Metropolis FRPG - DC Univerzumon alapuló FRPG
Üdvözlünk Metropolisban! Ha most jársz itt először kérjük olvasd el oldalunk megújultSzabályzatát vagy regisztrálj, hogy betekintést nyerhess a város nyüzsgő életébe, a hősök és a legnagyobb gonosztevők Világába! Reméljük, hogy hamarosan játékosaink között tudhatunk Téged is megújult oldalunkon, ahol most már korlátlanul válogathatsz a DC Univerzum hősei, gonosztevői között és bemutathatod az életüket a Te nézőpontodból Smile!

FIGYELEM: Most DC Univerzumos karakter indításakor "ajándékot" adunk Smile! Eldöntheted, hogy értékes eszközökre beváltható pontokat szeretnél kapni, vagy felruháznád a karakteredet egy plusz képességgel!

Előadótermek

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Go down

Előadótermek

Témanyitás by Christy Jenkins on 2016-04-17, 21:43

*** Nagyelőadó ***



Miután átvergődött a forgalmi dugókkal teli, kora délelőtti Metropolison, majd hosszas araszolás után bejutott az egyetemi parkolóba -- ahol csupán fél órát töltött parkolóhely keresésével -- Christy Jenkins végre elindulhatott egyetemi előadására. A folyosó nem sokban különbözött a középiskolaitól: csakúgy, mint Smallville-ben, itt is rengeteg szerelmespárocska vélte úgy, hogy a folyosót pontosan arra találták ki, hogy ők a világ tudomására hozzák -- méghozzá nem éppen diszkréten -- mindent legyőző szerelmüket. Persze mindezt úgy, hogy legalább a főfolyosók felét kitöltse a levegőben szálló, még akkor is érezhető mandulavizsgálat feromonszaga, ha az ember elfordul.
- ELNÉZÉST - mondta CJ az egyik párocskának, akik pontosan abban az ajtóban deklarálták egymás iránti mély elkötelezettségüket a külvilág számára, mely az álatrendszertan kollokviumát tartalmazó teremhez tartozott, és mely előadásról a lány már vagy negyed órás késésben volt. A párocska nem mutatta különösebb jelét annak, hogy bármennyire is érdekelné őket más nyomora, így CJ egy lendületes mozdulattal arrébb billentve őket kinyitotta az ajtót, majd belépett a terembe. Persze minden szem egyből rászegeződött. Mr. Jordan órája amúgy sem volt a szíve csücske: a száraz tények és latin szavak tömkelegének bemagolása nem szerepelt a lány legélvezetesebb időtöltései körébe. Mr. Jordan egy rosszalló pillantással és fejbillegetéssel konstatálta, hogy megérkezett a lány, aki ettől elpirulva leült, hogy ismét egy unalmas másfél órának tegye ki magát.
avatar
Christy Jenkins
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: Egyetemista
Alias:
Csoport: Teen Titans

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Lois Lane on 2016-04-20, 13:13

- Köszönöm a figyelmet. - szólalt meg Mr. Jordan a most szinte csak pillanatoknak tűnő másfél óra végeztével. - El ne felejtsék, hogy a következő előadást ZH-val indítjuk. További szép napot! - hangzott Jordan szájából, miközben már septében lépkedett ki az előadóból.
Az előadás annyira lekötötte a figyelmedet, hogy szinte az egészet végigábrándoztad. Annak ellenére, hogy szeretted volna elfelejteni a régmúlt időket, néha-néha eszedbe jutottak a régi, smallville-i emlékek, és a legutóbbi, igen mozgalmasra sikerült kis kalandod a többi "mutánssal"... Metropolis kies utcái rövid idő alatt igazi csatatérré változtak az "elektrofiúval" folytatott harc során, aminek csupán annyi haszna volt, hogy megtudtad, hogy mások is küzdenek olyan, nem hétköznapi problémákkal, mint a szuperképességek nyújtotta kétes örömök. Brad Parker, az akkori kis csapat önjelölt vezetője már akkor úgy aposztrofált Titeket, hogy a "Titánok"... a küzdelem végeztével persze a csapat nem maradt teljesen egyedül, Ben Chorister, David Green és még páran simán eltűntek a világ színe elől, Jane a legjobb barátnőd is régen hallatott magáról, ahogy Brad is... bár, Őt igazából talán nem is ismerted, hiszen akkor találkoztatok először, és eleddig utoljára. Gondolatmenetedből egy csoporttársad, Danny szavai rángattak ki.
- Szia CJ., láttam, hogy kicsit késtél, ha gondolod szívesen odaadom a jegyzeteimet. Amúgy, mi a helyzet manapság? Van kedved meginni egy kávét?
avatar
Lois Lane
Admin

Hozzászólások száma : 283
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2011. Dec. 03.
Életkor : 32
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése http://metropolis.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Christy Jenkins on 2016-04-20, 20:59

