Új Apokolips

Egy jövőben, ami reméljük sosem következik be, egy rendkívül erős, földöntúli lény halálára felfigyelt Apokolips teljhatalmú ura: maga az elpusztíthatatlan Darkseid. Egy méltó ellenfél reményében eljött hát bolygónkra, azonban nem volt olyan, ki legyőzhetné, így uralma alá hajtotta a Földet. Itt már hősök szinte nem is léteznek, ugyanis a legtöbbel már végeztek, kivéve néhányat, akik egy elkeseredett ellenállás utolsó túlélőiként vívják reménytelen csatájukat az idegen megszállók ellen. Bolygónk ebben az idősíkban már egy fegyvertár és üzemanyaggyár Darkseid hódításaihoz, ugyanis miután kíváncsisága kielégült azzal kapcsolatban, hogy ki is végzett a hatalmas lénnyel, kinek halálát még ő is érezte otthonában, nem találta az emberiséget méltónak a figyelmére, így egyszerű, eldobható, pótolható munkaerőként alkalmazza őket, nagyobb céljai megvalósítása érdekében.

Ez a nap is elérkezett Greg életében. Újra átléphet az időörvényen, de bánatára nem a múltba, hanem a jövőbe indul útnak. Mikor átértek a jövőbeli Földre, Greg döbbenten tekintett körbe. Hirtelen nem is tudta feldolgozni a látványt. Hogy mi döbbentette meg? Talán minden egyszerre. A Marsra emlékeztető környezet. A tudat, hogy talán éppen Gotham City romjai felett áll. A több ezer paradémon holteste és persze a holtest fölött lebegő maszkos alak, aki Dr. Sorsként mutatkozott be és üdvözölte a 30 évvel későbbi jövőben. Bár úgy tűnt Gregnek, hogy az maszkos alak hanghordozásában, volt egy neheztelés felé.
- 30 év? És ez maradt a Földből az én hibám miatt?! - kérdezte feldúltan Greg, majd meglátta a hatalma szoborfejet, és rémület fogta el. Valami idegen lény szobrának tűnt, de biztosan nem Nebulah Man-é.
- Mégis mi történt itt? Sally azt mondta, hogy valaki, és itt nyilván magára gondolt, mindent elmagyaráz. - szegezte Dr. Sorsnak a kérdést kissé ingerülten Greg.

A maszkos férfi hosszan beszélt Darkseid történetéről. Ám a legfurább mégis az volt Gregnek, hogy hol barátságosan beszélt hozzá a maszkos férfi, hol gyűlölettel telten. Ez a kettősség önmagában óvatosságra intette Greget. A másik furcsaság az volt számára, hogy Nebulah Man egyszerre több idősíkban létezik, vagyis bár majd megöli, mégis él. Akkor miért van rá szükség? Egyáltalán mit tehet ő, egy egyszerű ember? 
- Ha valóban azt akarják, hogy segítsek, akkor félre kell tennünk az ujjal mutogatást egymásra. - fordult komor tekintettel Greg Dr. Sors felé. - Olyan tettel vádol, amit még el sem követtem. Persze elismerem, hogy vannak különböző idősíkok, mivel én is a Nebulah Man-nel való küzdelem után hatvan évvel későbbre kerültem. Tudja, mit érzek? - kérdezte dühösen Greg. - Honnan is tudhatná. Egy olyan világba kerültem, ami nem is az enyém. Elvesztettem a barátaimat, a társaimat és a feleségemet, aki vagy már 90 éves a Föld 2-ön vagy már rég halott. Azt se tudom, hol keressem Nebulah Man-t és fogalmam sincs milyen szerkezetről beszél. Azt se tudom, ki az a Darkseid, de azt érzem, hogy maga jól ismer engem. Bár fogalmam sincs ki maga, de nyilván valami időutazó, akiben tombol valami kettősség...Úgyhogy ne vádoljon engem olyannal, amit még el se követtem... Ha pedig le akarja győzni Darkseid-et, akkor fogjunk össze, tegyük félre a nézeteltéréseket és mentsük meg a jövőt. - mondta kissé nyugodtabban Greg és várta az aranymaszkos férfi válaszát remélve, hogy hajlandó felfedni valódi énjét. Hogy megtudja, valóban ki is vádolja őt Darkseid támadása miatt.

