John Constantine

by John Constantine 2016-12-17, 18:58

Név: John Constantine
Születési hely és idő: Liverpool – Nagy Britannia 1982. Augusztus 13.
Kor: 36 év
Nem: Férfi
Faj: Ember
Foglalkozás: Okkult nyomozó, ördögűző
Oldal: Jó
Megjelenés: 180 centi magas, nyurga testalkatú, jóképű férfi, kék szemmel és szőke hajjal. Általában gyűrött inget és kordbársony nadrágot visel a különleges ismertetőjegyeként szolgáló kopottas ballonkabáttal. Elmaradhatatlan kelléke a szájában lógó cigaretta.

Felszerelés:

Az elbűvölt Pikk hatos: A kártyalapra egy megtévesztő bűbájt mondtak, amit mindenki John kívánságának megfelelő személyi iratként fog látni.
Pacarellus „szigonya”: John saját maga által bűvölt vadászkése, ami képes kárt tenni a gyengébb démonokban.
Vízi malom New Jerseyben: John lakhelye az USA-ban. Itt tárolja a kalandjai során összegyűjtött emberiségre veszélyt jelentő relikviákat és okkult könyvtárát.
Ördögűzéshez használatos tárgyak: Kereszt, szentelt vizes palack, tömjén és hasonló kereskedelmi forgalomban is kapható apróságok
Okostelefon: Nem felkapott márkájú okostelefon. fotók, videók készítésére és küldésére alkalmas.
Laptop: Irodai felhasználásra tervezett laptop.

Jellem: Magát realista pesszimistaként definiálja. Mások szemében egy faragatlan bunkó. A véleményét nem tartja magában és általában cinikus humorral vegyítve, kegyetlen őszinteséggel osztja meg bárkivel, nem törődve a következményekkel. A látszat ellenére intelligens és ravasz, valós érzéseit szarkazmussal és cinizmussal palástolja.

Képességei:

Képzett varázsló és ördögűző
Alacsony szintű pszichonikus képességek (telekinézis, gondolatolvasás, prekogníció és társai)
Maximális koncentráció (Kaland jutalom): Nem lehet megzavarni semmilyen cselekedettel varázslás közben. Az erre irányuló kísérletek automatikus kudarcot jelentenek. Ha John varázsol és ellenséges mágiát akarnak mondani rá, akkor erős koncentrációval be tudja fejezni a megkezdett bűbájt.

Gyenge pont:

A miatta Pokolra került lány, Asthra megmentésével kapcsolatos dolgokkal könnyen manipulálható.
Hajlamos a függőségekre (dohány, alkohol)

Előtörténet:

Na hol is kezdjem el azt tornádónyi katasztrófát, amit az élettörténetemnek hívok? A legtanácsosabb, ha az elején, mindent csak szép sorjában. Előre leszögezem: nagyon beszédes, hogy Péntek 13.-án születtem.

John Constantine vagyok és mint a Beatles én is Liverpool szülötte vagyok. Csak kicsit szűkebb körben vagyok híres, mint a Gombafejűek.

Bajok lesznek abból, ha már elején elkalandozom, szóval innentől fogva próbálok nem eltérni a tárgytól.

Szóval Liverpoolban születtem nem túl szerencsés körülmények közé. Az anyámat sikeresen áttessékeltem a másvilágra, miközben én átvergődtem ide. Ez igen stabilan megalapozta a kapcsolatomat apámmal. Mondhatnám azt, hogy egyediek voltunk egész Nagy Britanniában, de nem a szó hagyományos értelmében véve. Legalábbis egy tipikus angol családból nem nézné ki senki, hogy az apa a „Gyilkos”-t adja a gyerek középső nevének és cigit nyom el a fiacskája karján. Meg jól megagyal, ha éppen nem elég tisztán jön haza a kocsmából egy végigszenvedett műszak után. A legszebb az egészben, hogy a nővérkém sem sokat segített azzal, hogy apám ne rajtam vezesse le anyám elvesztésének fájdalmát. Szerintem tartozom nekik annyival, hogy elfelejtem a nevüket.

