dr. Harleen Quinzel irodája

by **Lois Lane** 2016-07-07, 22:13

A méltán híres, bár néha furán viselkedő pszichológus irodája az Arkham Elmegyógyintézeten belül.

by **The Joker** 2016-07-08, 10:45

- Hogy meghalt-e a családom? Igazából kivégezte őket. Élve sütötte meg őket, mikor érzed az égett hús szagát, nincs annál rosszabb, de mikor a feleséged égett testének szagát érzed, akkor, mintha a lelked tépnék ki a testedből, vagy mikor römizel és valaki a Joker kártyával nyeri meg a partit, na akkor ráborítanád az asztalt. Nem csak azt hiszem, hanem tudom, hogy közelebb tud vinni a megoldáshoz és a bosszúhoz. Én még az utam elején járok, de látom már a barlangot, de ki kell a denevéreket pucolni onnan, mert undorító vérszívók azok. Rosszabbak mindennél. - Mondandóm alatt a hangulatom folyamatosan változott, hol mosolyogtam, hol szinte a zokogás szélén álltam, totálisan kiismerhetetlen, hogy igazat mondok-e vagy hazudok, a káosz és a téboly jellemez.

- Egy doktor maga szerint mennyire megbízható? Az összes őrült. És még ők kezelik a magamfajta normális alakokat, csak van egy kis bánatom, agyturkászok, pföj. - HA! HA! HA! - a fél idióta kacajomat Carl hívása szakította félbe, hogy megérkezett a hintóval és indulhatunk Gotham-be. Diaz kisasszony meg én is a csomagokkal szépen lebotorkáltunk a ház elé a kocsihoz, mosolyogva mentem a csomagtartóhoz, de jeleztem neki, hogy most itt csak a poggyász fog utazni, mi szépen a hátsó ülésen élvezzük végig az utat.

- Ha már így felvetetted, hogy a "kis megbízatásod", én már álltam a szavam és kimentettelek a rendőrök karmaiból, Ön pedig szépen elmesélhetné ennek a dolognak a hátterét és motivációját. Hátha kamatoztatni tudjuk, a közös tudást. - Kíváncsiságom határtalan.

by **Lois Lane** 2016-07-12, 14:01

- De mégis ki? Ki végezte ki a Családját? - hangzott a leglogikusabb kérdés Diaztól., immár az autóban ülve. Miközben várta a válaszodat, ízlelgette előző mondatodat, amit az orvosokról, pszichológusokról mondtál. Valahol igazat adott Neked, hogy legtöbbször ezek az emberek kattannak be, és válnak veszedelmes gyilkosokká. Te Magad sem tudhattad, hogy mondjuk Larissa nem e egy közülük, akit tulajdonképpen pont amiatt küldtek Metropolisba, hogy Téged "becserkésszen" és visszavigyen dr. Quinzelhez.
- Igaza lehet... de mégis ki ez a dr. Quinzel? Azon kívül, hogy agyturkász. Nagyon bensőségesnek tűnt a viszonyuk, még így telefonon keresztül is. - szólalt meg a nő, némi játékosságot vitt az egyébként meglepően szigorúan csengő hangjába. Látszott rajta, hogy a kérdésedre minél később akar választ adni, hisz hosszú az út Gothamig... kisvártatva ismét megszólalt.
- Biztosan tudni akarja, hogy ki bízott meg, és miért? - kérdezte, de szinte nem is várt a válaszodra. - A neve Roman Sionis, de talán inkább Fekete Maszkként ismeri. A motiváció? Az egyik híres metropolisi iparmágnás jobb keze megpróbálta "belopni" Sionist Metropolisba is, de "törvényes" úton nem sikerült... a Fekete Maszk csak feketén játszik. Mivel a dologra fény derült, az iparmágnást el kellett tenni láb alól. Sionis reménykedett benne, hogy az a bizonyos jobb kéz majd a cég élére állva elintézi, hogy egy másik nagyvárosban is megvesse a lábát a bűnszervezetével de, mint minden jó terv, ez is csődöt mondott. Az iparmágnás fia félreállította az addigi teljhatalmú férfit az útból és most Ő vezeti a céget. Szóval, mivel ilyen kerülő úton nem sikerült beférkőznie Metropolisba, úgy döntött kavar egyet a kakin, és néhány nagyobb horderejű támadással megmutatja Metropolisnak, hogy senki nincs biztonságban, még akkor sem, ha a magukat hősnek nevező álruhás bohócok erre cirkálnak. Nem titkoltan arra számít, hogy Batman is megjelenik, leginkább rá fáj a foga. A végső megbízatásom nekem is az, hogy eltegyem láb alól a bőregeret. Persze, mindezért nem kevés pénz ütné a markomat… nemsokára újabb akció veszi kezdetét, az egyik rémálomból még fel sem ébrednek, de már itt lesz a másik. Sionis több figurával dolgozik együtt. Én csak egy kis láncszem vagyok az elvetemült gépezetében. – fejezte be mondandóját a nő. Nem látszott rajta, hogy bánná, hogy így kiteregette a lapjait, legfeljebb megöl, és akkor majd nem beszélsz. Szépen lassan közeledtetek Gothambe. Kora délután érkeztetek meg a városba, amit a nő csak „otthonomként” emlegetett. Carl, mint aki hazafelé megy, úgy irányította az autót Arkham felé. Itt volt ugyanis dr. Quinzel irodája. Itt mondtad már el oly sokszor ugyanazt a betanultnak tűnő monológot, hogy mennyire fáj Neked a családod elvesztése. A fájdalom valós volt, de annyiszor elmondtad már, hogy magad sem tudtad, hogy mi igaz és mi az agyad szüleménye… hiszen itt volt a ma reggel is. Láttad a feleséged. Megérintetted. Kiabált veled. Aztán a következő pillanatban már Diaz állt Veled szemben.