Ahogy megnyílt Greg előtt Dr. Sors története, úgy kezdett egyre inkább bonyolulttá válni számára az egész ügy. Egy több ezer éves istennel hozta össze a sors, ami igencsak ironikus. Egy isten, aki azért nem szívleli, mert barátja és annak családja miatta pusztult el. Egy isten, aki nem képes túllépni isteni voltán, és a tökéletlen halandókat hibáztatja az eseményekért. S most Őt, aki még nem is ölte meg Nebulah Man-t. 
Bár Sally próbálta megmagyarázni a hallottakat Gregnek és nyugtatólag a vállára is tette a kezét, Greg hangjában érződött a harag, amit azért érzett, mert Dr. Sors őt hibáztatja.
- Könnyű mondani Sally, hogy értsem meg Dr. Sorsot, ezt az istent, aki olyan tettel vádol, amit el sem követtem. Lehet, hogy a jövőbeni énem igen, de én még nem. Ezt jobb lenne, ha figyelembe venné, mert nekem nincs okom haragudni rá. - vetett egy lesújtó pillantást Dr. Sors felé, majd folytatta. - Pedig, ha isten, akkor meg is akadályozhatta volna, hogy rátegyem a kezem az eszközre. De mindegy is. Most itt vagyok és segíteni fogok, de nem az Ő kedvéért. Azért teszem, mert ez a helyes és nem azért, mert bűnősnek érzem magam ezért. - mutatott körbe Greg, majd Dr. Sorshoz fordult, miután Ő is meglátta a bázist.
- Mi a terve Dr. Sors? Hogy lopjunk járművet? Ja, és ne aggódjon, még mindig kiváló lövész vagyok. - mosolyodik el Greg és tovább figyeli komplexumot.

A komplexum teljes terjedelmében láthatóvá vált. Greg most már az előtte lévő feladatra igyekezett koncentrálni, és kifejezetten örült annak, hogy Dr. Sors is kifejezte érzéseit iránta. Egy olyan csapat tagja lett, amelyben biztos van egyvalaki, akivel még meggyűlhet a baja. 
A motorok említésére felcsillant a tekintete, s ahogy jobban megerőltette a szemét, látott is párat belőle. Szélesen elvigyorodott és a többiekhez fordult.
- Rendben van. Csináljuk. A motorok valóban jobbak, mert kicsik és piszok gyorsak. Bár ebből a DNS cuccból nem sokat értettem, de majd beletanulok. - mosolygott a cowboy Sallyra, majd fogta a Winchester-t és megnézte, hogy tökéletesen átvészelte-e az időutazást. Szerencsére igen, és jóleső bizsergés futott végig a testén, mint amikor az 1940-es években a Föld 2-n akcióba kezdett. 
- Előbb találnom kell egy jó pozíciót, ahonnan ráláthatok a teljes komplexumra, főleg oda, ahova a motorokat tárolják. Ahhoz pedig, hogy végig fedezni tudja Sally, tudnom kell, hogy mi a legsebezhetőbb pontjaik a paradémonoknak. Ha ezt tudom, akkor a Winchester-rel könnyedén megoldom a feladatot. - mondta tőle szokatlanul komoly hangon Greg, és körbenézett, talál-e megfelelő lőállást.

A komplexum az önmaga egyszerűségében lenyűgözte Greget. A férfi igyekezett eltárolni minden információt és szakértő tekintettel foglalta el helyét a lőállásban. Sally nagyon izgatott volt, ezért tudta, hogy nagyon alapos munkát kell végeznie, ha Sally megakarja szerezni a motorokat. 
Greg izgatottan vizsgálgatta a mesterlövészpuska fegyvert, mely valóban remek kis puska volt.
- Csak óvatosan Sally. Én itt leszek és fedezem magát. Ne aggódjon. - mosolygott Sallyre, majd odabiccentett Dr. Sors-nak és visszafordult a komplexum felé. Tudta, hogy ilyen távolságra a Winchester-rel nem biztos a siker. Figyelte a paradémonok tömegét, ahogy Dr. Sors felé vették az irányt. Greg emellett tökéletesen látta, hogy a tisztek nem mozdultak a helyükről, hanem a környéket pásztázták. A cowboy lehasalt a földre és a vállához támasztotta a mesterlövész puskát. Állított a távcső fókuszán. Mély levegőt vett és kizárta az őt körülvevő zajokat. Csak a célpontokat látta és tudta, hogy azelőtt ki kell iktatni őket, hogy észrevennék Sally-t, aki már útnak is indult és közeledett a járműparkhoz. Greg nagy levegőt vett, kifújta és meghúzta a ravaszt.