*Szóval. Izé. Chordata. Mammalia, Felidae, Carnivora. Nem. Chordata, Mammalia, Carnivora, Felidae, Panthera, Panthera Tigris. Sosem fogok eztán ugyanúgy nézni a macskákra. Ez az óra teljesen felőrölt szellemileg. Majdnem annyira, mint amikor... Smallville... David, Jane... *
Egy pillanatra hasító fájdalmat érzett valahol a két tüdeje körül, kissé a bal oldalon.
*Eltűntek az életemből. Ahogy mindig mindenki. Végül mindig csak én maradok. Egyedül. Magányosan. Egy újabb fájdalommal. Persze, én akartam magamnak. Én akartam átlagosan élni, barátokat szerezni, szerelmesnek lenni.*
Ekkor mintha hallott volna valamit. Mintha valaki beszélt volna hozzá.
*Vége lenne az előadásnak?*
A következő, egy szótagból álló töredéket már hangosan is kimondta - MI?! - Ekkor vette csak észre, hogy egy srác beszél hozzá. Látta már korábban. Ő is felvette ezt az előadást. Lassan beugrott a lánynak, hogy legalább 3 alkalommal 4 szónál többet is beszéltek, és  Danny-nek hívják. Miután felocsúdott CJ mély és tartalmas válaszától, elismételte a kérdését:
- Szia CJ., láttam, hogy kicsit késtél, ha gondolod szívesen odaadom a jegyzeteimet. Amúgy, mi a helyzet manapság? Van kedved meginni egy kávét?
A lány gyorsan felkapta a jegyzeteit, beletömködve a táskába, aminek következtében jónéhány lap elszakadt.
- Oh, szia... Danny. - próbálta összeszedni a gondolatait - Kissé szétszórt vagyok mostanság. Ráadásul Mr. Jordan sem sorol a kedvencei közé különösebben, pedig ez a tárgy gyakorlatilag a szigorlati vizsga alapja. És ha elbukom, hát ... hát ... még igazándiból bele sem gondoltam, mihez kezdek akkor.  Azt hiszem mindent leírtam. Talán. Őőő.... Gondolod, egy kávé segítene a helyezten?
Az utolsó kérdés alatt a tollait rakosgatta a táska oldalába, miközben a teljes tenyere csupa tinta lett.
* Utálok jegyzetet kérni mástól. Az annyira gáz. Mintha nem is venném komolyan a dolgokat. ... Most meg mit vigyorog itt, mint a tejbetök?. ... Fogkrémes maradt volna az arcom? Vagy elmulasztottam volna egy vérfoltot lemosni a nyakamról? Valami a fogamba ragadt? *
- Most komolyan, mi olyan vicces? - csattant fel kissé sértetten a lány, felállt, átvetette a táskáját a vállán, egyenesen Danny-re bámulva.
avatar
Christy Jenkins
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: Egyetemista
Alias:
Csoport: Teen Titans

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Lois Lane on 2016-04-23, 10:09

A fiú kicsit meglepődött azon, hogy ennyire felcsattantál, mikor Ő csak jó fej akart lenni Veled, és ez az érzés ki is ült az arcára. Először csak elképedt tekintetéből volt kivehető, hogy teljesen más reakcióra számított, majd teljesen elvörösödött, valószínűleg nem ilyen megnyilvánulásokhoz szokott a lányoktól.
- Bocs, ne haragudj, ha a mosolygással kellemetlen helyzetbe hoztalak... csak aranyosnak tartottam, ahogy kicsit zavartan, de mégis összeszedetten rendezgetted a dolgaidat. - arcán most már inkább a megbánás jeleit mutatta, talán már az is átfutott a gondolatain, hogy meg sem kellett volna szólítania. - A kávét is csak azért kérdeztem, mert igazából én elég új vagyok itt, gondoltam jó lenne, ha lenne egy-két arc, akivel a szükséges formalitásokon kívül is tudnék dumálni. A régi sulimban is rendszeresen cserélgettük a jegyzeteinket a srácokkal, és nagy könnyebbség volt, mert ugye... bár egy szakon voltunk, nem mindenki brillírozott mindenből. - ekkor talán eszedbe jutott, hogy a fiú már korábban elmesélte, hogy bár ugyanott tartotok, Ő az idei év elején jött át a gothami egyetemről, valami családi zűr miatt. - De, ha Neked ez nem fér bele, az sem gond, azért... további szép napot! - mondta, majd némi búskomorsággal az arcán elindult lefelé a sorok közötti lépcsőn...
avatar
Lois Lane
Admin

Hozzászólások száma : 283
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2011. Dec. 03.
Életkor : 32
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése http://metropolis.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Christy Jenkins on 2016-04-24, 21:50

Mire eljutott a lány agyáig, hogy mi is történt éppen, a fiú már a lépcsősor aljánál tartott. Felugrott hát a helyéről és utánaszaladt.
- Danny, várj! - kiáltott utána, miközben nagy siettségében majdnem lebuckázott a lépcsőkön. - Sajnálom, nem akartam bunkó lenni. - szabadkozott a lány. Ekkor már ő is lent volt, a terem aljában, a sietségtől a haja is összevissza kócolódott. Egy nagy levegővétel után folytatta - A korábbi tapasztalataim alapján azt hittem, te is gúnyt próbálsz űzni belőlem, mert hát, mindig azt teszik... És ... és .. sajnálom. Tényleg. - Vett még egy nagy levegőt, megigazította a futás közben kissé felcsúszott szoknyáját, majd egy mosolykezdeményt kicsikart magából. -Ha még nem sikerült elérnem, hogy a sátánnal egyenértékűenk tűnjek, akkor ... ismerek egy jó kávézót néhány sarokra innen. És persze a vendégem vagy, engesztelésképpen. - ekkorra eltűnt az erőltetettség az arcmimikájából, mosolya már őszínte volt. Várakozón nézett a srácra. *Itt lenne az ideje új barátokat szerezned, te idióta. Szedd össze magad. Nem mindenki akar kísérleti patkánynak használni, szóval légy már kissé kevésbé undok az emberekkel* mantrázta magában.
avatar
Christy Jenkins
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: Egyetemista
Alias:
Csoport: Teen Titans

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Lois Lane on 2016-04-27, 08:32

Ahogy utána léptél, a fiú arcán őszinte meglepődöttség látszott előtűnni. Zavarodottsága olyan hatással volt rá, hogy majdnem hasra esett a pulpitusban.
- Gúnyt űzni? - húzta fel a szemöldökét - ugye csak viccelsz? Gothamben elég nehéz normális emberekkel találkozni... hisz amikor már az ember testvéréről, pszichológusáról is kiderül, hogy a hosszú szőke haj egy idegbeteg pszichopatát hivatott eltakarni, akkor már komoly gondok vannak... - ezután a mondat után kelletlen arcot vágott, majd elmosolyodott. - Ennek okán meg sem fordult a fejemben, hogy a sátánnal egyenértékűvé nyilvánítsalak... viszont, Nálunk, ha egy srác meghív egy lányt kávéra, bántsa az meg akármennyire is az elutasítással - itt ismét eleresztett egy félmosolyt - "a lovagi törvények" azt diktálják, hogy a srác fizet. - Mondta ezt már az ajtó felé lépdelve. Már épp ismét szólásra nyitotta volna a száját, amikor megszólalt a hangosbemondó.

- Tisztelt Hallgatók! Kérünk mindenkit, hogy hagyjátok el a Genetika Tanszék folyosóit! Hamarosan minden előadót elhagyhattok, 2-2 rendőr kíséretében. Köszönjük az együttműködéseteket! - hangzottak a rövid, tömör és kissé aggasztó mondatok remegő, de mégis jelentőségteljes férfihangon előadva a bemondóból.

