Chloe Sullivan

by **Chloe Sullivan** 2016-08-24, 18:56

Név: Chloe Sullivan
Kor: 29
Nem: nő
Kaszt: újságíró
Faj: ember (meteorfertőzött)
Oldal: jó
Képesség: gyógyítás (korábban, ami Lois megmentése és saját „időszakos halála” után eltűnt, de reménykedik, hogy nem örökre)
Kinézet: kék szemek, szőke, rövid haj
Jellem: mivel világ életében érdekelte az újságírás, ezért nagyon kíváncsi, ezen kívül hűséges barát, hiszen mióta megtudta Clark titkát segít neki amikor csak tud és megvédi, ha valaki közel kerül a leleplezéséhez.

Család:
Apja: Gabe Sullivan, lányával akkor költözött Smallville-be, amikor kinevezték a Luthor Corp 3-as számú műtrágyaüzemének élére.
Anyja: Moira Sullivan elhagyta a családot, amikor Chloe még kicsi volt, majd elmegyógyintézetbe került mikor Chloe 12 éves volt. Moira különös képességéből kifolyólag képes irányítani a meteorfertőzötteket.
A nagybácsi: Sam Lane, ő az „ötcsillagos” tábornok, Lois Lane édesapja
Unokahúg: Lucy Lane
Unokanővér: Lois Lane, azért érkezik Smallville-be, hogy kiderítse Chloe állítólagos halálának körülményeit. Közben találkozik Clarkkal, majd úgy dönt, a városban marad, és a dolgok ekkor kezdenek érdekessé válni.

Előtörténet:
Hello, a nevem Chloe Sullivan. Életem jelentős részét Kansas állam Smallville nevű kisvárosában éltem le, majd az egyetem elvégzése után a Daily Planet újságírója lettem.
Nagyjából ennyi az összes információ, amit tudni érdemes rólam.

Persze ez így nem teljesen igaz. Az életem ennél sokkal többről szól, de nem azért aki vagyok, hanem azokért az emberekért, akiket megismertem az életem során. Lehet, hogy minden út Rómába vezet, de minden jelentős út Smallville-ből indul, vagy legalább egyszer áthalad rajta, ahogy az én utam is.
Az anyám elhagyott minket mikor kisgyerek voltam, sokáig nem tudtam miért, mint kiderült, ő is meteorfertőzött, ha jártál valaha Smallville környékén, akkor nem kell magyaráznom ez mit jelent.
Amikor az apám munkát kapott a Luthor Corp smallville-i üzemében, azt hittem eljött a világvége. Én, akinek lételeme a nyüzsgés egy kisvárosban? Kizárt.
Persze idővel rájöttem, hogy nem is tévedhettem volna nagyobbat, és hogy apokalipszisből mindig van egy a következő utcasarkon és csak néhány jó barátra van szükséged, hogy túléld. Nekem pedig bőven kijutott ilyen barátokból.
A gimis éveimet valószínűleg nem éltem volna túl barátok nélkül (és igen ezt itt most szó szerint kell érteni). Egy városban ahol minden napra jut egy két bizarr esemény én sem maradhattam ki belőlük, sőt az iskola újság, a Fáklya főszerkesztőjeként, mindig ott voltam az események középpontjában. Az első pillanattól fogva jó barátom volt Pete Ross és Clark Kent (igen, tudom első gimis szerelem), később rá kellett jönnöm, hogy a szurkolócsapat tagjai között is vannak igazi egyéniségek, mint például Lana Lang. És biztos vagyok benne, hogy nekem jutott a legjobb unokatestvér Lois Lane személyében.
Igen, elmesélhetném az életem, hogy hogyan lettem bálkirálynő a végzős bálon, és hogy erről miért nem emlékszem semmire, mert éppen valaki más vette át az irányítást a testem felett, hogy túléltem tornádót, meteoresőt és sok más furcsa és tragikus dolgot.
Amit, viszont feltétlenül el kell mondanom, hogy a legjobb barátom Clark Kent, egy másik bolygó szülötte, olyan képességekkel, amiről, más álmodni sem mer, és ami a legnagyszerűbb Clarkban, hogy ezeket a képességeket jóra, mások segítésére használja. Én pedig most már jó ideje úgy gondolom, hogy akkor tudok igazán jelentőségteljes dolgot véghezvinni, ha segítem Clarkot és társait abban, amit csinálnak, és segítem titokban tartani kilétüket.