A paradémonok csakúgy özönlöttek elő a komplexum alsóbb szintjeiről. A négy tiszt rendületlenül állt a számítógép előtt, mintha tudták volna, hogy Sally odatart, és hagyták, hogy a többi paradémon intézze el a nőt. Greg folyamatosan tüzelt, hogy fedezze a nőt, ám a paradémonok száma megtöbbszöröződött és a mesterlövészpuska alkalmatlan volt arra, hogy gyorsan elintézze őket. Nem sorozatlövésre találták ki, mint a géppisztolyokat, ezért döntést kellett hoznia mihamarább. Lázasan pörögtek a cowboy gondolatai. Abban teljesen biztos volt, hogy a jelenlegi terv tarthatatlanná vált. Sallynek közel egy tucat paradémonnal kellett keresztül verekednie magát, hogy eljusson a számítógép terminálig. Ha ez sikerülne, még akkor is ott voltak a tisztek.
Greg úgy számolta, hogy esélye sincs leszedni mind a tíz paradémont úgy, hogy nem érjen oda még több. Talán a tisztekre kéne koncentrálnia, hogy a nyílt terep felé csalja őket, vagy legalábbis a közkatonákat. A férfi döntött és felállt a fedezékből. Felemelte a mesterlövészpuskát és a tisztek felé irányította a csövét és a tisztek fegyverére irányította. Még emlékezett arra, mit mondott Sally a fegyverek gyengéjéről. El kellett érnie, hogy a tisztek használják a fegyvereiket és akkor egy találattal felrobbanthatja őket. 
A cowboy belenézett a célkeresztbe és több lövést is leadott a tisztek fegyvereire, s nem foglalkozott vele, hogy meglátják-e. Amúgy is közelharcban a coltoknak sokkal nagyobb hasznát veszi majd, hogyha a közkatonák vagy a tisztek felé indulnak. S akkor Sally megszerezheti a motorokat.

Greg elégedetten nyugtázta, hogy célba talált, mellyel magára vonta a tisztek figyelmét. Gyorsan felmérte a távolságot és úgy számolta, hogy bőven lesz ideje leszedni majd a közeledő tiszteket. Ám, ami ezután következett, azt álmában sem hitte volna. A négy tiszt egyszerűen eltűnt és egy pillanattal később már ott álltak előtte és egyből valamiféle 2-es veszélyszintűnek jelentették ki. 
Greg igyekezett nyugalmat erőltetni magára, hiszen tudta, hogy robotokkal áll szemben. Az egyértelmű volt számára, hogy a mesterlövészpuskát nem fogja tudni használni, és azt is tudta, hogy a fegyvereiket sem lőheti szét. Esze ágában sem volt fölrobbanni ebben az átkozott jövőben és meghalni egy olyan ügyért, amely lehet sosem következik be. Már csak azt kellett kitalálnia, hogyan keveredjen ki a csávából. Tudta, hogy nem vesztegetheti az időt.
Miközben felmérte a lehetőségeket, a három robot elektrobotjaikkal Gregre támadtak. Greg elképzelhetőnek tartotta, hogy a tisztek a támadás során arra fognak számítani, hogy a férfi hátrálni kezd. Ezzel szemben a tőle balra elhelyezkedő tiszt felé lendítette teljes erejéből a puskát, hogy a tiszt elektrobotját eltalálva a vele szemben álló tisztnek csapódjon a eltérített fegyver. Ahogy megérezte, hogy a puska célba talált, elengedve azt, teljes erejéből hátravetődött, miközben coltjait előkapva, a levegőben úszva a megzavarodott tisztek fejére tüzelt, amit nem védett páncél.

A terv félig meddig bevált. Az egyik tiszt leütötte a másikat, ám a a golyók egyszerűen lepattantak a robotokról, mint az esőcseppek az esernyőről. Kész őrület. Greg legalább annak örülhetett, hogy sikerült meglepnie őket. Meglepnie? Talán, hisz érzelmeket egy bádogarcról nehéz lehetetlen leolvasni. Ekkor viszont azt is észrevette, hogy a számítógépet már nem védte senki. Magában elmosolyodott ezen a felismerésen, de ügyelt arra, hogy az arcáról semmit se lehessen leolvasni. Ki tudja, hogy a jövőben ezek a masinériák mire képesek. Akár még a mimikából is követeztetéseket vonnak. Gregnek az is feltűnt, hogy bitang lassan indulnak felé. Csak remélhette, hogy a teleportáció felemésztette az energiájuk nagy részét, s emiatt idő kell, hogy felgyorsuljanak. 
A cowboy villámgyorsan felállt a földről és felmérte a távolságot közte és a számítógép között. Úgy számolta, hogy a robotoknak még bőven kell idő ahhoz, hogy újra teleportáljanak, s ezalatt ő a számítógéphez rohanhat, ahol reményei szerint segíthet Sallynek, minél hamarabb megszerezni a motorokat. Résnyire összehúzta szemeit, érezte a vállszíjon lógó, hátának nyomódó Winchester megnyugtató közelségét és futásnak eredt. Minél szűkebb körben kerülte ki a robotokat, akikre leadott pár lövést megtévesztésül. A robotok pedig továbbra is kínos lassúsággal igyekeztek felé fordulni. Greg teljes erejéből futni kezdett, s közben leste a terepet, hátha felbukkan néhány paradémon, akiket leszedhet. A számítógép terminálhoz vezető távolság pedig egyre csak csökkent A tiszteknek pedig még se híre, se hamva.