Közben lassan odaértetek a baljóslatú épülethez. Szinte tele volt mohával, mint valami elhagyatott kísértetkastély. Irtóztál tőle, mert nem tudtál attól elvonatkoztatni, hogy a főépületen kívül minden egyes szárnyban elmebetegek vannak. Talán még az a kérdés is megfordult a fejedben, hogy mit keresel Te egyáltalán itt.
- Uram, megérkeztünk. – szólalt meg Carl, miközben beparkolta az autót az ajtóhoz legközelebb eső parkolóhelyre.

Alig, hogy megállt az autó és kiszálltál már bent is voltál az épületben. A hallban csak az a régi, hústorony nővér volt, akit mindig is szívből rühelltél.
- Nicsak, tán nem visszatalált a tékozló fiú? – kérdezte a tőle megszokott hangnemben. Mielőtt válaszolhattál volna, a folyosón megjelent dr. Quinzel és egy vörös hajú nő. Úgy tűnt, mintha épp most fejezték volna be a rendelést és a nő a következő időpontról érdeklődött. Harleen irányodba nézett, majd elmosolyodott. Arca kicsit elpirult, de visszafordult a vörös hajú nőhöz, akivel mindeközben továbbra is sétáltak felétek. Ahogy a közeletekbe értek, a nő kartonján láttad a nevét „Pamela Isley”. Valahonnan ismerősen csengett a név, de nem tudtad honnan.
- Akkor csütörtökön találkozunk, Ms. Isley. – mondta édesen csengő hangján dr. Quinzel.
- Rendben, dr. Quinzel. Viszlát! - válaszolt a fiatal nő, majd amint elsétált, Harleen oda is lépett hozzátok.
- Mr. Brooks… örülök, hogy megfogadta a tanácsomat és ilyen hamar meglátogatott. Ki a barátnője? – kérdezte, majd végigmérte Diazt.
- Larissa Diaz, oknyomozó riporter. Gotham Gazette. Mr. Brooks családjának ügyében nyomozok. Úgy gondoltam, hasznomra lehet, ha egyszer Önt is megismerem. – szólalt meg a nő, még mielőtt Te bármit mondhattál volna.
- Üdvözlöm, Ms. Diaz. Nos, rendben. Bár, nem hinném, hogy a páciensemnek jót tenne, ha a figyelem középpontjába kerülne. Ahhoz túlzottan labilis még a lelke, hogy mindenki róla és a szenvedéseiről beszéljen. Valamint, azt el kell mondanom, hogy engem köt az orvosi titoktartás, így a rendelésemre nem jöhet be. Amennyiben Mr. Brooks úgy ítéli meg, hogy elmondja Önnek, hogy mi hangzott el a négy fal között, az már az Ő dolga. – tette hozzá. – Addig is, foglaljon helyet a váróban. – mondta, majd Hozzád fordult. – Nos, Phil… elkezdhetjük a mai beszélgetést? Nagy előrelépést várok attól, hogy eljött ma hozzám!

