A Queen rezidencia

A Queen család palotája, otthona.

A kilincs lenyomódik, az ajtó finoman kinyílik. Oliver lép be a tölgyfából készült bejárati ajtón. Kezében egy teljesen megpakolt sporttáska, amit rögtön az előtérben ledob. Nincs kiöltözve, egy egyszerű farmer és dzseki kombinációban érkezett haza. A ház furcsán üresnek és nagynak tűnik ennyi idő után.
A milliárdos ugyanis hónapok óta távol volt szülővárosától, Star Citytől. Azon a szigeten töltötte napjait, ahol nem is olyan régen éveket sínylődött. A Lian Yu-n ezúttal viszont nem kényszerből, hanem szabad akaratából volt. Miután nem ölte meg Slade Wilsont, inkább kialakított számára egy biztonságos börtönt, ami remélhetően sosem fogja elereszteni a sziget mélyéről ellenfelét. Emiatt volt hát távol olyan sokáig.
Belép a nappaliba. A tévén finom porréteg húzódik, az asztalon két üres csokipapír. "Biztos Thea járt itt." gondolja. Benyúl a bárszekrénybe, kivesz egy üres poharat és egy whiskeyt. Tölt magának egy keveset, még a negyedéig sem, hozzárak a hűtőből két jégkockát és lehuppan a kanapéra. Körbenéz és arra gondol, hogy minden ugyanúgy néz ki, pedig valójában már semmi nem lesz ugyanaz. Elvesztette az édesanyját, amit sikerült megtorolnia, de a hiánya ott fog lenni benne mindig is. Hogy mi lesz a Vállalattal, az most másodlagos. Most csak pihenni szeretne.
Fújtat egy nagyot, iszik egy kortyot a whiskeyből, hátradönti a fejét és lehunyja a szemét. Most végre béke van.

Kicsit nyugtalanul aludt az éjjel Oliver. Igazából a jó pár pohár ledöntött whiskey után már nem volt másra ereje, fogta magát és ledőlt a franciaágyába. A selyemből készült ágynemű puha tapintása, kissé fura volt az elmúlt időszak zord viszonyaihoz képest. Valami nem hagyta nyugodni. Egy megmagyarázhatatlan érzés, hogy valami rossz fog történni. Nem is kellett sokáig várnia, hogy kiderüljön, igaza volt.
Másnap ébredéskor az éjjeli szekrényén lévő pohár vízzel indítja a napot. A lábai már a padlón vannak, és csak bámul maga elé. Igazából nem is nagyon tudja senki, hogy visszatért. Már megint. A saját egyetlen húga, Thea sem. Így hát úgy dönt, hogy az első dolga a mai napon az lesz, hogy felkeresi.
Magára kap egy pólót, ami az egyik szék háttámlájára volt dobva. Nem igazán minőségi darab, de így a kastélyban való mászkáláshoz megteszi. Gyümölcsöt kíván. Déli gyümölcsöket. A szigeten eltöltött újabb rövid időszak előhozta belőle az egzotikus gyümölcsök iránti vágyát. A konyha felé venné az irányt, de az ajtón kilépve szembe találja magát Clark Kenttel és húgával Theaval. Fura egy kép ez, mivel nem nagyon számított rá, hogy ők ketten valaha beszélgetni fognak. Nem csak a városokból adódó távolság, hanem a korbéli különbség és Thea fiatalos szertelensége miatt.
- Clark, micsoda váratlan meglepetés! - Szólítja meg barátját Oliver. - Látom sikerült találkoznod végre a testvéremmel, Theaval. Vagy ha már szeretnénk szuperhős körökben maradni, akkor bemutatnám neked Speedyt. Gondolom itt is egy pillanat alatt megjelent. De azért Flash-sel nem veszi fel a versenyt - próbál viccelődni a milliárdos. Majd a kezét nyújtja metropolisi társa felé. - Nem számítottam a látogatásodra. Talán valami baj van? Nem igazán volt időm követni az eseményeket az utóbbi időben.
Oliver, maga is meglepődött, hogy ilyen korán reggel egyetlen váratlan látogatás milyen sok mondatot kicsalt belőle.

Clark mondatai egy pillanat alatt visszarántották Olivert.
- Ez esetben a reggeli edzést sajnos ki kell hagynom. Összeszedem a felszereléseimet, és leporolom a motorom, aztán mehetünk is. Bár te úgyis szempillantás alatt odaérsz. Küldj át minden nyomozással kapcsolatos információt a Queen Vállalat szervereire, Felicity pedig majd utánanéz a hackernek.
Beletúrt a rövidre nyírt a hajába. Felicity. Mióta eljött a szigetről, még nem is beszélt vele. A majdnem csókba torkolló pillanat óta kicsit kínos köztük a viszony, de jelen pillanatban komolyabb problémával kell szembenézniük.
Sietős léptekkel elindult a felszereléséért, lekapta a motor kulcsát a sorakozó járműkulcsok mellől, hogy csatlakozzon az Acélemberhez és megállítsa a lelepleződést. Irány Metropolis! De előtte, muszáj beugrania a Queen Vállalathoz.