Danny arca kicsit elkomorult, látszott rajta, hogy elkezdte aggasztani az előbb hallott bejelentés.
- Pont ezért, vagyis az ilyen dolgok miatt jöttem el Gothamből... Harleyval is csak a gondok voltak. - mondta a fiú, mintha tudnod kellene ki az a Harley. Azért is volt meglepő, hogy rögtön levont valamilyen következtetést a dolgokról, mert igazából semmit nem tudtatok meg... ahogy ez a gondolatmenet végigfutott az agyadon, már be is lépett az előadóba két egyenruhás.
- Hölgyeim, Uraim! Kérem fáradjanak utánunk, a folyosóra érve maradjanak közvetlenül a fal mellett., mert még a kollégák sem tudják, hogy mivel állunk szemben. - mondta az egyik rendőr, majd elindult az ajtó felé.

Ahogy kiléptetek a teremből, megcsapta az orrotokat az a bizonyos csípős illat, amit a laborban szoktatok érezni. Danny jól látható fejmozdulatokkal próbálta végigpásztázni a folyosót. Rövid kémlelés után megbökte az oldaladat. Ekkor vehetted észre, hogy az egyik laborból füst vagy valami ahhoz hasonló anyag szivárog ki, ha még átláthatóan is, de beborítva az egész folyosót. Jobban megfigyelve észrevetted, hogy a földön mozdulatlan testek terülnek el... legalább hét. Az egyik szellőzőnyílás ajtaja is a földön hevert, olyan volt, mintha valami erős dróttal vagy hasonlóval kitépték volna a helyéről. A nézelődésből a rendőr hangja rángatott ki Titeket.
- Kérem, ne nyúljanak semmihez., ez egy bűnügyi helyszín!

Vajon mi történhetett? Bár, Jordan órája nem volt túl izgalmas, azért az csak feltűnt volna, ha egy robbanás rázza meg az épületet., de ilyet nem vettél észre. Valami, esetleg valaki nagyon váratlanul támadhatott rá ezekre a szerencsétlenekre, de hogyan végezhetett velük észrevétlenül?
avatar
Lois Lane
Admin

Hozzászólások száma : 283
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2011. Dec. 03.
Életkor : 32
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése http://metropolis.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Christy Jenkins on 2016-05-01, 15:13

*Rossz előérzetem van. Ez ... ez nem normális* gondolta a lány, majd észrevétlenül kivette a táskájából a telefonját, bekapcsolva a kameráját és a táska rejtekéből néhány felvételt készített. Ezután ugyanilyen észrevétlenül visszatette. *Ha van valami mutyizás itt, rájövök. Nem hiszem el, hogy megint történnie kell valaminek. Azt hittem, az ilyen furcsaságok csak Smallville-ben fordulhatnak elő*. Szorosan Danny mögött maradva lépdeltek a rendőr kíséretében a folyosón. A fiúhoz hajolva a fülébe suttogta - Neked ez nem furcsa? Feltűnés és hangzavar nélkül ekkora balhét csinálni? - rövid szaglászás után pedig ismét egy halk kérdést intézett - Téged mire emlékeztet ez a szag? Olyan, mintha formalin lenne, nem? - Majd a rendőrhöz fordult, elővéve legidegesítőbb hangját, hisztérikusan megkérdezte - Mi folyik itt??? Tudnom kell!! Ez nem normális! Maga szerint normális? Azok, azok ott halott emberek? Mégis mi történt - ekkor pedig elővette a meggyőző, sírós hangot, kipréselve magából néhány krokodilkönnyet - Mégis, mi történt.... - ezt már a látszólagos beletörődés csendes hangján tette,  a mondat közben tekintete lassan a rendőrről a cipőjére vándorolt, miközben az épület kijárata felé terelték őket.
avatar
Christy Jenkins
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: Egyetemista
Alias:
Csoport: Teen Titans

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Lois Lane on 2016-05-10, 11:31

- Biztos, hogy formalin... - mondta a fiú. - Túl büdös ahhoz, hogy más legyen. - tette hozzá, egy apró mosollyal az arcán. Századmásodpercekkel később viszont már ismét azt a komor arckifejezést láthattad az arcán, ami az előadóból kilépve állandósulni látszott. A fiú nem volt nyugodt, sőt. Rossz előérzete volt Neki is, ami percről percre fokozódott, a csönd és a kellemetlen szagok miatt. Hozzá volt szokva ahhoz, hogy ilyen illatok terjengenek, de az arckifejezése olyan volt, mintha életében most látna először emberi maradványokat, amiken látszólag semmilyen külsérelmi nyom nincs. Ekkor kezdtél bele egyszemélyes szólóműsorodba a sírással, zokogással meg minden egyéb női praktikával. A fiú arcán emiatt pár pillanatra ismét egy apró mosoly jelent meg. A rendőrök igyekeztek a lehető legnagyobb "szaktudásukkal" megnyugtatni Téged, nyilván kevés sikerrel, hisz lehet, hogy több ilyen esetet láttál már, mint Ők, akik több 10 éve a város szolgálatában álltak, és talán már pár lövést is kénytelenek voltak elereszteni.
- Hölgyem, kérem nyugodjon meg. Teljesen kézben tartjuk az eseményeket. Nincs mitől félnie! - szólalt meg a rendőr, amikor egy ismeretlen női hangot hallottatok a semmiből.


- Ó, dehogy nincs mitől félni! - szólalt meg erős spanyol akcentussal! - Dios mio, maguk semmiből nem tanulnak? Azt sem tudják kivel állnak szemben! - folytatta mondandóját, majd gúnyos kacajtól kezdett visszhangzani az egész folyosó. A rendőrök összerezzentek, a kezükben tartott pisztolyok csövei a szélrózsa minden irányába álltak, hogy bármerről is jöjjön elő az ismeretlen nő, rögtön célba veszik. Pár másodperccel később a szellőző felől tompa pukkanást hallottatok, mire az összes rendőr a hang irányába fordult, fegyverekkel együtt. Az egyik, talán rémületében, talán szándékosan meghúzta a ravaszt. A többiek rámeredtek, de a férfi nem mondott semmit. Ebben a pillanatban egyik csoporttársatok csöndesen megszólalt.
- Héj, az meg mi? - kérdezte, és a rendőrök háta mögé mutatott remegő kézzel. A fegyveresek szétváltak, így előtted és Danny előtt is kirajzolódott egy tetovált, rövid szőke hajú nő körvonala. A nő minden félelem, ijedtség nélkül kihúzta magát és lassan elindult a rendőrök felé.



