Club Venom

Egy hatalmas fekete épület, mely egy raktárépületből lett átalakítva klubbá. Nem egy előkelő helyiség, de nem is egy utcaszéli bódé, valamint a balhés hírneve miatt szinte minden tinédzser megfordul itt. A lányokat természetesen személyi nélkül is beengedik, a fiúknak már kell egy hamisított. A pletykák szerint egy mexikói bűnszervezet tulajdonában áll a klub, és a tulajt, aki egyben a bűnszervezet vezetője is, csak nagyon kevesen látták.

Ha a cím a papíron Gotham egyik nem túl jó hírű utcájába irányít, akkor nem tudom mit vártam a klubbal kapcsolatban. Felkapott egy hely lehet, rengetegen várakoznak kint, mondjuk az átlagéletkorhoz képest én már vénlánynak számítok, na de sebaj. Az, hogy így a saját alakomat viselve is megbámulnak a pasik egy egészen új élmény, de meg tudnám szokni. Nem mintha türelmetlen lennék, de semmi kedvem itt kint időzni a tizenéves csitrikkel, nem bulizni jöttem, hanem dolgozni, mondjuk kellemeset a hasznossal nem igaz... Egyébként is, annyira jellemző rám, hogy csak és kizárólag munka kapcsán jutok el egy szórakozóhelyre. Gyorsan beelőzöm a sort és megállok a két, nem éppen kis darab biztonságis előtt, mondanom sem kell ezzel a húzással nem szerzek annyi rajongót mint a cikkemmel meg a videómmal, de ilyen az élet. Fogalmam sincs, hogy hogyan fogok bejutni mert, lehet, hogy van egy név a tarsolyomban, de az még nem garancia semmire. Előveszem a cuki, sűrűnpislogós, hajcsavargatós, butácskának tűnő énemet, az ilyen kigyúrt pacákok általában beveszik az ilyesmit. 
- Elnézést, helló - mondom két hajcsavarás között - nem akarok itt galibát okozni, de a helyzet az, hogy nekem van egy elég fontos találkozóm odabent, nem tudom, hogy van-e valami titkos kézfogás, vagy valami, annyira nem is akarom tudni, de a helyzet az hogy Chris Stokes küldött, szóval, ha lennétek olyan rendesek és beengednétek - teszem hozzá még két szempillarebegtetéssel. Na most majd meglátjuk milyen kódot kaptunk a pénzünkért. Ha nem jutok be az sem baj, biztos van itt is hátsóajtó.

Az, hogy első körben lekurváznak kicsit bántó, de érthető, végtére is valami hasonló volt a cél. De legalább a facebookzombi fiatalok közében kezdek híres lenni, na ez is valami. Csodálkoztam volna, ha elsőre bejutok, de ha befuccsol az "A" terv akkor van ott még egypár betű, szám, kézjel, hieroglifa meg egyéb.
Akkor jön a stílusváltás, mondanám, hogy Vicki Vale-esre veszem a figurát, de mégiscsak a hazai csapatnak szurkolnunk, szóval mondjuk inkább, hogy Lois Lane-esre veszem a figurát, összeszedem az összes nem létező magabiztosságom, még talán egy pár centivel magasabb is leszek, ami talán a tűsarok, vagy a képességem mellékhatása. 
- Na ide figyeljetek pubikáim - kezdek bele - engem aztán tökre hidegen hagy, hogy itt ki a VIP, meg hogy ki van a szaros listátokon. Igen, a nevem Jane Paxton és képzeljétek újságíró vagyok, aki most látott egy csapat meglehetősen kiskorú egyént bemenni azon az ajtón - mutattam a bejárat fele - Én már eléggé nagykorú vagyok ahhoz, hogy bemenjek. Plusz eléggé újságíró is vagyok, hogy egy hangzatos cikket rittyentsek arról, hogy mi folyik itt, még csak be sem kell mennem. Mint ahogy fiatal barátom itt - mosolygok a kölyökre aki felismert - még vagy egy jó pár ezer ember követi a munkásságomat percről-percre, ami azt jelenti, hogy ha kimondom az őszinte véleményem, akkor ez a hely pár órán belül bezár, ti pedig mehettek vissza a balettbe ugrálni. Most pedig, ha lennétek olyan kedvesek és engednétek menni a dolgomra, akkor eltekintek a lehúzó kritika megírásától és talán a főnökötöknek sem említem meg, hogy mekkora bunkók voltatok velem. - teszem hozzá. A mondandóm elérte a kellő hatást, a két fickó úgy pislog egymásra, mint akik abban sem biztosak, hogy ugyanarról a bolygóról származnak-e mint én. Nekem ez pont kapóra jön, amíg szépen lassan kattognak a fogaskerekek az agyukban egy elegáns mozdulattal átsuhanok közöttük és a magassarkúm ellenére villámgyorsan megindulok az ajtó felé.