by **The Joker** 2016-07-12, 15:41

- Egyszer remélem eltudom magának mondani, hogy ki is ölte meg őket, jelenleg olyan, mintha egy labirintusba járkálnék, de nincs belőle kiút vagy folyton úgy változik, hogy ne találjam meg a kiutat. Van úgy, hogy nem is akarom megtalálni, jó így nekem, sőt mintha valami hívogatna a belsejéből, egy ajándék doboz. Nézegettem, próbáltam kinyitni, eddig míg nem jártam sikerrel. Szerintem a dobozban van a megoldás. - Hangzott el a leglogikátlanabb válasz Philtől.
- Hogy kicsoda dr. Quinzel? Egy igazán dekoratív nő, sokszor a kezelései alatt azt éreztem, hogy többet jelentek neki, mint egy egyszerű beteg, volt, hogy olyan beteg gondolatok jártak a fejemben, mintha lelke mélyén örül annak, hogy meghalt a családom és kezelhet, meg nincs riválisa akitől eltudna választani. Ez egy nagy baromság szerintem, valószínű a pszichoanalízisei hozták ezeket a gondolatokat. Ha meg tényleg így van, akkor meg mindig jól jön egy bennfentes orvos aki esetleg megtud szöktetni Arkhamból, ha bezárnának oda. - HA! HA! HA! HA! - Minden rosszban van valami jó. - Igazából már én se tudnám minek örülnék jobban, tekeregtek a gondolatok a fejemben.
- Szép kis kerek történet ez Fekete Maszkról. Sajnos vagy nem sajnos, de nem ismerem őt. Lehet egyszer üzleti kapcsolatba léphetnék vele, kitudja mit tudna nekem kínálni. Nem tűnik egy töketlen figurának. Ha szeretnék tőle majd valamit, akkor Önön keresztül kapcsolatba tudnék vele lépni? - Tettem fel az utólag elég ostoba kérdésnek tűnő kérést. Nem hiszem, hogy bárki kiadná a főnökét, ha nekem is lenne egy bűnszervezetem, akkor én se örülnék neki, ha egy emberem csak úgy kiadná a dolgaim. Na mindegy, ha mégis, akkor az úgyis Diaz dolga. Lelke rajta.
Ahogy Carl befordult az Arkham elmegyógyintézet vaskapuján szinte már gyógyultnak is éreztem magam és legszívesebben azt mondtam volna "- Anyu menjünk haza, nincs itt semmi keresnivalónk." de sajnos se anyám nem volt itt, meg ha már eljöttem eddig, akkor nem fogok vissza fordulni.
- Látom Carl, hogy megérkeztünk, nem kell még jobban tudatosítani bennem, hogy eme szörnyű helyre érkeztünk. - Bármennyire is legendás a neve a helynek, attól még egy búfelejtő. Nem volt más választásom, mint bemenni, a hatalmas bejárat ajtajánál a bent lévő dromedár verőnővér volt csak nagyobb, volt, hogy egyszer kétszer úgy fogott le. Vissza gondolva vicces lehetett.
- Úgy látom maga még nagyobb lett, mióta nem láttuk egymást. - Hízelegtem kicsit Urszulának. - Mintha egy beteg az Ön nevét kiabálná a B szárnyban, nincs arra véletlenül dolga!? - Próbáltam eltüntetni innen miss verőnővért.
Nem tudom miért, de a szívem dr. Quinzel láttán, mintha hevesebben kezdett volna el verni, most ezt nem tudom minek tulajdonítsam, mert tényleg egy dekoratív nő, vagy csak a nemsokára tartandó kezelésünk izgalma miatt. Régen láttam szó mi szó. Kivártam a sorom rendesen, míg ezt a vörös boglya Pamelát elpaterolja.
- Ő itt.... - Ép mutattam volna be Diazt, mikor ő ragadta magához a szót és egy elég hitvány fedősztorival próbálta megismeri Quinzelt. Szerencsére dokikánk elég lazán leszerelte. Semmi kedvem nem lett volna, ha az irodájába is bejött volna.
- Diaz kisasszony, ha gondolja várjon meg itt a váróban, vagy a kocsiban is pihenhet addig, amiről tudnia kell, befogok róla Önnek számolni. - Igazából meg se vártam melyik lehetőséget fogja választani már törtem is be a rendelőjébe.

