John Evens

Név:  John Evens
Születési hely/idõ:  Krypton bolygó (kb.: 1980 május 2 –  Földi idõszámítás szerint)
Kor: 30
Nem: Férfi
Faj:  Kryptoni
Foglalkozás: Amerikai Egyesült államok légi ereje (USAF) - Pilóta/különleges egység
Rang: Ezredes
Oldal: jó
Csapat: Justice League


Felszerelés:
Katonai felszerelés, melyet a katonai akciói során visel és használ, Samsung galaxy S mobil telefon, Dodge viper


Bátor, kedves, vicces, kiáll a barátaiért és szeretteiért és segítõkész. A diplomácia nem az erõssége, õ inkább a tettek embere, aki szükség esetén segít másoknak. Hûséges a barátaihoz és a családjához is. Tapasztalt katona, aki már sok mindenen keresztül ment már. Ugyanakkor a végsõkig is kitart. Szabadidején szereti a barátaival, vagy családjával, a rokonsággal együtt tölteni. Kedvenc hobbijai: pecázás, csillagászát, repülés, lovaglás és az éneklés, zenélés. Szereti a Sci-fi történeteket, a kalandokat és film sorozatokat, és persze sosem riad vissza a kihívásoktól sem.

Képesség(ek):

1-es szint: Gyógyítás (Ezen képességével még az apja ruházta fel a Kryptonon)
1-es szint: Röntgen látás
1-es szint: Hõ látás
1-es szint: Sebezhetetlenség
1-es szint: Szuper erõ
1-es szint: Szuper sebesség
1-es szint: Szuper ugrás
1-es szint: Szuper hallás

Gyenge pontjai: Zöld kryptonit, Kék kryptonit, piros kryptonit, fekete kryptonit, ezüst kryptonit …