Akkor kicsit enyhülni látszottak a dolgok, amikor a Gyámügy elvitt otthonról és árvaházba kerültem. A Szent Mária árvaház nem volt éppen a megfelelő terep egy ilyen család után, de legalább nem verték szét a képem napi szinten. Igaz ott is többször piszkáltak, amikor megtudták, hogy mi a helyzet velem, de néhány jól irányzott ökölcsapás jobb belátásra térítette azokat a kurafikat.

Most miért nézel rám így pajtás? Tizenéves voltam, tele frusztrációval.

Szóval az árvaházbeli víg napjaim sem voltak annyira vígak. Legalábbis abban az időszakban biztos nem, amikor kaptunk egy testtelen szobatársat. Ha láttál már démonos horrorfilmet akkor tudod mi a szitu. Hideg, kén, hangok, parás éjszakák és egyre hatalmasodó félelem a kicsi Johnyban, majd Meryn atya és a szenteltvíz.

Na jó. Meryn atya nem volt, de a sztorinak tényleg az lett a vége, hogy egy ágyhoz kötöztek és latinul kántáltak miközben a testem majd megfulladt a tömjéntől. Mint kiderült apám igen jó alapot épített fel egy démoni megszállásnak.

Anne Marie nővér volt, aki kirugdosta belőlem annak a fattyúnak a valagát. Ezért nem tudok neki elég hálás lenni. Tudod furcsa dolog egy szeretethiányos tinédzsernek lenni. Főleg akkor, ha Anne Maiey nővér és közted legfeljebb tizenöt év korkülönbség. Mit tagadjam bele is estem rendesen, de ez ha megfeszültem se lett volna kölcsönös. Már csak a Nagyfiú miatt sem. A vonzódásom maradt plátói, de a nővértől mást is kaptam. A megszállottság után elfogott egyfajta dühös, paranoid elhivatottság és megelégeltem, hogy áldozat legyek. A nővér volt az egyetlen akitől tanulhattam a misztikumról, így addig jártam a nyakára, amíg meg nem engedte, hogy tanuljak tőle. Legalább kompenzációs kényszeremen kívül volt más okom is a közelében lenni.

Ha hat egyetemet végeztem volna, akkor sem szedtem volna össze ennyi tudást. Latin, szanszkrít, ógörög, enochi. Ezek csak az ismertebb holt nyelvek, amiket csak mellékesen megtanultam a „képzésemnek” hála.

Mire leérettségiztem már fejből fújtam a Lemmegeton összes démonát, becsukott szemmel is felrajzoltam a padlóra Salamon kisebb kulcsát és minden megerőltetés nélkül kergettem ki kisebb démonokat megszállott emberekből. A varázsképzésnek hála meg egy hangyányit még jobb is lettem, mint Uri Geller. Nem mellékesen egész jó nyomozó vált belőlem. Szerencsém volt, hogy Britanniában tanultam, mert ha nem az Anglikán lett volna az uralkodó vallás, menthetetlenül egy lettem volna a Vatikán karót nyelt okkult szakértői közül.

Szóval érettségi után kitettek az árvaházból. Apám közben meghalt – azóta sem mentem ki a sírjához – és a kevéske örökség rám eső részéből nyitottam egy nyomozóirodát, ami a „különös ügyekre” specializálódott. Joss Whedont meg majd meglátogatom, amiért az életemből vámpíros TV-soroztot csinált David Boreanazzal.

Körülbelül egy évtizedig el tengtem-lengtem így. Ügyről ügyre éltem, közben persze kialakultak nálam a magánkopók tipikus irodalmi tulajdonságai. Napi másfél dobozzal szívok és egy teljes üveg Jack Daniels sem okoz gondot. Meg persze nem kell különösebben megerőltetnem magam, ha egy-egy üresfejű csinibabát véletlenül közelebbről meg akarok ismerni. Eleinte még egy zenekarban is játszottam.

De az élet azért élet, hogy néha kerüljön egy kis barna vaj a ventilátorba. Nos az én ventilátorom egyszerre kapott olyan mennyiséget, hogy majdnem belehaltam.

2010-ben jött el hozzám egy család. Louge-ék tehetősek voltak. Mármint ahhoz képest, hogy afrikai bevándorlók leszármazottai.

Látom, hogy felszaladt a szemöldököd cimbora. Nem vagyok rasszista. De tudom milyenek az emberek...