Bent az irodájában a legutóbbi ittlétem óta minden változatlan volt, talán csak még több papír hevert az íróasztalán. Ránéztem a kényelmes bőrkanapéjára és már feküdtem is bele.
- Jó reggelt, dr. Harleen. Szólíthatom Harleen-nek? - Próbáltam oldani a nem kevés feszültséget.
- Várom a kérdéseit, mivel szeretné kezdeni a nagy előrelépést?

by **Lois Lane** 2016-07-21, 10:32

Dr. Quinzel kicsit feszengett a székben ülve Melletted. Szoknyáját igazgatta, haját birizgálta... Első mondatod, majd kérdésed után körbenézett az irodájában, majd az ablak felé pillantva vett egy nagy levegőt. Jó mélyen beszívta a friss oxigént, pár másodpercig bent tartotta, majd kifújta. Kinyitotta az ölébe lerakott aktádat, felvette az asztalról a szemüvegét, aztán Rád nézett.
- Phil... több, mint egy éve nem járt nálam. Az kezdetnek elég nagy előrelépés lenne, ha bejárna a kezelésekre. - kezdte mondandóját. A díványon fekve láttad, hogy szemével végigfutja az addigi kezelések "előrelépéseit". - Nézze Phil... szeretném, ha jobban lenne. De ahhoz az kell, hogy együttműködjön velem. Megtudja ezt tenni? - kérdezte. Válaszod után folytatta. - Kérem, meséljen nekem az elmúlt egy évéről. Miért költözött el Metropolisba? Mit ért el ott, ami ott tartja? Mindent. Tudom, ilyenkor az jön, hogy "az hosszú mese lesz", de engem ez nem érdekel. Azért vagyunk itt, hogy meggyógyuljon. Ha túl leszünk a mai ülésen, higgye el... úgy fogja magát érezni, ahogy Ms. Isley is. Mint, aki újjászületett. Ha gondolja meghívom egy pohár whiskeyre, mondjuk egy Jack Danielsre! - tette hozzá, és várta a válaszodat.

Miután elmondtál Neki mindent, amire kíváncsi volt, megszólalt.
- Meg kell mondjam, amikor megláttam... a mai napra egy igazán különleges módszer jutott eszembe. Azzal folytatjuk, hogy elmegyünk a FermiLab-ba! - szólalt meg, nyomatékosítva mondandóját, be is zárta maga előtt az aktát, amibe addig serény jegyzetelt. - Ideje lesz szembenéznie a múltjával, a démonaival Phil... és ezt sehol máshol nem teheti meg könnyebben, mint azon a helyen, ahol a pokoljárása elkezdődött! - tette hozzá, és várta a reakciódat.

by **The Joker** 2016-07-29, 14:36

Harleen, ha már így megengedte, hogy Harleennek szólítsam, látom, hogy kicsit kellemetlenül érzi magát a jelenlétemben, vagy valami furcsa rezgést érzek, birizgálja a haját, igazgatja a szoknyáját, az ablak fele bámul. Remélem nem fog kiugrani az ablakon, nem venném a szívemre, ha miattam tenné meg. Az eddigi kezeléseim alapján is az jött le, hogy maga egy kedves hölgy, szereti a munkáját, biztos sok barátja és ismerőse van, túl értékes maga. - Mikor ezeket a szavakat mondtam, próbáltam jó mélyen bele nézni a szemébe és még jobban zavarba hozni. - Ha gondolja, hogy a feszültség oldódjon, megmasszírozhatom a vállát, vagy akár le is feküdhet ide a díványra, én meg akkor átülök a maga foteljébe. Ahogy magának jó, Harleen.