Az élete a Kryptonon vette kezdetét még a bolygó elpusztulása és Kal-El megszületése elõtt. Apja Loth Tyr-El volt, aki Jor-El testvére is volt, így az El-Házhoz tartozott. Születése után kezdõdött el a nagy háború, mely késõbb az egész Krypton pusztulását eredményezte. Az apja is harcolt Jor-El oldalán, aki legalább olyan befolyásos volt, mint Jor-El. Anyja neve Lara volt, aki férje mellett állt a végsõkig és védelmezte egyetlen fiát, mindaddig amíg késõbb a háború vége felé helyzetük reménytelenné vált, mikor kiderült, hogy a háború, melyet Zod ellen vívtak, hogy felszabadítsák Krypton népét, akiket Zod elnyomott és sanyargatott. A háború vége felé kiderült, hogy ez a globális méretû háború, mely a bolygó minden területén elzajlott a bolygó pusztulását is nagyban okozza. Ezért elsõként Tyr-El elküldte fiát a Földre, hogy megóvja mindattól, amely elõbb utóbb bekövetkezne. Jor-Ellel együtt építtette meg Tyr-El azt a kis ûrhajót, melyet késõbb Kal-El is használt mikor a Földre küldte Jor-El.
Majd Tyr-El  egy stimuláló eszközzel stimulálta fia agyának azon részeit, melyek segítségével olyan képesség birtokába juthat majd, amely a kézrátételes gyógyítás. Ami nem függ a napoktól és azok tevékenységeitõl. Így bárhol és bármikor, szerte a galaxisokban alkalmazhatja majd azt, amint megtanulta használni és irányítani. Majd elindítása elõtt a hajóban elhelyezett egy másik kryptoni kulcsot is. Mely eltér a hajó mûködéséhez szükséges nyolc szögletû kulcstól.
Ezek után a hajó.amint utrakész volt az ifjú utasával együtt elküldték a Földre, hogy minél többet megõrizhessenek a Kryptoniak kultúrájából és más velük kapcsolatos dolgokat is, melyet csak az õ létük állttal maradhat fen.
Ahogy telt az idõ, nagyon hosszú utat járt be a hajó. Mikor a Föld felé tartott nagy szerencséjére a nap olyan mértékû sugárzást bocsájtott ki, mely megzavarta a mûhöldas rendszert annyira, hogy viszonylatos gondok nélkül észrevétlen a Földre érkezzen. A Földrõl mindenki azt hitte, hogy egy hulló csillag volt az égen az atmoszférában elégve, amire nagy mázlijára éjszaka került sor.
A földet érése a hajónak az Evens farmtól pár méterre történt. Amire az Evens házaspár fel is figyelt. Persze õk akartak odaérni elõbb, mielõtt mások is kiváncsiskodnának. Mivel az õ birtokukhoz volt a legközelebb, így hamar oda is értek. Legnagyobb megdöbbenésükre nem valami meteorit darabot, hanem egy ûrhajót egy kisfiúval. Sara azonnal be is sietett a házba a nagyszülõkhöz a fiúval. Míg a férje az ûrhajót igyekezett elrejteni a farmon. Amint késõbb már elült ez az eset, azon voltak, hogy meglegyen az örökbe fogadás. Mely érdekében Jack Sara férje, felkereste egy régi barátját a gyámügyiseknél, aki segített nekik elintézni az örökbe fogadást. Aztán amint Jack és Sara kezdték észrevenni, az örökbe fogadott kisfiún, hogy különleges erõk kezdenek ébredezni benne a hajóhoz fordultak válaszokért. A hajóba programozott inteligencia aki szintén Tyr-Elnek mondta magát elmagyarázta a szülöknak, miért lehetséges ez. Ezek után a nevelõ szülei úgy látták jónak, ha nyugodt gyermekkort igyekeznek biztosítani újdonsült fiúknak, akinek a John nevet adták. Így aztán egy napi fontolgatás után arra jutottak, ha ráveszik a hajót arra, hogy valahogy fossza meg a különleges képességeitõl John, legalább addig, míg felkészültebb nem lesz rá és idõsebb nem lesz. A hajó végül belement az alkuba. Így megfosztotta a fiút a képességeitõl, kivéve egytõl, amitõl nem tudta a gyógyítástól. Bár ez utóbbiról nem biztos, hogy az ifjú John, vagy a szülök valaha is tudomást szereznek, hacsak John olyan helyzetbe nem kerülne, hogy véletlenül is használná valaha is…. Ezek után az ifjú John Evens épp úgy nevelték, mint bármely másik hétköznapi gyermeket. Azért, hogy minél könnyebben eltitkolják az igazi származását, elköltöztek Nevada államban Las Vegasba. Persze addig az Evens farmon a nagyszülõk laktak, és vigyáztak a hajóra is. Ott jártatták általános iskolába és középiskolába. Mindkét iskolai intézménynél átlagban jó tanuló volt. Aztán a Harvard egyetemre ment tovább tanulni, informatikai és elektrómérnöki szakon és egy helyi kollégiumban lakott a tanulmányi idõszak alatt. Mikor már az egyetemet is elvégezte egy erõs jó eredménnyel, úgy döntött apja nyomdokaiba lép. Így hát jelentkezett a West Pointi katonai akadémiára. Ott keményen megedzõdött mind fizikailag, mind szellemileg is. Aztán mikor elvégezte az akadémiát a légi erõhöz került mint vadász pilóta. A pályafutása elején kiképezték Tomcatek és, F22 Raptor-ok vezetésére is. Melyekkel több ezer órát is repült.
Valamivel késõbb még egy Apache helikopter vezetésére is kiképzést kapott egyéni kezdeményezésére. Számos katonai akcióban vett részt az évek elõre haladtával. Ezért kiharcolta magának, hogy viszonylag gyorsan jutott egyre feljebb is a rang létrán. Pár évvel késõbb, úgy döntött, légkört vált kicsit és mikor már õrnagy lett átkerült a légierõ különleges egységeihez. Ahol külön közelharci és harcászati kiképzést kapott. Számos bevetéseken vett részt külföldi hadjáratokon is, mint például az Iraki, Koszovó. Aztán volt egy akció, mely során a különleges egységét Irakba vezényelték megint egy helyi terrorista csoport megfékezésére. Melyet nagy áron tudtak csak teljesíteni. Ugyanis számítottak az érkezésükre, az õrnagy és 15 fõs egységét meglepték. Ugyan sikerült visszaszorítani a terrorista sejtet, akik az utcákon támadtak rájuk. Azonban máris egy társa meghalt, egy meg megsebesült. De a szélsõséges csoport törekvését, amely az amerikai konzulátusuk ellen irányult, még nem sikerült elhárítani. Az õrnagynak nem volt sok ideje átgondolni a továbbiakat. Így hát két emberét arra utasított, hogy vigyék be a konzulátusra a sérült emberét és vigyázzanak rá. Aztán a többi társával a terroristák ellen indult, mielõtt a konzulátuson mások is veszélybe kerülnének. Az ütközet pár óráig eltartott, közben a konzulátusi katonai egységeket is kérték segítség nyújtáshoz, a túlerõ miatt. Míg végül sikerült megfékezni a támadást. A sérült és halott társait haza szállították. A sérült társa kórházi ellátást kapott, a halott társa, meg tiszthez méltó temetést. Amint hazaért, felkérést kapott a felettesétõl, hogy segítsen kiképezni további egységeket is a szakaszukba. Melynek eleget is tett. Ezek után hónapokat foglalkozott az újoncokkal, hogy minél ütöképesebb és talpraesettebb egységet kovácsoljon belõlük. Aztán amint kiképezte az újoncokat, Afganisztánba kellett mennie az újoncok egy részével és az egységével, hogy segétkezen egy Amerikai fogoly kiszabadításában és fontos katonai információk megszerzésében a helyi elhárító egységeik számára. Persze az akció titkos volt, így sokat nem közöltek velük, csak, hogy kit kell kiszabadítani, és hogy bevisznek valakit, aki a kívánt adatokat megszerzi, majd kihozni õt is a veszélyzonából. Az akció eleje rendben zajlott, hiszen a bejutás során nem volt nagy az ellenállás. Azonban beletelt kis idõben, míg megtalálták a cél személyt. De a kijutás és az adatok megszerzése, már nem volt ilyen könnyû feladat. Az adatokat komolyan õrizték és a túszt sem tudták kijuttatni olyan könnyen, így a túszt, akit kimentetek, magukkal kellett vinniük, amíg minden feladattal nem végeznek. Pár cseles fortéllyal Evens megtiszitotta az utat, az adatokat is nagy nehezen megszerezték. Azonban a neheze, csak most jött. A kijutás közben három embere megsérült, egy heves tûzharcban. Így már nemcsak a specialistát és a kimentett rabra kellett vigyázni, de a három sérültre is. A heves tûzharc egyre kezdett nagyobb méreteket ölteni, mivel ez is egy helyi terrorista banda volt, csak sokkal nagyobb számban. Ráadásul egy egész épület együttest is elfoglaltak maguknak, ahol elég sokan õrjáratoztak. Még egy kis légi támogatást is kellett kérniük rádión a kijutáshoz. Az erõsítés megérkezéséig tartaniuk kellett magukat. Azonban mivel az erõsítésre kicsit várni kellett, a rosz fiúk egyre inkább kezdték Evens egységét sarokba szorítani. Így, hogy kitartsanak, Evensnek ismét cselekhez is kellett folyamodnia, ha ki akarnak jutni onnan. Megtévesztették az ellenséget, így útatvágtak nagy nehezen maguknak a kiúthoz. Csakhogy Evens õrnagy is megsérült e közben. Az egyik karját meglõtték. Végül a légi támogatás is megérkezett. Így az ekkor támadt zûrzavart kihasználva az õrnagy és egysége leverték a rájuk mért támadás legalább a felét. Majd sikerült kijutniuk, közben a levegõbõl, régi barátai fedezték õket, míg a biztonsági zónába nem értek. Egy hétre rá õt és egységét kitüntették a remek helytállásért és mert biztonságba jutaiak egy amerikai külpolitikust is. Így az õrnagy megkapta a legmagasabb kitüntetést a bátorságáért és még elõ is léptetést, ahogy négy társát is vele együtt. Immár alezredesként szolgált tovább.
Amíg felgyógyult Smallvilleben töltötte a szabadságát, meglátogatva a nagyszüleit. Aztán amint felépült felkereste egy tábornok, hogy a régi egységénél ismét szükség lenne rá egy ideig a szakmai tapasztalatai miatt, és mert remek katona is. Amint belement ebbe a tábornok ismertette számára a küldetést. Amely az egyik hadihajójuk a USS Enterprise-nak kellett besegíteni egy koszovói légi támaszpont elhárításában, melyet ellenséges erõk megszereztek. A visszafoglalás esélytelen volt, mint az kiderült a jelentésekbõl, mert túl sok volt az áldozat. Az alezredes nem sokat tehetett bele is ment a dologba. A küldetés megkezdése elõtt elutazott a USS Enterprisére, ahol megkapta az akcióról az eligazítást a többi pilótával együtt. Majd kis lazítás után megkezdték a küldetést. A hely megközelítése után rögtön ellenállásba ütköztek. A légvédelmi rakétákkal tüzeltek rájuk. A helyrõl elõször képeket és felvételeket készítettek, majd azt továbbitták az anyahajóra. Mely alapján azonnal felmérhette a hajó kapitány és elsõ tisztje, hogy mivel állnak szemben. Aztán kapták a további parancsokat. Mivel más lehetõség nem nagyon volt az Orosz légi erõvel együtmûködésben megtámadták a létesítményt. A létesítményt elõször igyekeztek megbénítani, így fedezve a bázison levõ kémeik szökését. Aztán lebombázták a létesítményt a légvédelmi lövegek keresztûzében az egyik társa gépének a hajtómû rendszere kissé megbolondult. Erre Evens a gépével annyira közel repült, hogy láthassa az ablakából a pilótát. Majd rádión üzent neki, hogy próbálja bekapcsolni a rakétákat anélkül, hogy kioldaná. Így lenne toló ereje, amíg a hajtómû újra mûködni kezd. Illetve, mivel billegni is kezdett, oldalról elég közel ment a másik pilóta gépéhez, hogy a két szárny közt legörvény keletkezhessen és így szinten tudja tartani a társa gépét, ellensúlyozva a billenést. Majd visszakísérte az Enterprisére. Az akció után kitüntették a kivételesen bravúros mentéséért, amivel társát visszajuttatja az anyahajóra. Aztán végül még ottmaradt a régi egységénél.
Azután pár hónappal késõbb mikor már ismételten túlesett pár hasonló küldetésen, majd 2001-ben az Afganisztán háború idején A Légi erõnél, egy vadász gép egység tagjaként segédkezett a Tálibb állásokat megsemmisíteni. Mely során az õ feladata az akkori bombázó gépeket ért támadások elhárítása volt, amit ügyesen egy remek pilótához képest végre is hajtott. Az  Afganisztán háború után kapott egy újabb kitüntetést a Légierõ keresztet a kielemlkdõ hõsiességéért, melyet akkor érdemelt ki mikor számtalan bombázót védett meg a pusztulástól, ezzel kockáztatva életét. Majd 2003-ban az iraki háborúban is szolgát, mely során segédkezett számos másik társával együtt megsemmisíteni számos légvédelmi elhárító egységeket és más légi egységek megsemmisítése volt. Amint sikeresen végrehajtotta az iraki háborúban kapott feladatait az egységével, azután mind az Afganisztán és az Iraki háborúk ideje alatt nyújtott szolgálataiért kitüntették a Bíbor szívvel, melynek köszönhetõen két másik társa egyel feljebb juthatott a rang létrán, így már ezredes lett. Nem sokkal ezután, mikor épp, szabadságot kaphatott, új fordulatot vett az élete.