Amikor a két őr nem, jön utánam, kezdem sejteni, hogy ez az egész akció talán mégsem volt olyan jó ötlet. Mikor beérek a klubba és végre körülnézek, rájövök, hogy miért, azt hiszem bármilyen lexikonban a bűnbarlang címszó mellett simán szerepelhetne ennek a helynek a képe. Alkohol, szex, drog, ahogy illik, vagyis ahogy nagyon nem illik. 
A hely feltérképezése közben újabb biztonsági emberekbe botlok, ezek jóval magasabb szinten vannak mint a két kinti szerencsétlen. Bevezetnek a VIP részlegbe, ahol csak mégtöbb alkohol, szex és drog vár rám, meg ahogy nézem valamiféle bizarr ketrecharc is. Na ez az a hely amit messziről el kellett volna kerülnöm, hát csak gratulálni tudok magamnak, megint nyakig vagyok a slamasztikában és ismét csak remélni tudom, hogy nem a halottaskocsiban vezet belőle kifelé az út. 
Szó sincs még itt semmiféle kifeléről a VIP után még vár egy belsőbb bugyra a pokolnak, ez lehet az extra-szuper VIP. 
A kedves Chris Stokes is itt van, amikor belépek rám mosolyog, eszem a kis pofikáját, kíváncsi vagyok, hogy végignézte-e valami kamerán keresztül, amíg szenvedtem a bejutással. "Kösz a nagy semmit baromarc" gondolom magamban. 
Mikor tekintetemet a főnök felé irányítom először is a hatalmas üvegfalra leszek figyelmes, gondolhattam volna, az ilyen fickók mindig egy hatalmas egy oldalú tükrön keresztül nézik a történéseket. A főnökből először csak a széles hátát látom, és amikor azt mondom széles akkor olyan szélesre gondolok, amilyet még nem láttam. A fickó talpig bőrben van és talán maszkban, ahogy innen ki tudom venni. Mi ez itt valami titkos maszkos fétisklub, bár mondjuk annyira nem is lennék meglepve. 
Most értünk el ahhoz a részhez, ahol a bűnszervezet feje ismerteti ördögi tervét, vagy annak egy részletét legalább, miután ez megtörténik rám villantja cseppet sem megnyerő mosolyát. Megköszöni a munkámat és Bane néven mutatkozik be, nem tudom, hogy ez keresztnév, vezetéknév vagy mi akar lenni. Azt mondja van egy ajánlata számomra, ne ez az izgalmas rész, na most ne csináld össze magad Paxton és az ég szerelmére, mondj végre valamit. 
- Nos hát köszönöm a meghívást Mr. Bane - kezdek bele egy kicsit megszeppenve, na jó ne szépítsünk, totál be vagyok parázva, de szerintem a körülményeket tekintve ezzel mindenki így lenne. 
- Az ajánlatát pedig szívesen meghallgatnám, amennyiben nem képzi szerves részét a hullazsákban történő elszállításom. - Na talán ezt nem  kellett volna hozzátennem, de most már kimondtam, várom hogy mi lesz az az ajánlat.

Van egy olyan érzésem, hogy az agyam most töltődött túl információval, és kell neki egy kis idő míg mindent feldolgoz. Titkos ajtó, titkos dolgozószoba, titkos akták, titkos széf, titkos aktatáska, titkos pénz, titkos mobil, titkos szérum új képesség... Nem semmi ez így egyszerre. Van egy olyan érzésem, hogy elértem azt a szintet, ahol nemet mondani nem opcionális. Végülis innentől fogva nem mondhatom, hogy unalmas az életem bárhogy is alakul. Maga a munka az, aminek az elvállalása meglehetősen szimpatikus, nem veszélytelen, de elvégre pont ezért választottam az újságírást. A szérum kérdése, már egy kicsit más. Nem vagyok benne biztos, hogy akarok egy új képességet, vagy a jelenlegit továbbfejleszteni. Amúgy sem vagyok a hirtelen döntések híve, vagyis tuti, hogy kell az a szérum a következményekkel meg majd foglalkozunk később. 
- Azt látom, hogy meglehetősen jól informált, ami gondolom az Ön szakmájában elengedhetetlen. Foglaljuk össze, hogy jól értem-e, kapok egy céges vészhívót és egy rakat lóvét - mutatok a telefonra és a pénzre - a tananyagot és az összes puskát, ami a sikerhez kell - teszem hozzá az aktákra mutatva - bónuszként pedig egy esélyt saját magam továbbfejelesztésére és ezért cserébe a megfelelő dolgokat kellene, a megfelelő emberekről a megfelelő időben nyilvánosságra hozni? Ezzel nem arra akarok célozni, hogy egyszerűnek tűnik a dolog, sőt, van egy olyan érzésem, hogy mégiscsak elő fog kerülni az a hullazsák. De egye fene, benne vagyok pénzestől, aktástól, szérumostól, a legrosszabb, ami történhet, hogy felcsapom a talpam, az meg előbb utóbb mindenképpen bekövetkezik. Viszont, ha a szérumtól elkezd csomókban hullani a hajam, reklamálni fogok! - teszem hozzá, csak a miheztartás végett.

Nem tudtam eldönteni, hogy mennyire jó ötlet kezet fogni egy ekkora darab emberrel, egy kicsit nem figyel oda és simán összeroppantja az összes csontomat, de nehogy már most rezeljek be, kezet nyújtok neki. Utána magamhoz veszem az összes "ajándékot" és kifele indulunk. Útban kifele rákérdez, hogy a sok díjnyertes díszpolgárból ki lesz az elsőszámú legjobb barátom, de a helyzet az, hogy még nem nagyon találtam ki a dolgokat. Csak addig van meg a terv, hogy hazamegyek kipihenem magam, holnap leadok egy cikket az addigra már nem kicsit zabos főszerkesztőnek... ééééés nagyjából ennyi. 
- Még nem igazán találtam ki, hogy ki is legyen a szerencsés első. Van esetleg személyes kedvence, akit szeretne minél előbb címlapon látni? - kérdezem komoly érdeklődéssel. Igaz, hogy állítólag nincs megkötve a kezem, de ha egy ilyen fickóval van dolga az embernek, jobb ha szívességet tesz. mintha kérnie kell. Másrészt kíváncsi is vagyok, hogy a felsoroltak közül ki van a legjobban a bögyében. Kifelé menet meglátom Stokes vigyori fejét, van egy olyan érzésem, hogy gyakran fogom még látni.