- Már egy éve nem voltam itt? Nekem úgy tűnt, mintha csak 1 hét telt volna el az előző kezelés óta. Hogy repül az idő! - Értetlenkedtem kicsit.

- Hogy együtt tudok-e magával működni? Kifejezetten, sőt akarom magát, izé, együtt akarok működni. - Kacérkodok kicsit, Harleen-nel.

- Munkaidőben nem iszom, így nem kérek alkoholt, de ha magát kicsit feloldja, akkor igyon csak, engem nem zavar. - Még hogy nem innék.

- Sajnos vagy nem sajnos, de nem lesz hosszú mese, mert nem sok mindenről tudok beszámolni magának az elmúlt 1 évemről. Az, hogy miért költöztem Metropolisba, eleinte magam sem tudtam, de jó volt hátrahagyni mindent és mindenkit, aki ahhoz a bizonyos estéhez köthető. Reméltem, hogy az elköltözésemmel az emlékek is itt maradnak, és ahogy az előbb mondta, új város, új lehetőségek, egy újjászületés. Igazából kivettem egy lecsúszott környéken egy kis lakást, abban tengettem napjaimat, próbáltam egy kisebb vállalkozást is vinni, mert valamiből azért csak meg kell élni. Pörögtek a napok, nem történt semmi, összefolyt szinte minden. Biznisz egész jól ment, egy saját sofőrt is meg tudok most már fizetni. Carl a neve a sofőrnek, most is vele jöttem ide. Jó fej, nekem szimpatikus az ürge. Majd vagy 2 napja, egy olyan esemény történt, amire még én is felkaptam a fejem. A helyi Egyetemen gyilkosságok történtek, nagy felhajtás meg minden. Jót tett a lelkemnek, mert kezdett bennem pezsegni az élet, szinte vágyakoztam rá, hogy nekem ott a helyem, és bele kell szólnom a történésekbe. Oda kocsikáztunk Carl-lal gyorsan, egy ravasz csellel bent is voltunk már az egyetem területén, majd merő véletlenségből szinte a hátsó bejárattól az épületben nem messze, rábukkantam az elkövetőre. - Kérhetnék abból a whiskey-ből? - És segítettem megszökni az illetőnek. - Ne is mondja, tudom, hogy milyen egy galádság volt ez a részemről. De higgye el Harleen, nyomós okom volt illetve van erre. - Addig igazgatta a blúzát Harleen, hogy a melltartójának pántja kilóg a vállánál. - Csapongtam össze vissza dolgokkal. Ez a nő egyre izgatóbb! - Az egyetemi dolgok estéjén hívott, de látja, egyből itt teremtem, hisz a gyógyulás mindennél fontosabb! - HA! HA! HA! - Hát nagyjából ennyi.

Egy kis hatásszünet után olyat mondott ez a nő, amitől görcsbe rándult az összes izmom és agytekervényem. Menjünk oda vissza ahol az a szörnyű tragédia kezdődött. - Van még abból a whiskey-ből? - Ezt józanul nem lehet kibírni. Az eddig jó kedvem eléggé szertefoszlott, de próbáltam azért pozitív maradni, próbáljunk meg 19-re lapot, húzni. – Rendben Harleen menjünk vissza, mikor indulunk?