Tyr-El alaposan elmagyarázta számomra, hogy a kryptonitoknak rám milyen hatása van és milyen formában fordulnak még elõ. Majd óvva intet attól is, hogy ezen titkot és tudást csak az arra érdemesekkel osszam meg.
- Értem Tyr-El. Vigyázni fogok a titkomra és a sebezhetõségemet sem árulom el senkinek, csak ahogy mondtad annak, aki megérdemli. Azonban nem is olyan rég próbáltam Kal-El tudtára adni, hogy a rokona vagyok. Azonban a jelek szerint nem fogatta túl jól a hírt, igaz, volt vele egy nõ is Lois Lane aki a Daily Planetnél a társa, mint újságíró. Így hát az õ jelenlétében burkoltan adtam Kal-El tudtára, hogy rokona vagyok és közöltem vele azt is, hogy ha eljön a nevelõ szüleim farmjára. Akkor be is tudom neki bizonyítani. Tudnál ebben is segíteni valahogy? - Kicsit abbahagytam a beszédet, vettem egy kis levegõt, majd folytattam. - A másik, meg hogy miért vártál ezzel olyan sokat? Mármint rendben van, hogy a gyermek koromban nem zavartál, de miért nem két évvel ez elõtt kerestél fel ezzel a kiképzés dologgal is? Oh és mire célzol azzal, hogy ideje megtudnom ki vagyok és mi a sorsom? Kérlek fejtsd ki ezt bõvebben.... - Zártam le a kérdések tömkelegét, melyeket egyenlõre be is fejeztem. Majd magam elé bámultam a semmibe merengve, közben azon tünödve, ki lehet az a nemezis, akire Tyr-El célzott.
~ Kirõl beszélhetett Tyr-El... Ki lehet az én nemezisem? Ismerem õt egyáltalán? Vagy lehet, hogy vele majd csak ezek után találkozom majd? Akárhogy is óvatosnak kell lennem. Ez utal nem engedhetek meg több olyan bakit, mint amit Clarknál rendeztem a Planetben, mikor próbáltam vele közölni a titkom. Mostantól elõbb felmérem kik méltók arra, hogy egyáltalán eláruljam nekik az igazat, és csak aztán beszélek errõl. Na meg ott van ez a kiképzés is, ha most elutasítanám, lehet, hogy rosszabb életem is lehet. Megasztán egy igaz bölcs õsi mondás szerint a sorsunk és végzetünk elõl nem menekülhetünk a végtelenségig. Mert elõbb vagy utóbb utolér minket. ~ Épp befejeztem a gondolat menetemet, melynek végén komoly elhatározásra jutottam. Melyet épp megosztani készültem Tyr-Ellel is.
- Apám! Ami a kiképzésemet illeti....  Végig csinálom az elejétõl a végéig. Elvégre ez elõl úgysem menekülhetem volna sokáig nem igaz? Így vagy úgy, de elõbb vagy utóbb szembe kell néznem vele. Így hát jobb ha nem ellenkezem annyit, hanem elfogadom és teszem amit kell! Aztán majd ahogy mondtad elfoglalom a helyem Kal-El oldalán és segítem nemes ügyében õt a végsõkig.