Oliver, mint önjelölt vezető kiosztotta nekem a feladatot, ami jól belegondolva teljesen egyértelműnek tűnt. Felicity. Chloé többször emlegette Őt, nem bízott a nőben, vagy talán Oliverben… részben ez is közrejátszott abban, hogy a legjobb barátom úgy felszívódott, mint a kámfor.
- Rendben, legyen, ahogy mondtad Oliver! – mondtam egy jelentőségteljes bólintás kíséretében. – Felicity tudja már, hogy hazajöttél? – tettem fel a számomra leglogikusabb kérdést. – Elnézést, hogy így a közepébe vágok, de kicsit fura lenne Tőle úgy szívességet kérni, hogy azt sem tudja, hogy már hazatértél. – mondtam Olivernek, miközben már a téglaméretű telefonomon keresgettem a nyomozati anyagot. A sok más mellett ennyi hasznom volt az Őrtoronyból… megtanultam bánni ezekkel a kütyükkel, és gond nélkül elértem a toronyban elhelyezett központi szerverünket, amin az eddig titkosítottnak vélt adatainkat tároltuk. Pár simítás a kijelzőn, és már küldtem is a Queen Industries szervereire az adatokat, anélkül, hogy igazán megvártam volna Ollie válaszát. Már épp ismét megszólaltam volna, amikor Thea megtörte a csendet.
- Hé, nagyfiúk! Ok, hogy Ti ezt itt megbeszéltétek, de ugye nem gondoltátok komolyan, hogy én kimaradok ebből a buliból? Ha a Ti adataitokat megszerezték, akkor az én személyazonosságom sincs biztonságban. Arról nem is beszélve, hogy csak ketten vagytok. Barryről semmit nem tudunk, ahogy Victorról sem. Jó fog jönni Speedy segítsége is. Amíg Ti elvagytok a nőügyeitekkel – miközben ezt mondta, Olliera pillantott - és az Őrtoronnyal én elmehetnék az egyetemhez, hátha találok ott valami érdekeset, mire Ti odaértek. – mondta a lány olyan lelkesedéssel, amilyet már nagyon régen láttam… talán pont ez hiányzott a csapatunkból, valami olyan erő, ami visz minket előre. Mindannyian a saját gondjainkat helyeztük előtérbe, ahelyett, hogy csapatként dolgoztunk volna. Ezen változtatnunk kell.
- Ollie, Theának talán igaza van… Speedy még a segítségünkre is lehet! – fordultam oda milliárdos barátomhoz, aki már teljes menetfelszerelésben indult az ajtóhoz. Láttam rajta, hogy valami nagyon nyomja a lelkét.
- Menj, intézd a dolgod! Aztán találkozzunk az Őrtoronynál, amilyen hamar csak lehet. – mondtam anélkül, hogy bármit kérdeztem volna. – De induljunk mi is! – folytattam monológomat, immár Theára pillantva. – Neked kicsit hosszabb lesz az út, mint nekem, de ugyanaz a haditerv! Várlak Titeket az Őrtoronynál! – tettem hozzá, mire a lány csak bólintott, és már el is tűnt. Hasonlóan cselekedtem én is, Ollieval egyszerre léptünk ki az épületből, de Ő jobbra, én pedig balra indultam… Metropolis, és a fennálló problémáink sürgetően vártak ránk!
 
Utad a Queen vállalathoz vezetett, fogalmad sem volt róla, hogy mivel fogsz szembesülni, amikor belépsz az irodádba, de talán ez most nem is érdekelt. Motoroddal olyan sebességgel közlekedtél, mintha Flash járna a város utcáin. Nem tel túl sok időbe, hogy odaérj úti célodhoz.
Letámasztottad a motort, majd pár pillanatig még sisakban ültél, és bámultad a felhőkarcolót. Majd miután levetted a sisakot, lepakoltál és elindultál befelé.
- Mr. Queen?! Hát, hazajött? – kérdezte Susan, a fiatal recepciós lány a lobbiban. – Örülök, hogy újra láthatom Uram! – tette hozzá, szinte teljesen elvörösödött arccal. Lépteid már a lift felé vezettek, hogy felmenj az irodádba, ahol minden bizonnyal Felicitybe fogsz botlani…