by **Lois Lane** 2016-08-02, 13:59

A nő arca végig tárgyilagos volt, próbálta takargatni, bármilyen érzelmek is dúltak benne a monológodat hallgatva. Néha belepillantott a jegyzeteibe, és egy zöld szövegkiemelővel húzott át pár sort. Talán még Téged is meglepett, hogy a nő, aki a kényszer-gyógykezelésedet végezte mennyire bele tudott bújni az agyadba, és milyen jól kiismert. Ahogy az is, hogy bár csak ódzkodva, de el kellett ismerned: megbízol Harleenban. Ezt Ő nagyon jól tudta... ahogy azt is, hogy Neked is voltak elképzeléseid arról, hogy a pszichológusok sem teljesen épp elméjűek attól a sok baromságtól, amit nap, nap után hallanak a pácienseiktől. Dr. Quinzelben is éreztél valami megmagyarázhatatlan kettősséget. Tudtad, hogy Ő is érzi ezt Rajtad, hisz csapongtál minden egyes mondatodban.
- Ki az a Jack, Phil? - kérdezte, miközben lapozgatott az aktádban. - Többször említette ezt a nevet a korábbi kezelések során is, de senki nincs a Családjában, akit így hívtak volna. Csak nem a fiát hívta volna így? - tette hozzá, és utolsó mondatával szinte kitépte a szívedet a helyéről. Tudta, érezte, hogy már az is eléggé fájdalmas volt a számodra, hogy közölte a következő utatok a FermiLabba fog vezetni, de a "gyógyulásod" érdekében bármire képes lett volna.
- Mielőtt elindulnánk... szeretném, ha felidézné, pontosan, pillanatról pillanatra, hogy mi történt aznap este. Miért engedte, hogy Motoko egy ilyen veszélyes projekten dolgozzon? Miért akarta mindenáron, hogy ott legyen magával a laborban? Hogyan éli meg, hogy a gyereke és a felesége a maga önzősége miatt haltak meg, még mielőtt igazán élhettek volna? - kérdezte, szinte indulatosan... miután az utolsó mondata elhagyta a száját, pár pillanatig azt érezte, hogy elvetette a sulykot, de gyorsan meggyőzte magát az ellenkezőjéről. Hitt abban, hogy a kemény szeretettel lehet legjobban hatni a pácienseire. Sokan nem tudták róla, de érdeklődése a kriminál pszichológia iránt egészen kora kamaszkoráig vezethető vissza. Akkoriban volt egy barátja, Bernie, aki csak azért, hogy bebizonyítsa mennyire szereti Őt, megölt egy embert. A lány, Bernie tette ellenére később betört a fiú családjának házába, és ellopott a szobájából egy kitömött hódot, amit a mai napig az irodája egyik legkiemeltebb díszeként tartott becsben... ez volt a kezdet. Innen indult, majd így nyert felvételt egy New York-i kórházba, majd onnan az Arkham Elmegyógyintézetbe. Sokszor átfutott az agyán, hogy ha Bernie nem akarja bizonyítani Neki, hogy mennyire szereti... vajon akkor is ide vezetett volna az élete. Vajon akkor is itt ülne most, és várná, hogy válaszolj a provokatív kérdéseire?

Miután ismét feleltél Neki, beírt pár újabb feljegyzést az aktádba, és megszólalt.
- Úgy gondolom, most már készen áll. Indulhatunk Phil? Akarja, hogy a kis barátnője, Ms. Diaz is elkísérjen minket a laboratóriumba? - kérdezte némi féltékenységgel a hangjában, majd várta a válaszodat.

by **The Joker** 2016-08-02, 14:45

- Ha jobban megnézi az aktáját akkor, tudhatná ki az a JACK! - Egyre hangosodott a hangom, ahogy ejtettem ki a szavakat és egyre ingerültebb is voltam. - Én vagyok, hisz a nevem Phil Jack Brooks. - Ezt a mondatott, a világ leghalálosabb nyugalmával ejtettem ki.
- Nem tudom rendesen felidézni, hogy mi történt, bárhogy próbálom vissza idézni, folyton máshogy jelenik meg a gondolataimban az eseménysor. De egy érzés viszont állandó, a bosszú iránti vágy. Lehet, hogy veszélyes volt ez a kísérlet, de aki nem mer, az nem nyer. Az ő önálló döntése volt, meg csak a férjével szeretett volna lenni, munkaidőben is. Egy sikerorientált személy... volt. Azért is volt velem végig, hogy KÖZÖSEN vigyük végig a projectet. - Az elszántság volt végig a hangomban hallható és érezhető.
- MICSODA???? MI AZ HOGY HOGY ÉLEM MEG??? MAGA.... - Szinte saját magamba fojtottam a szót, hirtelen felálltam a kanapéról, kiütöttem az aktámat a kezéből, megragadtam Harleen blúzát két kézzel és a foteljéből a falhoz szorítottam, majd az alkarommal a torkát kezdtem szorongatni. Vérben forgó szemekkel, zihálva néztem bele jó mélyen a szemeibe, nem volt az arcaink között vagy három centi távolság a testünk is szinte össze forrt, éreztem az elülső idomait Harleen-nek. Két-három pislogás után szinte tova tűnt a halálos dühöm a nő felé. Az alkarommal a szorítást is enyhítettem, a másik kezemmel megfogtam a derekát és még közelebb húztam magamhoz.
- Szeretem a céltudatos nőket, ahogy maga is az, és ez tetszik, felizgat, felkorbácsol, felpezsdít. Ahogy a rossz lányokat is, maga meg valóban egy rossz lány Harleen. - A szánk körülbelül egy centire volt egymásétól. Derekát elengedtem és elkezdtem a nadrágom zsebében turkálni, nem tudom Harleen mit várt, vagy mire vágyott, de elő kaptam a telefonom, eleresztettem teljes mértékben a nőt és elkezdtem az iroda ajtaja felé indulni és közben hívtam Carl-t, hogy kiruccanunk egy laborba és plusz egy utasunk is lesz. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, vissza néztem Harleen-ra, és mondtam neki kissé bohókásra véve a figurát. - Akkor indulhatunk? - Láttam, hogy a ruházatát igazgatva még valamit belekarcolt az aktámba, remélem nem kényszer-gyógykezelésre ítélt az előző kis színjáték miatt. - Diazzal meg ne foglalkozzon, nem az esetem. Kint várom a kocsiban.