Nem tartom magam egy nehéz felfogású embernek, de eltartott egy darabig mire kihámoztam 1-2 mondatodból, hogy mit is akar jelenteni. Tartalmilag még nem is lenne vele probléma, hiszen ténylegesen a karaktered előéletéről szól, de az feltűnt, hogy néhány információt több mondaton keresztül, szájbarágósan akarsz a tudtunkra adni. Ha ezt ilyen formában elfogadom, az szerintem nem fair a többiekkel szemben, hiszen a mondatok, információk megismétlése legalább fél oldallal hosszabbá teszi John életrajzát, mint amilyen alapvetően lenne. Így arra kérnélek, hogy Word-be másold ki a dokumentumot, és a szóismétléseket, mondatismétléseket, egyéb helyesírási hibákat orvosold. Ha ezt megteszed, nem lesz akadálya annak, hogy elfogadjam az előtörténetet.

A másik, amit kiemelnék az ez lenne:

Képesség(ek):

1-es szint: Gyógyítás (Ezen képességével még az apja ruházta fel a Kryptonon)
1-es szint: Röntgen látás
1-es szint: Hõ látás
1-es szint: Sebezhetetlenség
1-es szint: Szuper erõ
1-es szint: Szuper sebesség
1-es szint: Szuper ugrás
1-es szint: Szuper hallás

Ezt így nem gondoltad komolyan, ugye? Nagyjából a képességeinek 80%-t már a játék legelején birtokolja? Akkor hova fog fejlődni a továbbiakban? Jelenleg 10 szint van az oldalon (ez lehet, hogy kicsit változni fog a jövőben és több szintet fogunk megkülönböztetni) Te pedig itt felsoroltál 8 képességet (ha jól látom akkor a repülés nincs csak közöttük). Javasolnám, hogy 1. szinten csak 2-3 képességgel rendelkezzen, így a példa hozzászólásodban említett kiképzés alatt nyugodtan fejlesztheti majd a többi képességét, szintenként. Szerintem a 1) Szuper erő 2) A szuper sebesség és a 3) Sebezhetetlenség alap változatai legyenek jelen, majd a 2. szinten kiválaszthatod, hogy melyik képessége legyen a 4. amit fejleszteni kíván, illetve a már meglévő 3 is tovább fejlődhet! Ezt a táblázatot is ennek tükrében írd át, amint tudod. Új hozzászólásban postold a javított előtörténetet, így biztosan észrevesszük, ha kész vannak a kért változtatások!