- Ugye, mondtam, hogy fogalmuk sincs kivel állnak szemben? Idiotas! - szólalt meg, miközben folyamatosan közeledett felétek. A rendőrök célba vették a mellkasát, de a nő reakciója mindenkit meglepett. Ismét felkacagott, és tovább sétált. - Még mindig azt hiszik megijedek ezektől a játékoktól? - ebben pillanatban a derekához kapott, és a következő másodpercben már az egész folyosót zöldes színű, szúrós szagú füst lepte el., éppen annyira, hogy még fölötte el lehetett látni, ha az ember megbirkózott a szúrós levegővel. Folyamatosan érezted, hogy Danny igyekszik előtted maradni, és védeni attól, amiről azt sem tudjátok mi. Pisztolydörrenések zaja törte meg a csendet, majd fájdalmas nyögéseket hallottatok, a rendőrök sziluettjei pedig egyesével buktak a füst alá. Néhány másodperc telt csak el, amikor Danny előtt megjelent az ismeretlen nő.
- Ha jól viselkedsz nem esik bántódásod! - mondta a nő nagyon meggyőzően.
- Nem keresem a bajt...

- Akkor az keres Téged, amigo? - kérdezte a nő, vigyorogva. Ekkor vettétek észre, hogy a nyelve olyan, mint egy rezes fejű kígyóé, szinte már a sziszegését is hallottátok. A füst lassan elillant, már szinte alig volt látható. A földön hevert 2 rendőr, testük rángatózott. Egy a falnak támaszkodva próbált talpon maradni., egy negyedik pedig szinte észrevehetetlenül megbújt egy ajtó mögött., kezében fegyverrel ugrott elő, és rálőtt a nőre, aki egy pillanat múlva fájdalmasan szisszent fel. Válla fölött hátrapillantott, a rendőr kezében levő fegyver csövéből a lövés miatti gőz még lassacskán párolgott.
- Ez egy gran hiba volt, Te mocsok! - mondta a nő, még mindig kissé fájdalmas hangon, majd egy akrobatikus mozdulattal felugrott a ventilátorra, és néhány pillanattal később, már csak azt láttátok, hogy leereszkedik, épp a rendőr hátára. A férfi ijedtében kapálózni kezdett, próbálta megütni a nőt, de ő csak tekergett rajta, mint valami kígyó. - Küzdj csak! - szólalt meg gúnyos hangon, majd mindkét lábát keresztülvetette a férfi nyakán, hátrafeszítve azt, majdnem teljesen vízszintesre. A férfi igyekezett a nő oldalát ütlegelve megszabadulni béklyójától, több kevesebb sikerrel.
- Ezt nem nézhetem tétlenül. Maradj itt! - szólalt meg Danny, majd nekilódult és rávetette magát a nőre. A rendőr így levegővételnyi időhöz jutott, mert a nő már Dannyvel volt elfoglalva.

A döntés a Te kezedben van: Dannyre hallgatsz, és szépen kivárod, hogy mi történik, vagy Te is csatlakozol a küzdelemhez, hátha ezzel időt nyersz mindkét férfi számára?
avatar
Lois Lane
Admin

Hozzászólások száma : 283
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2011. Dec. 03.
Életkor : 32
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése http://metropolis.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Christy Jenkins on 2016-05-10, 18:41

*Maradjak itt. MÉG HOGY MARADJAK ITT???? Na abból nem eszik!* Gondolta a lány, majd a táskájába nyúlt. *Tudom, hogy itt van valahol...* Tovább keresgélt, míg végül ráakadt a tárgyra. A tárgy, amit oly annyira kutatott, nem volt más, mint egy önvédelmi célokat szolgáló riasztóspray. Mások ezt gázspray vagy paprikaspray néven is ismerhetik. A háta mögött felrázta a kis palackot. Ekkor észrevette, hogy a lába mellett a földön hever egy öngyújtó. *Ez még jól jöhet.* Lassan lehajolt érte, óvatosan felvette és elrejtette bal tenyerében. Majd nyelt egyet és elkiáltotta magát - Ide figyelj Ká! A hócipőm tele van a magadfajta csúszómászókkal, akik azt hiszik, nekik mindent lehet!!! - ekkor már érezte, hogy elönti az adrenalin a szervezetét. *Itt az idő* Elkezdett a kígyószerű nő felé rohanni, majd kellő távolságban a spray nyomógombjára tette a hüvelykujját. *Most vagy soha* ösztönözte magát. -Miért nem kezdesz olyannal, aki a saját súlycsoportod?! - kiáltotta, amikor hatótávolságba ért, majd előrántva a riasztósprayt egyenesen a nő szemére célozva, lenyomta a flakon tetején lévő gombot.
avatar
Christy Jenkins
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: Egyetemista
Alias:
Csoport: Teen Titans

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Lois Lane on 2016-05-11, 10:15

Danny ügyesen "lefoglalta a nőt", a fiú és a rendőr megfelelő bokszzsáknak minősültek a még mindig ismeretlen, név nélküli támadónak. A srác igyekezett minden erejét összeszedni, hogy egy kis időt nyerjen magának és Nektek is, több kevesebb sikerrel. Amikor belekezdtél a kis magánakciódba, Danny épp egy ütéstől terült el a földön, de a rendőr sem tétlenkedett, rögtön újabb célpontot nyújtott a nőnek, főleg miután észrevette, hogy Te is belelendülsz a támadásba. Az első kiáltásod után Danny tekintete Rád szegeződött, de még igyekezett magában tartani a választ, amit jelentősen megkönnyített az a tény, hogy a valószínűleg megrepedt bordái miatt azzal volt elfoglalva, hogy értelmes mennyiségű levegőt juttasson a tüdejébe. Aztán, amikor már rohanni kezdtél feléjük, és látta, hogy ezt szőke támadótok is észrevette, mint akit kicseréltek, felugrott a földről.
A nő eközben lecsapta a rendőrt, aki ismét elterült a földön, majd kígyónyelvét feléd nyújtva, sziszegve előbb védekező, majd támadóállásba állt, hogy nehogy azt gondold nem lesz aki fogadja a gázsprayt...

