséges balhé irányába indulsz el. Mert végülis mi bajom lehet? Maximum reggelre címlapon leszek egy igazán ütős sztorival, már látom is: "Holtan találták a Gazette munkatársát" Ja és nem a cikk írója lennék, hanem a halott csajszi. A képességemnek köszönhetően voltam már sokminden, de halott még nem, mondjuk nem is szeretnék, az meglehetősen végleges egy állapot.
Miközben próbáltam ezerrel nem az esetleges halálomra koncentrálni, megláttam egy tátongó lyukat az egyik falon, nem vicc egy lyukat, ami meglehetősen szabályos kör alakúnak tűnt, de nem vennék mérget a megállapításom helyességére, mert mint köztudott a geometria gimiben sem volt az erősségem. 
Na de ennyit, a tudásbeli hiányosságaimról. Vannak itt érdekes dolgok, mint például a hangzavar forrása, ami nem más mint két férfi és egy nő. Annyira nem is érdekel miről van szó. 
Kit akarok becsapni??? Naná, hogy érdekel. Már meglehetősen közel vagyok hozzájuk, de mivel egymással vannak elfoglalva szerintem még nem vettek észre, vagy mégis, nem tudom. Próbálok minél több részletet elcsípni a beszélgetésből és nem nagyon belekeveredni a dolgokba. Ami persze azt jelenti, hogy nettó 5 perc múlva nyakig benne leszek egy jó nagy adag slamasztikában, ahogy az lenni szokott. 

//Bocsi, hogy csak így pofátlanul, de már nagyon vártam, hogy írhassak.  //

Amint a GPS megadott egy útvonalat, egy megfelelőnek vélt Hotel felé, a kocsimmal arra is vettem az irányt. Valamivel később haladva a hotel felé, elhaladtam egy sikátor mellett. Mindebben még semmi rendkívüli nem lenne, hiszen egy városban számos hasonló hely található. Azonban, miközben elhaladtam a közelben, valami meglehetősen nagy lármára lettem figyelmes a sikátor felől. Ami a kocsim motor hangja ellenére is eléggé kivehetőnek bizonyult. Ebből már tudtam, bármi is legyen az oka a nagy vitának, bár nincs közöm hozzá, vetek rá egy pillantást mi az, amiért megéri ekkora lármát csapni egy sikátorban...
Így hát félre álltam a legközelebbi helyen, ahol le lehetett parkolni. Közben azt is láttam, ahogy egy nő is szintén a sikátor felé igyekezett. A parkolást követően, kiszálltam a kocsimból és elindultam a sikátor felé. Perceken belül oda is értem a szóban forgó helyszínhez egy laza szokványos tempóban. A kis sikátorba érve elkezdtem haladni a hangzavar felé, ekkor vettem észre az egyik falon egy mértani pontosságú lyukat, mely már önmagában tekintve is érdekes jelenség erre.
Mindazon által, jelenleg a nagy hangzavar okának nagyobb jelentőséget tulajdonítottam, így tovább haladtam afelé.
Mikor odaértem, egy férfit láttam, aki mintha nyugtatgatna egy hevesen kapálózó valakit, akit még nem tudtam jól kivenni, ki lehetett. Közben láttam, ahogy egy fiatal hölgy valami szerkezettel a hátán, fura maskarában szintén oda ment feltehetően ugyan azért, mint én. A kis társaságtól néhány méterre álltam meg. Számukra egy stílusos és elegáns megjelenésű fekete öltönyben, szintén fekete ingben jelentem meg. Egyszóval volt egy határozott és stílusos megjelenésem.
Majd tőlem megszokható laza és jelen esetben kicsit humoros stílusban reagáltam a látottakra.
- Elnézést! Igazán nem akarom megzavarni ez a kis party-t, de amekkora lármát csapnak, odakint legalább a fél utca hallhatja ezt a szörnyű ricsajt. - mondtam a társaságra tekintve, nyugodt, de határozottan és hangsúlyozva, fejezve ki magam, közben lazán gesztikulálva a mondanivalóm. Majd vártam ki mit cselekszik. Végül mielőtt bárki bármit is szólhatott vagy reagálhatott volna, még előtte röviden az előző stílusomban felszólalva folytattam.
- Szóval árulják el, mi az oka eme kis rögtönzött hangos gyűlésnek, amely ekkora hangzavart igényel?

A hajléktalan halálra vált tekintettel próbált belesimulni a falba, miközben Greg levette róla a lasszót. A férfi hirtelen Greg kérdésére elkezdett hadonászni, de hang nem jött ki a torkán. Ez igencsak elszomorítólag hatott a cowboyra, aki megpróbálta megnyugtatni a hajléktalant, de az egyre jobban hadonászott. Sajnos Greg nem ismerte a jelbeszédet, ezért jól artikulálva a szavakat, igyekezett lecsitítani a néma férfit.
~Ez nehezebb lesz, mint gondoltam. - bosszankodott magában Greg, mire két hangra is figyelmes lett egyszerre. Egy magát Dr. Löketnek nevező női hangot hallott meg a háta mögött és érezte a vállára nehezedő kezet.
Mély sóhaj kíséretében megfordult és ekkor látta meg a mögötte álló nőt, miközben egyik pisztolya markolatán pihent. Ezzel párhuzamos egy férfi is megjelent a sikátorban. Greg úgy érezte magát, mintha valami igazságosztós találkozóba csöppent volna.
-Nem kell aggódni, a férfi néma és halálra van rémülve. Csak megpróbálom megnyugtatni, hogy mondjon el mindent egy jelenségről. - magyarázta nyugodtan Greg. - Amúgy mit keresnek maguk itt? - tette hozzá.