Név:   John Evens
Kyriptoni neve: Iteni-El
Születési hely/idő:  Krypton bolygó (kb.: 1983 május 2 –  Földi időszámítás szerint)
Kor: 33
Nem: Férfi
Faj:  Kryptoni
Foglalkozás: Amerikai Egyesült államok légi ereje (USAF) - Pilóta/különleges egység
Rang: Ezredes
Oldal: jó
Csapat: még nem foglalt állást semmilyen szuperhősi csapatnál
 
 
Felszerelés:
Katonai felszerelés, melyet a katonai akciói során visel és használ, Samsung galaxy S mobil telefon, Dodge viper
 
 
Bátor, kedves, vicces, kiáll a barátaiért és szeretteiért és segítőkész. A diplomácia nem az erőssége, õ inkább a tettek embere, aki szükség esetén segít másoknak. Hűséges a barátaihoz és a családjához is. Tapasztalt katona, aki már sok mindenen keresztül ment bár jelleme, nem kimondottan tükrözi a merev katonákét. Ugyanakkor a végsőkig is kitart. Szabadidején szereti a barátaival, vagy családjával, a rokonsággal együtt tölteni. Kedvenc hobbijai: pecázás, csillagászát, repülés, lovaglás és az éneklés, zenélés. Szereti a Sci-fi történeteket, a kalandokat és film sorozatokat, és persze sosem riad vissza a kihívásoktól sem.
 
Képesség(ek):
 
1-es szint: Sebezhetetlenség
1-es szint: Szuper erő
1-es szint: Szuper sebesség
 
Gyenge pontjai: Zöld kryptonit, Kék kryptonit, piros kryptonit, fekete kryptonit, ezüst kryptonit …
 

Üdv!
Te, aki eme történetet olvasni fogod, nyílván ráébredsz majd, hogy ez nem épen egy szokványos sztori, amit unalomig ismételve hallgat az ember. Íródhatott volna úgy, mint a többi is, tárgyilagosan felvázolva az életünk főbb pontjait, eseményeit. De az igazság az, hogy ha megismersz, rájössz, jómagam kicsit mindig is eltértem a megszokottól.
Ebben a történetben megismerhettek egy középkorú férfit, aki átlagemberként éli életét, gímibe, neves egyetemre járt, Mint a Harvard egyetem. Majd katonának állt, melyhez vezető útja a Weastpointi katonai akadémia által kezdődött. Pilótának állt, szolgáltam repülőgép anyahajón is és más katonai támaszpontokon az évek alatt. Végig jártam a szamárlétrát is, míg eljutottam az Ezredesi rangig, amihez nagyban hozzájárult az Afganisztáni és az Iraki háborúban nyújtott szolgálatom is. Majd hosszú idő után hazatértem Smallville-be, ahol felnőttem. Az életem ekkor nem várt fordulatokat vett. Elöljáróban annyit, hogy kiderült a Krypton bolygó szülötte vagyok, Kal-El nagybátya. Tudom kicsit zavaros így, ezért röviden felvezetem nektek eredeti otthonom és születésem akkori körülményeit, így képet kaphattok arról, nagyjából miről is lehet szó.