by **Lois Lane** 2016-08-02, 15:38

A nő összerezzent, amikor tehetetlen testét a falhoz szorítottad. Próbált köhögni, de az alkarod szorítása túl erős volt ahhoz, hogy akár csak egy köhintés is elhagyhassa a száját. Arca rémületet tükrözött, de a tekintete mást mondott. Tengerkék szeme elszánt és dühös volt, megvetést láthattál bennük. A félelem apró jelét sem mutatták. Meg sem próbált védekezni ellened, hisz tudta, hogy ha bármi balul kezdene elsülni az iroda jobb sarkában elhelyezett kamera miatt rögtön az összes biztonsági őr ott teremne, persze nem csak azért, mert ez a dolguk, hanem amiatt is, mert Harleen mindamellett, hogy szemrevaló teremtés volt, ennek tudatában nem is rejtette túlzottan ruhája alá bájait. Persze, profiként mindig ügyelt arra, hogy ne legyen túl kihívó, és a „lényeg láthatatlan” elvét követve csak sejteni engedte, hogy milyen is valójában… Arról nem is beszélve, hogy tényleg egyáltalán nem félt Tőled. Tudta, hogy ez az egész csak egy színjáték, amit azért játszol vele, hogy azt hihesd Nálad van a gyeplő. De Harleen végig a kezében tartotta az irányítást. Ki akart Téged lökni a komfortzónádból, ami láthatóan sikerült is Neki. Amikor elengedted és elindultál az ajtó felé, megigazította a szoknyáját és a blúzát, majd belevéste az aktádba, hogy:

„Lobbanékony természete miatt veszélyt jelenthet másokra, de leginkább saját magára. Gondolatmenete nem egyenletes, csapong a múlt és a jelen között. A kezelés következő lépése a FermiLab meglátogatása, további adatgyűjtés céljából.”

Ezután Ő maga is elindult az ajtó irányába. Már majdnem utolért, amikor kinyílt az iroda bejárata. Az ajtó másik oldalán két biztonsági őr és Dr. Sterano, Harleen felettese álltak.
- Dr. Quinzel, minden rendben? Láttuk, hogy a páciens kezet emelt Önre. – kérdezte a férfi, látszólagos aggódást színlelve.
- Dr. Sterano. Természetesen, ez a kezelés része. Mr. Brooks nagyon jól halad, ennek eredményeképpen arra jutottam, hogy ideje lesz meglátogatni a tragédia helyszínét, hiszen úgy gondolom, hogy ott szabadulhatna meg legjobban az Őt nyomasztó emlékektől.
- Tisztelettel, Harleen… Biztosan ez a megfelelő lépés? Mr. Brooks labilis személyiség, ezt az előbbi erőszakos cselekedete is alátámasztja.
- Elnézést, Dr. Sterano, de Mr. Brooks az én páciensem. Erőszakos cselekedetről pedig szó sincs, csak próbálta megmutatni nekem, hogy Ő irányít. Másfelől, kérem, ne a betegem előtt fejtse ki róla a szakmai véleményét! Most pedig, ha megbocsát, indulnunk kell, hogy még sötétedés előtt visszaérhessünk lezárni a mai kezelést! Viszlát! – tette hozzá, majd utat mutatva Neked már a bejárati ajtó felé indult. Nem igazán értetted, hogy miért kellett „összemérniük a férfiasságukat” épp előtted, de ez nem is igazán érdekelt. Épp az imént, mikor „tettlegességig” fajult a kis játékod, mondtad el Harleennak, hogy tetszik Neked, ha egy nő céltudatos, az előző beszélgetésben a nő ismét bizonyította, hogy van vér a pucájában, és nem tűri, ha ellentmondanak Neki.