Szóval a pap, a rabbi meg a kacsa bemennek a bárba... 
A jelenleg kialakuló helyzet is valami hasonló béna, vicces bevezetőmondatot kaphatna. Esküszöm én próbáltam és próbáltam távol maradni az egész hercehurcától, dehát az nekem nem megy valami jól ugyebár. Próbáltam közelebb osonni, hogy ne vegyenek észre, ami megint nem ment valami jól, ahhoz, hogy alakot váltsak már késő volt, feltűnt volna nekik, így kénytelen voltam a saját arcomat közelebb tolni a kis csődülethez. 
A furcsa talán nem is a legjobb szó erre a pár emberre, hirtelen felötlött bennem, hogy talán cosplay-es találkozó van a városban és elkezdett zavarni amiért erről nekem senki sem szólt. Mondjuk a szociális életem nulla, szóval ez annyira nem meglepő. 
De vissza a sztorihoz ami olyan, mint mikor valami filmben pár ember random összeverődik aztán a végén ők mentik meg a világot, valami hatalmas katasztrófától. 
Itt világmegmentésre azért nem számítottam, de ugyebár sosem lehet tudni, gondoltam nem árthat ha egy kicsit maradok, hátha egy egy csövesnek látszó és a többiek elmondása szerint néma fickó okozta a fennforgást, ja meg persze az a bazinagy lyuk a falon, de a lyuk az csak ott volt, a fickó meg ugye él és a mellékelt ábra alapján rettegett valamitől, amivel én jobb szeretnék nem találkozni. 
Úgy gondoltam, hogy a sztorihajhászás mellett a felebaráti szeretet vagy mi is arra ösztönöz, hogy maradjak és segítek kitalálni, hogy akkor mit is kezdjünk a fickóval. Mindenesetre örültem, hogy van rajtam kívül még egy nő is a társaságban, a pasik néha túlbonyolítanak mindent. Mint például most is. 
- Nem mintha bele akarnék, szólni a nagyok dolgába. -kezdtem bele a mondandómba. - De mi lenne ha mindenki elnyugodna egy kicsit és próbálnánk rendezni a helyzetet. - mondom majd közelebb lépve magamhoz vettem a rémült férfi iratait, gondoltam ez a leglogikusabb, így legalább megtudjuk, hogy ki ő és mit keres itt. 
Amikor megnéztem a fickó személyiét azt hittem rosszul látok, születési évnél durván ott virít, hogy 2020 és nem, nem csak behaluztam, többször is megnéztem. 
- A helyzet, az hogy ez itt a kezemben vagy egy nagyon elrontott hamis személyi, vagy a fickó a jövőből jött mert a személyi szerint 2020-ban született...vagyis, fog megszületni. - tettem hozzá, és a többiek felé nyújtottam az iratokat, hogy ők is megnézhessék.  Na ez már tuti címlap. Gyorsan körülnéztem, hátha meglátok egy örültnek tűnő őszhajú tudóst egy gördeszkás sráccal, vagy egy gyanús rendőrségi telefonfülkét, ha időutazás, akkor legalább a Doktor legyen az. így is nagy késztetést éreztem, hogy eleresszek egy Hello Sweetie-t.
Most már kíváncsian várom hogyan tovább, tudom tudom, Spoilers.

Greg még mindig nem engedte el a hajléktalan vállát és fél szemmel a többieket figyelte. Számára már a kezdet kezdetén ismerős volt a fura kör a falon, s volt egy olyan érzése, hogy valami időörvénnyel kapcsolatos jelenségről lehet szó.
Ám amikor az egyik csinos nő a 2020-as dátumot mondta ki, Greg felhúzta a szemöldökét és magával húzva a férfit a nőhöz lépett, hogy szemügyre vegye az iratot. Kétség sem férhetett hozzá, hogy a dokumentum a hajléktalané. Az se lehet véletlen, hogy néma.
- Nem lep meg a 2020-as dátum. Az a lyuk a falon véleményem szerint egy időörvény. - mondta Gregnek a többieknek, mintha mindennapos esetről lenn szó. Odafordult a hajléktalanhoz és saját zsebéből papírt és ceruzát vett elő.
- Jól van haver. Értem, hogy nem tudsz beszélni. Írd le, hogy kerültél ide, és KINEK? köszönhetjük, hogy itt vagy. - adta át a papírt és a ceruzát Greg nyugodtan, miközben olyan hangsúlyt használt, melyből azt lehet érezni, hogy a személy felől csupán megerősítést várna a hajléktalantól. A cowboy tekintetéből olyan türelem és nyugalom áradt, mintha a végtelenségig képes lenne várni a válaszra.