„Nos, akkor kezdjük is az elején.
Az életem a Kryptonon vette kezdetét még a bolygó elpusztulása és Kal-El megszületése előtt. A vérszerinti apám Loth Tyr-El volt, aki Jor-El testvére is volt, így az El-Házhoz tartozott. Születése után kezdődött el a nagy háború, mely később az egész Krypton pusztulását eredményezte. Az apám is harcolt Jor-El oldalán, aki legalább olyan befolyásos volt, mint Jor-El. Anyám neve Shellya volt, aki férje mellett állt a végsőkig és védelmezte egyetlen fiát, akinek az Iteni-El nevet adták. Később a háború vége felé helyzetük reménytelenné vált, mikor kiderült, a háború, melyet Zod ellen vívtak, hogy felszabadítsák Krypton népét, akiket Zod elnyomott és sanyargatott. A háború vége felé kiderült, ez a globális méretű háború, mely a bolygó minden területén lezajlott a bolygó pusztulását is nagyban okozza. Ezért elsőként Tyr-El elküldte fiát az az engem a Földre, hogy megóvja mindattól, amely előbb utóbb bekövetkezne. Jor-Elel együtt építtette meg Tyr-El azt a kis űrhajót, melyet később Kal-El is használt mikor a Földre küldte Jor-El. Mondhatni ez volt a prototípusa a szóban forgó hajómodellnek.
Majd Tyr-El egy stimuláló eszközzel stimulálta agyamnak azon részeit, melyek segítségével olyan képesség birtokába juthat majd, amely a vörös nap okozta képességeken kívül is felszínre hozhat más képességet is, mely nem a naptevékenységtől függ. jelen esetben ez a gyógyítás képessége felé irányult, mely nem felszínre töréséhez is erőteljes érzelmi ingerekre van szükség. Ami nem függ a napoktól és azok tevékenységeitől. Majd elindítása előtt a hajóban elhelyezett egy másik Kryptoni kulcsot is. Mely eltér a hajó működéséhez szükséges nyolc szögletű kulcstól.
Ezek után a hajó, amint útrakész volt velem együtt elküldték a Földre, hogy minél többet megőrizhessenek a Kryptoniak kultúrájából és más velük kapcsolatos dolgokat is, melyet csak az õ létük állttal maradhat, fen.
Ahogy telt az idő, nagyon hosszú utat járt be a hajó. Mikor a Föld felé tartott nagy szerencséjére a nap olyan mértékű sugárzást bocsájtott ki, mely megzavarta a műholdas rendszert annyira, hogy viszonylatos gondok nélkül észrevétlen a Földre érkezzen. A Földről mindenki azt hitte, hogy egy hulló csillag volt az égen az atmoszférában elégve, amire nagy mázlijára éjszaka került sor.”

Így történt meg, a születésem és a Föld bolygóra kerülésem hosszas eseményei dióhéjban. Ezek után az Evens családhoz kerültem, akik bár tudták, milyen remek lehetőségekkel áldotta meg őket is és engem is a sors, de azt szerették volna, ha normális gyerekorom lenne, és az esetlegesen ébredező képességeim ne okozzanak senkinek sem bajt. Így az űrhajó, mely a Földre hozott, egy-két évvel az érkezésem után megfosztott minden a vörös nap által okozott a Kryptoniakra jellemző képességektől és a rájuk jellemző gyengeségeikre való érzékenységtől is.
Ezek után már olyan életem volt, mint bárkinek, suli, csajok, később a munka, a tanulás, csak hogy párat említsek az élet mindennapjaiból. Aztán, a gimnázium végeztével elköltöztem a szüleimmel, illetve kollégista lettem, mivel Egyetemre jó messzire mentem, a Harvardig.
Azonban, évekkel később, az életem újfent a múltat idéző, mégis új lehetőségeket teremtő fordulatokat hozott az életembe.
Mint például azt a napot, mikor újra össze találkoztam a jófiúk csapatával. Igen, bizony, az Igazság Ligájára gondolok, a szuperhősök egyik legnagyobb össznépi táborára. Velük is volt pár érdekes kalandom. Persze, nem mindig mint Liga tagjaiként találkoztam velük, néhányukat, még a szervezet megalakulása előttről ismertem meg. El is mesélem az egyiket, mintha csak egy film jelenetet idéznék…

Az esemény nagyjából 2017 őszén történhetett, nem sokkal a szuperhősök csapatának megalakulása után...

Az igazság Ligájának székhelyénél járunk. történetünk szereplőjére találtak a Liga tagjai, és miután szemtanúi voltak egy nagyobb méretű lehetséges katasztrófa elhárításának, kíváncsiak lettek arra, aki ezt véghez vitte. Így némi rábeszélés után a férfi velük tartott…
Valamivel később egy a kihallgató helységekre kísértetiesen emlékeztető szobában találta magát a középkorú férfi.  A Ligát képviselve a szobában ketten voltak jelen, egy férfi és egy nő. Míg odakint váltakozott a megfigyelők létszáma, akik kívülről szemlélték a beszélgetést.
- Elnézését kérjük a fogadtatásért, azonban nem ismerjük a szándékait, és a képességeit. Amiért itt van az az, hogy az Igazság Ligájának egy mentő alakulata, szemtanúja volt, ahogy egy a New Yorkra nagy veszélyt jelentő szökő árt, fékez meg és a városban utána, segít a hatóságoknak a zavargásokat leküzdeni, mindezt úgy, hogy szinte senki sem láthatta vagy volt ideje magát felismernie. – vázolta fel az eseményeket, melynek kapcsán felfigyeltek a férfira.
- Nos, nem tudom, miről beszélnek. – felelte a férfi.
- Kár tagadnia, a társaink jól látták, hogy ön volt az, aki megmentette a várost, ezért van itt pont maga, s nem más. Hiába is igyekszik tagadni, jól tudjuk, hogy nem mond igazat. Nem kérünk mást öntől, mint hogy mondja el ki maga, és mi lehet az oka, annak, hogy eddig nem találtunk magára? Ha elmondta mindazt ki ön és honnan tett szert ezekre a képességeire, akár szabadon is távozhat. Biztosíthatom, nem szándékozzuk bántalmazni, vagy más erőszakos megoldásokat alkalmazni, csupán a kíváncsiságunk és a döbbenetünk okán van itt, amiért nem hallottunk magáról és nem ismerjük.
Ezt követően, hosszas csend következett, a kíváncsiság, a gyanakvás és a feszültség, mely a rejtélyes férfi, kiléte nyomán alakult ki…
Valamivel később a középkorú titokzatos idegen, aki egy asztal előtt ült, egy széken, vele szemben, kíváncsi érdeklődőivel. Előre hajolt, össze kulcsolta kezeit, és pimaszul mosolyogva bele kezdett mondanivalójába. Látszott rajta, cseppet sem fél, higgadt és nyugodt, talán kissé szórakozott módon kezeli a helyzetet.
- Ám legyen. De van egy feltételem! Elmondom, amit tudni akarnak, cserébe, maguk is elmondják mi is ez a Liga, amiről beszélnek, és mi célja a hozzám hasonlókkal. – látszott az idegenen, hogy nem vesztette el a hidegvérét és tudja, mit akar.
- Rendben van, mi is elmeséljük a történetünk, amint ismerjük az önét. – felelte egy nő, aki éppen ide-oda sétálgatott, az asztal körül.
- Remélem hoztak pop-kort és üdítőt, mert ez a mozi, jó hosszú lesz.
John biztos volt a dolgában, hisz hallott már a Ligáról, tudta kikkel van dolga, így nem úgy ált a dologhoz hozzá, mint akinek félnie kéne bármitől is. Aztán végre bele kezdett a történetébe, azonban, ahogy ilyenkor lenni szokott, kissé hihetetlennek hatott a történet, így újra és újra el kellet mesélnie az egészet az elejétől. Kicsit unta már ezt az időhúzást, és hogy ennyire nem hisznek neki, így hát újra bele kezdett, remélve, hogy ezúttal, nem kell még vagy ezerszer elmesélnie mindent.