- Jobban tetted volna, ha szépen eltűnsz! - szólalt meg a nő, és ismét azt a gúnyos kacajt hallatta, amit már pár perccel ezelőtt is hallhattatok tőle, majd a mondandója befejeztével, Ős is nekilódult a futásnak a Te irányodba. Bal kezét folyamatosan maga előtt tartva, karmait előrebiggyesztve száguldott feléd a folyosón. Danny nagyjából utatok felénél, kb. 2 méterre állhatott, még kicsit mindig levegő után kutatva, de az arcán elszántság rajzolódott ki. Amikor a gázspray szépen elkezdett kifelé áramolni a flakonból, a fiú az orra elé kapott a földről egy ruhadarabot, a nőt viszont egyáltalán nem érdekelte, hogy a szúrós szagú anyagot elsősorban miatta permetezted ki. Rohant tovább, majd nagyjából még 3 méterre lehetett Tőled, amikor elrugaszkodott a földről, jobb kezét a magasba emelte és úgy közeledett feléd. Danny ezt már nem hagyta tettek nélkül, ledobta a rongyot a földre, és közétek vetette magát. A nő így nem Rád, hanem az Ő mellkasára sújtott le fémkarmaival, felszakítva a srác ruháját és természetesen 2, nagyjából másfél centi széles részen a fiú mellkasát is. Egy pillanatra mintha megfagyott volna a levegő. Danny fájdalmas arccal rogyott térdre. Pár másodperccel később, a bal kezével a mellkasát fogva a jobb kezével pedig a jobb térdén támaszkodva feltápászkodott, és a tőle nagyjából 2 méterre levő nő irányába indult. Arcán még mindig az előző elszántság, egy amolyan "azt hitted, hogy kicsináltál? Hát, rosszul gondoltad!" mosollyal párosulva jelent meg. Két lépést tett meg, amikor mozgása darabossá kezdett válni., vállai lerogytak, karjai elnehezültek. Addig a pillanatig látszott rajta, hogy tele van adrenalinnal, de amikor hirtelen nehezebben tudta koordinálni a mozdulatait az arcáról eltűnt az elszántság, helyébe a "mi történik velem?" kérdésnél szokásos arckifejezés lépett.
- Mi a fenét műveltél velem? - kérdezte elnehezülő hangon.
- Megöltelek. - mondta a nő, teljes meggyőződéssel. - Minden egyes további mozdulatoddal csak engem segítesz. A neurotoxin, amit a semmirekellő kis szervezetedbe juttattam innentől már elvégzi a dolgát. - tette hozzá, és látszólag gyönyörködött a művében, szinte tudomást sem véve arról, hogy még Te is ott vagy.
avatar
Lois Lane
Admin

Hozzászólások száma : 283
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2011. Dec. 03.
Életkor : 32
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése http://metropolis.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Christy Jenkins on 2016-05-13, 09:29

*Nemnemnemnemnem! Ez nem történhet meg velem! Miért nem bírt Danny elülni a hátsóján?!* A lány arcán látszott a megdöbbenés, amit az imént történteket lassan feldolgozta. A kétségbeesés, a tehetetlenség, de legfőképp az elhatározás, hogy véget vessen ennek az őrültek házának. *Hogy lehet valaki ennyire nyugodt és jéghideg, amikor valakit ...* Képtelen volt kimondani a szavakat, amiket a nő használt. A tény, hogy elveszítheti az első embert, aki kedves volt vele az egyetemen -- vagy egyáltalán bárhol, hosszú idő óta -- , csak még inkább megerősítette benne a lelket és az elhatározást, hogy mentse a menthetőt és szembeszálljon a banyával. A nő még épp azzal volt elfoglalva, hogy ,,remekművében'' gyönyörködjön. CJ gyomra ettől kishíján felfordult. De mégis, mintha valami természetfeletti nyugalom szállta volna meg, elhatározta: megérett az idő a cselekedésre. A jobb kezében a gázspray-t még erősebben fogta, elrugaszkodott Danny támadója felé, majd lenyomta a gombot. Mindezt teljesen egy időben az öngyújtó tűzkövének izzításával. A forró, szinte plazmaállapotbba kerülő gázanyag átszelte a távolságot CJ és a nő között. A lángnyelvek elérték a kígyóasszony haját, és -- miután a lány megváltoztatta a spray kifúvócsövének irányát -- a ruháját is, amik könnyedén begyulladtak. CJ nem tudta miért, de egy megmagyarázhatatlan örömet érzett. Bizonyosan nem az okozta ezt az érzést, hogy a -- még mindig nyomva tartott gombok hatására továbbra is a nő felé, folyamatosan áramló -- tűznyelvek a saját alkarját is csúnyán felhólyagosították. Érezte a fájdalmat, hogy a bőrében lévő neuronok azt kiabállják: ''ÁLLJ! HAGYD ABBA!'', de fogait összeszorítva, kitartóan ragaszkodott egyetlen fegyveréhez.
- Menj a Pokolba! - kiáltotta a nőnek - Tűnj el innen és soha ne gyere vissza!!! - konstatálta, hogy a fájdalmat már nem érzi -- karján a bőr teljesen megégett. Az egyetlen dolog amit érzett az a  saját és a nő testének égő szaga volt. - TAKARODJ!
avatar
Christy Jenkins
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: Egyetemista
Alias:
Csoport: Teen Titans

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Lois Lane on 2016-05-23, 21:12

Danny arckifejezése egyre fájdalmasabb, vagy inkább kétségbeesettebb volt, látszott rajta, hogy nem érti, hogy mégis mi történik.
- Neurotoxin...? Neurotox... - próbálta ismételgetni a szót, hogy nagyjából felfogja, hogy mivel is áll szemben. A nő, ahogy Te is láttad, gyönyörködött abban, amit elért eközben Te szinte semmitől sem zavartatva, adrenalinnal telve tudtad megtenni azokat a lépéseket, amik az öngyújtó-gázspray kombóhoz kellettek. Danny a mozdulatsorod láttán igyekezett feltápászkodni, de ha eljátszottátok volna a "hány ujjamat látod?" nevezetű játékot, még akkor is azt mondta volna, hogy nyolcat, ha egyetlen ujjadat sem teszed a szemei elé. Ez a neurotoxin hatása. Érzékei folyamatosan tompultak. Mielőtt a nőt elérték az első lángnyelvek, még megszólalt.