Greg agya lázasan dolgozott a megoldáson. Aggódva látta, hogy a tisztek felgyorsulnak és egyre több paradémon indul feléjük. Csupán nagyon rövid ideig kell feltartania őket. De mégis hogyan? A tisztel fegyvereire nagyon nem célozhat, mert ha felrobbannak, akkor a komplexum is fejükre dőlhet. Bár még csak 200 méterre vannak, s a fegyverek robbanása remélhetőleg nem okoz nagy detonációt. S ekkor Greg döntött. A hátára rögzített tokból elővette a Wichester-t. Biztos kézzel kibiztosította, majd a vállához emelte a puskát. Vetett egy utolsó pillantást a számítógép terminálnál dolgozó Sally-re, majd tekintetét visszavitte a tisztekre. A fegyvere csövét ráirányította az egyik tiszt fegyverére és több célzott lövést adott le rá. Miután eldördültek a lövések, csak remélhette, hogy célba találtak. Meg se várva a detonációt a puskát gyors mozdulattal visszacsúsztatta a tokjába, majd előrántva a két Coltot tüzelni kezdett a paradmémonokra. Közben hátraszólt Sallynek. - Siessen. Sokáig nem tudom feltartani őket.

Végre véget ért a rémálom. Dr. Sors közbelépésével a paradémonok vereséget szenvednek és kényelmes tempóban vágnak neki a városnak a zsákmányolt motorokkal. Greg az út során félszemmel folyamatosan a kihal várost figyeli. Néha a lelke mélyén bűntudatot érez az egész helyzet miatt, de ekkor azonnal le is torkolja magát, hiszen erről nem ő tehet. Egy olyan szituációt kell most megoldania, amit az ő jövőbeli énje követett el. 
Lassan megérkeztek a búvóhelyre. A régi metróállomás lehangolóan festett, s a metrókocsi is eléggé leharcolt kinézetű volt. Ám amint belépett a belsejébe, már sokkal lakájosabbnak festett. Ahogy Greg körbenézett hármójukon kívül még négy személyre lett figyelmes. Az egyikük a tévével bíbelődött. Ránézésre hétköznapi fickó volt, ám amikor bemutatkozott, kiderült hogy ő is időutazó. Nem tűnt nagy harcosnak, de nemhiába lehet itt.
- Üdvözlöm Mr. Hunter. Örülök, hogy egy másik időutazó is jelen van, nem csak én. - biccentett felé Greg, de Batmannel, már más a helyzet. Bár egyáltalán nem a szokványos öltözéket viselte, áradt belőle egy olyan kisugárzás, mely óvatosságra intette Greget. Bár lehet, ez annak is köszönhető, hogy Gothamben voltak, ami teljesen elpusztult, s ez lélekben megsemmisítette Batmant.
S ekkor előrohant egy fiatal, aranyszőke hajú lány és szívből jövő mosollyal az arcán Greg nyakába ugrott és Greg bácsinak szólította.
A cowboy annyira meglepődött, hogy szólni sem tudott. Greg bácsi? De hát nem is volt soha testvére. Vagy netán megházasodott újra, és az újdonsült feleség egy testvérének a leánya üdvözölte őt? Mégis mi történhetett a jövőben. 
Ám mielőtt feltehette volna a kérdéseit, előrelépett egy hatalmas, marcona kinézetű férfi, aki Orionként mutatkozott be. Mint kiderült Greg számára, Darkseid fia állt előtte.
Greget ezalatt a rövid idő alatt, oly sok impulzus és új információ érte, hogy némán hallgatta végig a tervet Nebulah Man és Darskeid kiiktatásáról. Végül Dr. Sors várta, hogy Greg feltegye a kérdéseit. Gregnek kellett legalább egy perc, hogy összeszedje a gondolatait. Lassan végignézett a társaságon, akik láthatólag türelmesen várták, hogy reagáljon az eseményekre. 
- Meg kell mondjam, kissé fejbe vágott ez a sok új információ. Kezdjük ott, nem is tudtam, hogy van egy unkahúgom. Vagy csak fogadott unokahúg? - nézett kérdően Wonder Girl-re Greg, de azonnal folytatta. - Az is meglep, hogy Darkseidnek a fia is velünk tart a küldetés során. Legszívesebb megkérdezném, hogy miért, de nem szeretné felszakítani olyan sebeket, amelyek fájnak Önnek, Orion. Illetve felmerült bennem a kérdés, hogy van-e B terv arra az esetre, ha netalántán Nebulah Man vagy Darkseid küzdelme nem úgy alakul, ahogy várjuk. Akkor mit teszünk? - nézett körbe Greg és várta a válaszokat, mert itt volt az ideje, hogy végre tisztán lásson minden