Szóval Louge-ék felkerestek. Ha lehet ilyet mondani a szakmámban, akkor rutin ügy volt. A lányukat Asthrát. megszállta egy démon. Egy hétig megfigyeltem a lányt, hogy biztos legyek a dolgomban, majd nekiálltam a ceremóniának. Akkoriban a szokásosnál is nagyobb volt a pofám, így egyedül vállaltam magamra a feladatot.

Tippelsz mi történt? Igen. Látom az arcodon a választ. Alaposan eltoltam. De olyan Angela Merkel módon. A démon – Nergál - ritka aljas és intelligens volt. Mellesleg már ismert korábbról. Ha van egy kis írói vénád rájössz honnan. Ha meg nem akkor csak annyit mondok: árvaház.

Az elmúlt majd húsz évben sokat erősödött és készült a velem való találkozásra. Valahogy elérte azt, hogy Asthra testét ne tudja elhagyni. Ennek ellenére én folytattam a ceremóniát, mert bíztam a képességeimben és hajtott a túl nagyra hízott magabiztosságom. Ekkora tanultam meg egy exorcista aranyszabályt: Ha meg akarod menteni egy olyan ember életét, akit magához kötött egy démon, előbb oldozd fel a bűbájt.

Asthra nem csak belehalt a hatalmas egomba, hanem el is kárhozott. Velem együtt. Egy ilyen felsülés nem marad megtorlatlanul. Legalábbis ebben a világban tuti nem. Nergál mesterkedésének hála nekem nem lesz happy end. Ha feldobom a pacskert, akkor egy irányba fogok menni. Lefelé.

Ez az eset nagyon betette a kaput. Veszett mód inni kezdtem, hogy el tudjam viselni azt az új érzelmet, ami egy elefánt súlyával nehezedett a mellkasomra. A bűntudat teljesen rám telepedett. Nem tudtam szabadulni a miattam Pokolra jutott lány képétől. Minden egyes pillanatban ott kísértett az elmémben. Több mint fél éven keresztül a legfőbb tápanyagforrásom a scotch volt. Aztán döntöttem úgy, hogy jobb nekem, ha felhagyok ezzel az egész ördögnyomozódsival és elzárom magamat a világ elől. Felszámoltam a nyomozóirodámat és bevonultam a Ravenscar elmegyógyintézetbe.

Ott egy ideig nyugtom volt. A gyógyszerek elnyomták a bűntudatom a legtöbb értelmes gondolatommal egyetemben. Majdnem öt évet lamentáltam így, amikor egy amerikai barátom halálhíre elért hozzám. Jasper Winters elég különös körülmények között halt meg. A dokikkal egyeztetve – na jó: ordibálva – elhagytam az intézetet és az Államokba mentem. Jaspert tényleg valami másvilági hatalom ragadta magához. A végrendeletében rám hagyott egy vízimalmot New Jerseyben. Bár egy kicsit lerobbant, de vannak meglepetései. Például az a benga nagy könyvtár.

Elkezdtem kutakodni halott cimborám anyagaiban, de azok alapján amit az iratokból kihámoztam ez a lény valami sokkal kegyetlenebb, mint Nergál valaha lesz. Azt hiszem az újonnan felbukkanó meták mellett az embereknek lesz még mitől félniük. Mert van egy olyan érzésem, hogy a szuperemberek lesznek a legkisebb gondunk, ha Jasper gyilkosa a Földet akarja.

Példa hozzászólás:

Sosem szerettem ahogy a popkultúrában ábrázolják a világ misztikus oldalát. Vannak érdekes megközelítések, de a legtöbb egyszerűen kretén.
Pont mint annak a sorozatnak a közönségtalálkozója ahol most dekkolok. Már három okostojástól kaptam meg, hogy a szőke hajam elrontja a cosplayt és kezd kicsit elegem lenni. De a darwinizmus aktív segítéséről majd később gondoskodok.
Tudjátok, hogy mi az a succubbus ugye? Ha nem nézzetek utána, ha igen, akkor van egy rossz hírem. Van egy pasija is és nem élnek monogám kapcsolatban. Incubbusnak hívják. Ezért vagyok most itt.
Néhány elhaladó rajongó előtt látványosan nagyot szívok a kezemben füstölgő koporsószögből és a fejemet hátra hajtva fújom ki a levegőt.
- Adjunk a munkának! - mondom miközben rávigyorgok a biztonsági őrre
A bűvös pikk hatos jó szolgálatot tett, így nem mer szólni a szabálysértésért.
Nagy szerencsém van, hogy működik az a tájoló varázs, amit a WC-ben kotyvasztottam össze. Szinte izzik az iránytűként szolgáló kis pénzérme a kezemben, miközben elhaladok a démon mellett, aki éppen egy lányt fűz. Biztos éhes már, szóval nem kell sokat várnom, hogy lecsaphassak rá.
A türelmem meghozza gyümölcsét. Ha lenne érzékem a romantikához, akkor talán tudnám értékelni ahogy ez a kénes farú gennyláda a lánnyal összeölelkezve elindul a férfi WC felé. De nem vagyok Stephany Meyer rajongó.
A tömegben elvegyülve követem őket, majd észrevétlenül besurranok én is a mosdóba.
Az egyik fülkéből kihallatszó zajok nem sok kétséget hagynak. A tárcámból előveszek egy óvszert és behajítom a fülkébe.
- Végül is nem mindegy, hogy szifiliszesen halsz-e meg! - mondom kárörvendő mosollyal az arcomon
Az ajándék a várt hatást hozta. A párocska úgy pattan ki a mosdófülkéből, mintha légpuskával durrantották volna őket farba.
A lány a bűvös pikk hatost látva elsápadt és habogni kezd: - Én nem... Nem is....
- Nyugalom drágám! Veled semmi dolgom. - mondom neki - Most menj ki és bármit is hallasz senkit ne engedj be!
A lány szemkápráztató gyorsasággal hagyott engem magamra a táncpartneremmel, aki igen mérges szemekkel méreget engem.
- Szerintem fél fogadra se lett volna elég. - vigyorgok rá a megszállottra, miközben figyelem minden rezdülését
Még be sem fejezem a mondatom, hangos, földöntúli üvöltést hallatva ront rám és egy rúgással próbál kibillenteni egy egyensúlyomból.
Egy gyors oldallépés és egy határozott rúgás a lábára leteríti, de pihenni nincs ideje mert már ott vagyok rajta. Egyik térdemmel leszorítom a kezét, majd a testsúlyom java részét a mellkasára helyezem és a késem a nyakának szegezem.
- Nem mondok semmit. Tudod, hogy két választásod van. - a korábbi vidámságnak már nyoma sincs az arcomon
A nehezebb megoldást választotta. Egy leheletnyivel több nyomás után a képébe öntöm a legjobb évjáratú szentelt vizemet, majd hangosan kántálni kezdek, miközben a földön tartom. Nehéz feladat, de Liverpoolban volt már dolgom komplikáltabb ügyekkel.
Kívülről úgy tűnhet, hogy valami nagyon bizarr fojtogatós játékot játszunk. Ez valamilyen szinten igaz, de a célom az, hogy a test gazdája kapjon levegőt.
A határozott fellépés és az ősi szövegeket megteszik hatásukat. A vicsorgó arc kisimul, a dühös szem ijedtté válok, a test pedig nem áll ellen.
Leszállok a fiú mellkasáról és odanyújtom neki a másik laposüvegem. Szentelt whiskey. Csak a biztonság kedvéért.
- Úgy látom rád fér! - próbálok valami biztató mosolyt kierőszakolni magamból
De most őszintén: ki tudna ilyenkor mosolyogni?

by **Slade Wilson** 2016-12-17, 20:42

Meg kell mondjam, ez az eddigi legjobb Constantine amit bármilyen FRPG-n olvastam, szóval gratulálok. Very Happy

Megy a 8 pont, elfogadva, a példa HSZ-szel ha eddig még nem is, végleg bizonyítottad hogy tudod hűen játszani a karaktert, és elég poénan is. Very Happy

Csak annyi észrevételem lenne, hogy legközelebb próbáld ne nagyon lefordítgatni magyarra Constantine brit megnyilvánulásait a sorozatból mert nagyon-nagyon hülyén hangzanak. Azonban, a szarkasztikusságot, az életuntságot, és az öngyűlöletet bőven eltaláltad. Szeretettel várjuk az adatlapot és kezdheted a játékot.

John Constantine

John Constantine

Re: John Constantine