- Tudják maguk aztán nem piskóta, Piroska és a farkas meséjét is sokszor olvastatták fel anyucival? Áh, legyen, nyolcvankilencedszer is. – Mondta John, kicsit unottan, de még mindig jobb, volt, mintha fegyvert fogtak volna a fejéhez, amit amúgy is utált. sétált pár lépést, majd vissza ment a székéhez és megfordította, hogy vele szembe legyen a támlája és így annak támaszkodva leült, aztán folytatta a kis sztoriját, immár unalomig ismételve azt, melyet hallgatósága, láthatóan imádott hallgatni, mi tagadás, rég volt ilyen lelkes közönsége…
- Egyszer volt hol nem volt… Volt egyszer egy kisfiú John és John katona volt. S csak a maguk aranyos orcájának kedvéért – nézett az idő közben megnövekedett létszámú hallgatóságára. –  Egy Földnevű kék kis planétán élte gyermekkorát. Szép kis évek voltak azok. Tudják, gyere kori csínytevések, csajok, suli, bulik és Fanta.
Láthatóan a közönsége nem igazán értékelte John érdekes, kissé szarkasztikus humorát. Viszont az igazság az volt, hogy Evens mindig is utálta az unalomig csépelt már már unottal előadót, sztorikat, mindig is próbálta kicsit feldobni, érdekesebbé tenni azokat. Bár már neki kezdett igen unalmassá válni a helyzet, mert ilyen hallgatósága ritkán volt.