Szóval: Hello a nevem, amin a legtöbben ismerni fogtok Watchtower, forduljatok hozzám bizalommal, ha bajban vagytok, mert nekem vannak a legfantasztikusabb barátaim a világon.

Példa HSZ:

Az élet nagy igazsága, hogy ha éppen sietsz valahova, akkor történik valami, jelen esetben megcsörren a telefonod. Mondjuk, mikor valahonnan a táskám mélyéről üvölteni kezd egy Whitesnake szám a nagy rohanásban nem is kapcsolok egyszerre, hogy mi történik. Aztán persze eszembe jut, hogy Lois saját maga számára beállított csengőhangja szól.
Nem igazán van időm most Lois-al csevegni, de ha válaszolok előbb szabadulok.
- Szia Lois! – szólok bele és várom, hogy Lois versenyautó sebességével elmondja a mondanivalóját.
- Szia. Merre vagy? Mit csinálsz? – kérdezi, de valahogy sejtem, hogy nem ez a hívás lényege. – Na jó, igazából Smallville holléte érdekelne. Épp most rabolják ki a Metropolis Központi Bankot, fegyverek, túszdráma, meg minden, ami ilyenkor kell. Úgy volt, hogy megengedem Clarknak, hogy a következő nagyszabású helyszíni tudósításomnál segédkezzen, de ha nem ad életjelet magáról az elkövetkező 10 percben, olyan címlapsztorit rittyentek, hogy egy életen át bánni fogja, amiért nem szerepelt a neve az enyém mellett.
- Nézd Lois, a közhiedelemmel ellentétben, nem vagyok Clark személyi GPS-e és az esetek nagy részében fogalmam sincs, hogy merre jár. – mondom, miközben belépek a liftbe. Persze azt nem kötöm az orrára, hogy most 100%-os bizonyossággal tudom, hogy hol van éppen Clark és azt is, hogy kiknek a társaságába.
- Ha nem jelentkezi, az az ő vesztesége, nem a tiéd, írd meg a címlap sztoridat és ne törődj senkivel, valami azt súgja, hogy ez most nagyot fog szólni. – teszem még hozzá, miközben kilépek a liftből.
- Aztán ajánlom, hogy úgy is legyen, kedves Orákulum kuzinom. – zárja, le Lois és gyorsan kinyomja a telefont. A móka még csak most kezdődik mindkettőnk számára.
Sietősen a billentyűzethez lépek és bejelentkezek.
Felhasználónév: WATCHTOWER
Jelszó: **********
Élesítem a headsetem, hogy minkét kezem szabadon mozoghasson.
- Hello srácok, bocsi, de feltartottak. – mondom bekapcsolódva a beszélgetésbe, ami szerintem már tart egy ideje.
- Épp ideje, valamit tenni kellene és nincs kedvünk vakon bemenni. – hallom meg az eltorzított hangot, amiről én pontosan tudom, hogy Oliverhez tartozik.
- Hé- háborodok fel - a teljesen vakon egy kicsit erős kifejezés, pláne ha röntgenlátással rendelkező személy is van veletek.
- Kiscserkész szokásához híven késik.
- Akkor, ki az a gyorsan mozgó alak a bank körül? – kérdezem, a köztéri kamerák felvételeit figyelve.
- Az én lennék. – hallom az ismerős vidáman csengő hangot.
- És mi szél hozta Central City külön bejáratú szuperhősét szerény városunkba? – kérdezem feszülten figyelve a monitort ügyelve arra, hogy semmi ne kerülje el a figyelmemet.
- Erre jártam és gondoltam besegítek. – foglalja össze röviden Barry.
- Akkor már ketten vagytok. – na igen, és hol van Clark? Kezdek aggódni.
- Bocs srácok, közbe jött egy kis erdőtűz egy óceánnal odébb. – kapcsolódik be Clark. – Hogy állunk?
- Bankrablás, túszejtés.- foglalom össze röviden és gyorsan mielőtt kezdetét venné Clark ugratása a többiek részről, előbb munka aztán a szórakozás.
- Öt fegyveres bankrabló, huszonhat túsz a banki alkalmazottakat és a két biztonsági őrt is belevéve. Nincs kizárva, hogy robbanószer is van náluk. Csak óvatosan!- teszem hozzá zárásképpen.
Tessék Lois, a címlap sztorid úton van.