- Nagyjából 3 órád van még a szánalmas kis életedből, amigo... ennyi idő alatt végzek Veled. - mondta, majd elmosolyodott. Ahogy a lángnyelvek elérték a ruháját felordított. A haja szinte egyáltalán nem zavarta, az nem kapott olyan lángra, hogy egyetlen jól irányzott karlendítéssel ne tudja eloltani az egészet, de a ruhája már nagyobb falat volt, hisz a derekára erősített "füstbombák" felé vészesen közeledtek a lángok... megelőzendő, hogy azok még nagyobb bajt okozzanak, kettőt eldobott, egyet feléd egyet pedig a rendőr felé. Danny irányába nyilván fölöslegesnek tartotta dobni bármit is, hisz a fiún látszott, hogy végleg lefegyverezte az előző támadással. Miután eldobta a a bűzös, zöldes füstöt árasztó bombákat, a következő dolog, amit hallottál egy tűzoltó készülék jellegzetesen süvítő hangja volt. Lassacskán kitisztult a terep, nagyjából átláthatóvá oszlott a zöld füst. A nőn cafatokban lógtak a ruhája darabjai, arca fájdalmas volt.  A bőre olyan módon égett meg, mintha egy kígyó vedlett volna. Valami nagyon nem volt vele rendben... soha nem is láttál még ilyesfélét. Jobb kezével megfogta a bal kezén cafatként himbálózó bőrdarabot, és sziszegések kíséretében ledobta azt a földre.  A látvány kifejezetten undorító volt, mintha egy gusztustalan, csúszó-mászó kígyó végigvonaglott volna a padlón, és otthagyta volna a bőre egy darabját. A melletted heverő rendőr arca halálsápadtra változott, miután végignézte ezt a jelenetet. A nő nagy nehezen erőt vett magán, eldobott még egy füstbombát majd eltűnt. Pár pillanattal később, ugyanúgy, mint mikor megjelent az egész folyosót betöltötte a hangja.
- Veled még nem végeztem, Szöszi. Megbánod, amit velem tettél, grande fog szólni, ha újra találkozunk! Addig is, ints búcsút a kis barátodnak! - mondta, és fájdalmas hangon ugyan, de kacagott.

avatar
Lois Lane
Admin

Hozzászólások száma : 283
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2011. Dec. 03.
Életkor : 32
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése http://metropolis.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Christy Jenkins on 2016-05-31, 23:18

Bár csúnyán megégtek karjai, a testét elöntő adrenalinkoktél nem engedte, hogy érezze a fájdalmat. Bár a nő által eldobott füstgránátok irritálták a nyálkahártyáját és a könnycsatornáit, igyekezett ellenállni a kéztetésnek, hogy köhögőrohamban törjön ki. Odafuttott a fiúhoz, letérdelt mellé és határozotton hozzászólt - Danny! Hallasz engem? - mivel a fiú nem reagált, megismételte, határozottabban, parancsolóbban és hangosabban -IDE FIGYELJ TE SZERENCSÉTLEN!- ekkor a fiú szeme mintha arról árulkodott volna, hogy felfogta, hogy hozzá beszélnek, bár a sűrű, folytogató füstfelhőben ezt nehezen lehetett megállapítani. CJ érezte, hogy az ereiben áramló adrenalin szintje szépen lassan elapad, és a fájdalom, mely olybá tűnt, mintha rétegenként lehámoznák a bőrét, elnyomta a fájdalom tudatát. *Nincs időm most ilyenekre!* Parancsolt magának, és a fiúra koncentrált.  Minthogy tudta, a fiú hallja, kissé visszavett a hangerőből, azonban elhatározottsága csak még inkább megerősödött - Figyelj. Elmondom most mi lesz - kezdte, miközben két, csúnyán megégett tenyerébe vette a fiú arcát, hüvelykujjaival az állán, tenyerével a nyakán lassan, nyugodtan és meggyőzödéssel folytatta - Nem fogsz itt meghalni nekem. Érted?! Figyelj rám. Koncentrálj! - mondta elhivakodottan, bár utóbbit inkább magának, mint Dannynek címezve. Lehúnyta a szemét, és koncentrált. *Emlékezz. Ment ez már korábban is. GYERÜNK CJ!!* Próbálta felidézni magában az élményt, amikor hasonló dolgott tett -- persze nem tudatosan. Kereste az érzést, amit akkor élt át. Nem a fájdalmat, a tehetetlenséget és az elkeseredettséget, hanem azt a pici szikrát, amit akkor érzett, amikor saját regenerációs képességét kiterjesztette egy külső személyre. Elképzelte, hogy ha a méreg a saját testében lenne, fehérvérsejtjei miként pusztítanák el percek alatt az amúgy halálos anyagot. - Gyerünk ... - Mormolta az orra alatt. *Nem akarok sokat, csak kihúzni addig, amíg ideérnek a mentők. Csak addig... * Egyre jobban koncentrált, szinte már nem is tudatosan. -Marajd velem - suttogta. Azonban mintha nem is ő mondta volna. De valami melegséget érzett. Azonban ez más volt, mint az, amit a megégett alkarja miatt tapasztalt. Ez belülről jött. Mintha az egész testét elöntötte volna valami kellemes, átható érzés. Elindult a szívétől, majd az aortán végighaladva folyt végig az egyre kisebb vérereken, a lábujjaba jutva el utoljára. *A szikra* Gondolta átszellemülve, majd mikor testének utolsó milliméterét is betöltötte a bizsergés, a világ hirtelen megszűnt létezni és a lány ájultan zuhant a padlóra.
avatar
Christy Jenkins
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: Egyetemista
Alias:
Csoport: Teen Titans

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Lois Lane on 2016-06-06, 10:49

// Barry Allen postja után folytatom Neked a mesélést Smile //
avatar
Lois Lane
Admin

Hozzászólások száma : 283
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2011. Dec. 03.
Életkor : 32
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése http://metropolis.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Barry Allen on 2016-06-06, 12:10