- Aztán a gimnáziumi évek után a Harvard egyetemen kötött ki. pár évvel később a szülői hatásra úgy döntött, hogy katonának áll. Persze az egyetemi időszaka alatt, már Las Vegasban éltek főképp, Bár az ifjú Evens kollégista volt az egyetemi évek alatt. Ezen időszaka után a Westpointi katonai akadémiára ment tanulni, Jó eredményekkel zárta a sort. Aztán pilóta lett belőle. Majd évekkel később, vissza tért Smallville-be, ahol felnőtt. Nem sokkal később, kiderült, hogy ő nem is Földi ember, hanem egy marslakó Kryptoni. Mondanom sem kell, rendesen le volt döbbenve. Mint kiderült számára gyermekkorában megfosztotta a hajó, amivel a Földre jött a képességeitől, a nevelőszülei hatására, akikről azt hitte, a tényleges szülei. Miután megbékélt ifjú hősünk a helyzetével elkezdte, felfedezni Kryptoni énjét is és mindazt, amire képes lehet. Megismerte Clark Kentet, akiről megtudta, hogy az unokatestvére. Találkozott a Liga alapítóival is, és volt is pár balhé, amiben besegített a bandának. Az az időszak kemény menet volt, asszem valami Apokalipszis keverte a dolgokat, nagy rumlik hagyott maga után.  Miután véget ért a „megszállás” és a polgári közreműködéssel, helyre állítottuk a mindennapi életet Metropolisban és környékén, ismét el kellett utaznom a környékről, vissza hívtak, és átvezényeltek a különleges egységhez. De a sereg miatt nem verhettem nagydobra a valós kilétemet. azóta eltelt pár év. Most meg nyakon csíptek maguk. Miközben New Yorkot mentettem meg egy szökőártól. és most csiribú csiribá lám itt dumálunk, egy jót, csak épp, nem a legjobb vendéglátóknak bizonyultak. Hát hol a vendégszeretet fiúk-lányok? Áh, mindegy, ne is foglalkozzanak vele, úgy is zűrös napom volt, maguk csak hab a tortán. asszem ott kéne hagynom a sereget is. Így már nehezen menne. – kezdett Evens hangosan gondolkodni, miközben fel kelt a székről és járkálni kezdett, mintha csak otthon lenne. Közben a közönsége, kezdett furán nézni rá, és kicsit zavartan, amire hősünk felfigyelt.
- Oké, fiúk-lányok, mi van? úgy néznek, mint egy másnapos, aki azt se tudja mi történt vele az elmúlt pár órában. – fordult kérdően a többiek felé, mire az egyik hölgy, aki a beszélgetés elején is jelen volt megszólalt.
- Jól van, ennyi elég lesz. - felelte, a történetet hallgató férfi.
Ezt követően, a bázison bóklászott a mesemondó hősünk. Egészen addig, míg talált egy erkélyt. Ott ácsorgott a korlátnak támaszkodva, bámulva az eget, közben látni lehetett rajta, hogy a gondolatai mesze járnak. Egyszer csak felbukkan az a nő, aki a kihallgatáson is jelen volt.
- Hát maga, mit szóbrozik erre? – kérdezte a nő.
- Áh, szép esténk van nem de? – felelte John.
- Igen, szép tiszta ma este az ég. – válaszolta
- Nézze, elnézésüket kérem, a korábbiért, jól tudom kik maguk, csupán nem rajongok, az efféle kérdez, felelek játékokért. Tudja, így is elég zavaros volt, mikor néhány éve megtudtam, hogy Kyriptoni vagyok, hogy az igazi szüleim Loth Tyr-El, ő volt Jor-El egyik testvére és Shellya az édesanyám a Zod elleni háborúban harcoltak Clark apjának oldalán. és hogy pár évvel a Krypton pusztulása és Clark útnak indítása előtt küldtek el engem is a bolygóról. Aztán a nevelőszüleim, rábeszélték a hajóm mesterséges intelligenciáját, hogy fosszon meg minden a Vörös napok által meglévő képességemtől, így egy átlagember életét élhettem hosszú ideig. Sokáig azt se tudtam, akarom-e én ezt. – a nő felé fordult és gyorsan feleszmélve gyenge pillanatából, kissé zavarba kerülve, próbált kikecmeregni a kissé kényelmetlenné vált helyzetéből.
- Hívjon csak Zara-nak, Ezredes. Ne is törődjön vele, sokunk volt hasonló helyzetben. Bár katona lett magából láthatóan, mégis valamelyest más utakon jár. Láthatóan még keresi önmagát és azt, akivé még válhat. Amit New Yorkban tett, az nagy önzetlenség és ezzel is bizonyította, hogy képes nagy áldozatokat hozni mások védelméért. Mi többiek sem a hírnévért csináljuk, hanem hogy jobbá tegyük ezt a világot és reményt adjunk azoknak, akik, már elveszetnek hitték. – felelte Zara, látván a katona őrlődését, akin látszott, hogy bár kifelé igyekszik határozott és kiegyensúlyozottnak lenni, mégis még mindig őrlődik a múltja miatt, és bizonytalannak érzi a jövőjét is.
- Kösz a lelki fröccsöt, bár ez sokat nem segített. Mikor beléptem a seregbe, azt hittem, ezzel jót teszek magamnak és az embereknek, hosszú ideje már, hogy szolgálom a hazámat és védem az embereket is. De az utóbbi pár év az addig megszokott életemet alaposan megbolygatta. Ezért is tűntem el újra, és mentem vissza a katonai életbe, próbáltam felejteni. S most maguk is rám találtak és ide hurcoltak. – felelte csalódottan a férfi, látszott rajta, most nem ez az a hely, ahol leginkább lenni szeretne.
- Nézze Ezredes, valójában nem csak a története miatt hoztuk ide. Maga azért is van itt, mert a többiekkel hosszas tanácskozás után, felmerült, hogy csatlakozhatna közénk. Még nem vagyunk sokan és elkélne még egy jófiú, aki segít a bajbajutottaknak a világban. – reagált a fiatal nő Evens bizonytalanságára, remélve, hogy sikerül meggyőznie.
- Tudja, Zara, maguk érdekes módon toboroznak. Mindazon által, értékelem a törekvésüket, de jelenleg nem ígérhetek semmit. Tudja, még mindig az Amerikai Légierőhöz tartozom, nem holmi jelmezes baráti klubba, akik, jobbá szeretnék tenni a világot és védeni a védtelen embereket. Én ott voltam, a háborúban, Afganisztánban, Irakban is, illetve számos ütközetben. Tudja a helyzet nem ilyen egyszerű. S jelen helyzetben is a hazámat és az embereket védem, csak nem úgy, mint maguk. – Ezek után, fogta magát a középkorú katona és elsétált.
Másnap elhagyta a Liga székhelyét és visszatért a családjához. Nem tudta mit hoz a holnap, sem azt, mit tartogat számára a jövő, csak azt tudta, hogy sok döntést kel még meghoznia. Mely érdekében vissza kellett térnie oda, ahol minden elkezdődött. így hát vissza ment a nagyszülei birtokára Smallvilleben az Evens farmra és egy ideig itt marad a környéken, remélve, hogy megleli amit keres.