Közben eljutottatok az autódig. Diaz a hátsó ülésen rostokolt miközben épp Carllal beszélgettek. Feltehetően Rólad. Harleen ért oda hamarabb a járműhöz, amit nem volt nehéz megtalálni a „PJB-001” rendszám elárulta, hogy ki is a tulajdonosa. Mielőtt beült volna, Rád nézett.

- Nos, akkor… huszonegyre lapot húzunk. – majd ezzel a mozdulattal előhúzott egy kártyalapot a zsebéből. – Joker! Akkor ma szerencsénk lesz! – majd a nyakát megsimítva mosolyra húzta a száját majd beült az anyósülésre. – Vigyen minket a FermiLabba. – vetette oda Carlnak, majd hátrapillantott és biccentéssel jelezte Diaznak, hogy konstatálta: Ő is Veletek tart.

A laborig vezető út szinte síri csendben telt. Csak az autó rádiójából kiszűrődő Queen nóta, a Bohemian Rhapsody törte meg a némaságot. Valahol volt némi irónia abban, hogy épp ez a zene szólt… „Ez az igazi élet? Vagy ez csak képzelet? Kicsúszott alólad a föld. Nincs menekvés a valóság elől.” ~ szólt a szöveg, ami Phil életére abszolút ráhúzható volt. Harleen arra gondolt, hogy le sem tagadhatná, hogy mindenre szakmai szemmel néz… Az utazás nem tartott tovább hat percnél, köszönhetően annak, hogy Carl minden egyes rövid utat ismert a városban.

- Nos, megjöttünk. – mondta sofőröd, amikor az elhagyatott épület előtt leparkolta az autót. Harleen és Diaz is felnéztek a félig megsemmisült épületre, melynek csak a kutatólabor része semmisült meg szinte teljesen, a nagy keverőkádat magában foglaló előállító terem szinte teljesen épségben menekült meg a detonációtól.
- Ideje lesz beljebb mennünk Phil. Ne tartson magában semmit, mondjon el mindent, amit ez a hely kihoz Önből. Ms. Diaz, az Ön segítségére is szükségem lesz… hátramegyünk, teljesen a keverőig. Abba is szeretném, ha belenéznénk. Mivel Ön is érdeklődik Mr. Brooks háttere iránt, arra gondoltam, hogy Ön is velünk tarthatna, úgyis 3 létra és beugró rész van a kád fölött, így külön-külön biztonságban odatudnánk menni a helyszín fölé. – mondta, és folytatta is volna, amikor Carl megszólalt.
- Ugye, nem azt akarja mondani, hogy nekem már megint a kocsiban kell várakoznom? – kérdezte, majd várta dr. Quinzel válaszát.
- Ha akar… bejöhet. – mondta Harleen megvető tekintettel, majd elindult befelé…

// Következő hozzászólást már a FermiLabba várom //

by Ajánlott tartalom

dr. Harleen Quinzel irodája

dr. Harleen Quinzel irodája

Re: dr. Harleen Quinzel irodája

Re: dr. Harleen Quinzel irodája

Re: dr. Harleen Quinzel irodája

Re: dr. Harleen Quinzel irodája

Re: dr. Harleen Quinzel irodája

Re: dr. Harleen Quinzel irodája

Re: dr. Harleen Quinzel irodája

Re: dr. Harleen Quinzel irodája

Re: dr. Harleen Quinzel irodája