Ahogy haladtak az egyetem területén a kocsival és Barry látta az arcokat, nagyon ismerősek voltak számára a nézések, az arckifejezések. Nem azért mert ismerte az embereket, hanem azért, mert már jó pár alkalommal látta azt, hogy mennyire ijesztőek az ilyen és ehhez hasonló események. Mindenkinek volt félnivalója, senki sem hallhatatlan, még ő maga se, annak ellenére hogy az átlagnál gyorsabban képes regenerálódni a szervezete.
Gondolta, hogy ez nem lesz egy egyszerű, mindennapos eset, de miután megkapták az indormációkat a helyszínen, valami rossz érzés fogta el. Nem tudta megmagyarázni, őt magát is meglepte ez a dolog. Nem egyedülálló, de elég ritka volt az ilyen megérzés.
Mikor megtudta, hogy a bilológia tanszékre tartanak, egyből az az idő jutott eszébe mikor még ő maga is egyetemista volt. Egy eléggé mániákus egyetemista, de ezt a legtöbben nem tudták róla, nem tudták mik a cáljai. Az, hogy bizonyítékot találjon arra, hogy az apja ártatlan, hogy nem ő ölte meg az anyját.
Aztán, Caitlin jutott eszébe, az a Caitlin aki mindig ott van és segít neki, bármi egészségügyi gondja van, aki állandóan az életjeleit figyeli, mikor a hősködéseit hagyjta végre Central City-ben, esetleg Star City-ben, de lehet, hogy most életében először itt, Metropolisban is.
Teljesen máshol járt Barry. Eléggé elkalandozott, ami nem sűrűn történik meg vele, viszont mostanában egyre többször. Lehet, hogy most az miatt, ami a múltjában történt, az édesanyjával.
Szerinted mire számítsunk majd? - fordult oda Barry Maurához, mielőtt odaértek volna a tanszékhez, de közben haladt tovább az épület felé, ami már csak alig pár lépésre volt.
Tovább haladt és már az épületben is volt, de mielőtt belépett volna, kifújta az összes levegőt a tüdejéből, és feltöltötte az a kinti, aránylag friss levegővel.

_________________
avatar
Barry Allen
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 40
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2016. Mar. 29.

Karakterlap
Foglalkozás:
Alias: Flash
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Lois Lane on 2016-06-20, 08:54

// Elnézést, ezer bocsánat, hogy csak most de sajnos az élet nagy úr, és most egy projekt elvett 2 hetet az életemből Sad //

Christy:

A fiú a földön heverve valóban reagált arra, hogy erélyesebben szóltál hozzá, bár ezt csak egy tompa, alig észrevehető pislantással jelezte Neked. Semmit nem fogott fel abból, hogy mi történik körülötte, így az sem tűnt fel Neki, amit mellette tenni próbáltál... hogy meg akartad menteni az életét, a sajátodat is kockáztatva kicsit. Hiszen, fogalmatok sem volt arról, hogy mi lehetett a nő testében, vagy jelmezében elrejtve, ami ilyen hatással volt rá... persze-persze, neurotoxin, de annak ezer és egymillió fajtája van, Danny állapotát látva pedig nem valószínű, hogy sok idő lett volna arra, hogy megtudd, hogy melyikről is lehet szó.

Percek múlva a fiú kissé kábultan, fejfájással tért magához a földön heverve. Mellkasából csendesen csordogált még a vér a három vágott sebből. Körbenézett magán, de először azt hitte, hogy csak egy rossz álom volt az egész és nem történt semmi. Majd, amikor már fel is fogta a körülötte levő környezetet, megcsapta az orrát a füst és az égett hús illata, rájött, hogy ez korántsem egy álom... Felocsúdott, mint akibe tőrként szúr bele a felismerés, hogy minek volt a részese. Végtagjai még nehezek voltak, alig bírt felemelkedni a földről. Nagy nehezen felemelte magát, és ismét körbepillantott. Ekkor vett észre Téged, és csak reménykedett, hogy elájultál. Elnehezült kezét a nyakadra rakta, hogy kitapintsa a pulzusodat.
- Christy! Hallasz engem? CJ? - kérdezte, hisz a szívverésed alig volt csak érezhető. - Mit műveltél? - tette fel a költői kérdést, miközben az adrenalintól, a kimerültségtől és a kétségbeeséstől végigfutott az arcán egy könnycsepp. A fiú ismét körbenézett, maga sem tudta, hogy mitévő legyen... a két rendőr ájultan hevert a földön, támadótoknak nyoma sem volt. Ekkor Danny egy tompa kattanást hallott a bejárati ajtó felől, ami rögtön cselekvésre késztette...
- SEGÍTSÉG! Erre jöjjenek! - rikkantotta el magát a fiú, és csak remélte, hogy a segítség érkezett meg nem pedig egy újabb meglepetésvendég.


Barry:

- Szerinted mire számítsunk majd? - hangzott a kérdésed, Maura pedig pár pillanatig gondolkodott, hogy mit is mondjon Neked. Próbált tárgyilagos maradni, de látszott rajta, hogy Ő maga sem tudja, hogy mi vár rátok.

- Mindig azt mondom, hogy számítsunk a legrosszabbra, akkor nem érhet minket nagy meglepetés. - bökte ki végül a lány, de még mindig elég komor volt a tekintete. Amikor egy-egy bűnügyi helyszínre mentetek megfigyelhetted, hogy Maura teljesen megváltozik, szinte abban a pillanatban, amikor kiléptek a kapitányságról. A cserfes, mosolygós lány mintha felvenné a jelmezét, és Flashez hasonlóan Ő is egyfajta szuperhőssé válna, csak Ő a holtak közt találja meg azt az egy pontot, amivel megnyugvást és reményt adhat az itt maradottaknak.
A veletek együtt haladó rendőr lépett be először az épületbe, fegyverrel a kezében. Körbenézett, biztosította a terepet, majd behívott Titeket is. Maura, a Te példádat követve szintén vett egy nagy levegőt mielőtt a rendőr után mentetek volna, de míg részedről egy ösztönös cselekedet, addig a lány számára ez a rituálé része volt. Mindig, mielőtt a bűnügyi helyszínre ért volna, vett egy nagy levegőt, kiürítette a gondolatait és átadta őket a munkájának. Ahogy beléptetek a biológia tanszékre, ismét nagy levegőt vett agyát és tüdejét elöntötte a "halál szaga", eddig a pillanatig szíve hevesebben vert, de amint a sokak által gyűlölt szag első foszlánya megütötte az orrát, teljesen megnyugodott, arca kisimult, gondolatai már pár méterrel előrébb jártak, mint Ő maga. Ebben a pillanatban hallottatok meg a távolból egy kiáltást.

- SEGÍTSÉG! Erre jöjjenek! - hangzott a segítségkérő mondat, ami legalább arra jó volt, hogy tudtátok merre menjetek, a rendőr pedig biztos lehetett abban, hogy a támadó már nincs az épületben.
Maura ezután meggyorsította lépteit, cipője kopogása felverte volna még a halottakat is, olyan síri csönd honolt az épületben, ami jobban hasonlított egy horrorfilm forgatási helyszínére, mint egy egyetemi épületre. Ahogy közeledtetek, a földön heverő testek mellett sétáltatok el, talán az a gondolat is átfutott az agyadon, hogy rengeteg munka vár ma rátok... a távolban kirajzolódni látszott egy test fölött térdelő férfi sziluettje.

- Uraim, azt hiszem megérkeztünk a helyszínre! - mondta Maura, akinek az arcán egy apró mosoly futott át, miután meglátta a srác körvonalát maga előtt.
avatar
Lois Lane
Admin

Hozzászólások száma : 283
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2011. Dec. 03.
Életkor : 32
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése http://metropolis.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Christy Jenkins on 2016-06-23, 14:12

*Nincs fájdalom. Nincs félelem. Nincs hideg. Nincs forróság. Nincs bizsergés. Nincs semmi. Leginkább a nemlétezést tudnám így leírni. Létezés. Milyen érdekes szó. Vajon mit is jelent igazán? A biológiai funkciók jelenlétét? A fizikai valót, hogy érezzük a fájdalmat? Mi az ami ténylegesen meghatároz egy embert, mint létező valót? Vajon mi is az ember? A húsbörtönbe zárt lélek? Maga a test? Bárhogy is nézzük, valahogy egyik alapján sem vagyok ember. Vagyok egyáltalán?* Ezek a gondolatok emésztették a lányt. Nem tudta volna megmondani, mennyi idő telt el azóta, hogy Danny fölé hajolva próbálta érvényesíteni akaratát a regeneráló képességei felett. *Vagy ezt csak képzeltem? Ki is vagyok valójában? Az egész olyan távolinak tűnik. Megtörtént egyáltalán?* Egy apró inger zökkentette ki a nihilizmus érzéséből. *Meleg. Talán tűz? Nem. Ez nedves. Eshet az eső?* Gondolatok ezrei cikáztak az agyában, mire felfogta az eseményeket. Amikor erőszakosan próbálta rákényszeríteni a testét, hogy -- amit ő óráknak érzett -- néhány perce megmentse a fiút, a szervezete már eléggé meggyengült ahhoz, hogy mindkettejüket életben tartsa. Minthogy nem hagyta, hogy saját teste gyógyuljon, szervezete az egyetlen lehetséges megoldást választotta. Olyan ez, mint amikor a régi laptopokat 50 fokban használjuk, és már elfogyott a hűtőzselé: a processzor megpróbálja menteni magát azzal, hogy leállítja a számítógépet, mielőtt kiégne. Hasonló történt a lánnyal is: azonban, mintha csak egy bypass rutint írt volna a forráskódba, nem engedte, hogy a túlmelegedés előtt leálljon a ,,processzora'', az égési sérülések pedig csak rontottak a dolgon. A szervezete feladta. Talán ez volt a védelmi mechanizmus, ami megmentheti az életét. 
Lassan elkezdte érezni a fájdalmat a karjaiban. Tompán, azonban annál égetőbben. Nem tudta mozgatni a tagjait. Lassan, mintha a régi magnókazettákat hallaná, elnyújtott, lassú hangokat hallott, valaki segítségért kiáltott.  Belső pokla egyre erősebben lángolt. Újra átélte karjainak megégését. De most sokkal jobban fájt. Mintha lehámoznák újra és újra az összes sejtjét. Sosem érzett még ilyet. Persze akkor hamar elkezdtek gyógyulni a sérülései. Most, mintha örökké állandósult volna a fájdalom. Próbált mély levegőt venni, de a tüdeje nem volt hajlandó engedelmeskedni. Érezte, hogy nem csupán felhólyagosodott karjai okozzák a fájdalmat: tüdeje feladta a küzdelmet, nem lélegzett. A lángoló pokol, amit tapasztalt, az oxigénhiánytól származott. *Hát vége. Végre. Vége.* Gondolta, miközben egy fényesség jelent meg előtte. *Ez lenne az? Tehát mégis van túlvilág? És ez lenne az alagút vége?* A fény azonban egyre bántóbb, erősebb és közelibb lett. Valaki szándékosan világított a szemébe egy lámpával. A lány azonban továbbra is tehetetlenül feküdt teste börtönében. Kiáltani akart, sikoltani. De semmi hatás.
avatar
Christy Jenkins
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: Egyetemista
Alias:
Csoport: Teen Titans

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Barry Allen on 2016-06-23, 16:48

Még mindig vágyott a friss levegőre és beszippantotta az utolsó cseppig és már bent is voltak a tanszék épületében.
- Mindig azt mondom, hogy számítsunk a legrosszabbra, akkor nem érhet minket nagy meglepetés. - mondta Maura és ezek igencsak ismerős szavak voltak Barry számára. Már elég sokszor mondta ezeket a szavakat ő maga is, de mostanában egyre pozitivabban szemlélte a világot azóta, hogy járt a Speedforce-ban. Elég sok dolgott megváltoztatott benne ez a kaland, de sosem fogja ezt elfelejteni. Aztán egy kicsit távolabbról jövő férfi hang keltette fel érdeklődésüket:
- SEGÍTSÉG!! Erre jöjjenek! - hangzott a kiáltás, ami remekül szolgált Barry-éknak arra, hogy tudják merre is kell menniük. Elindultak a hang irányába. Egy kicsit temposabban kezdtek el menni, amitől az egész folyosó Marura cipőjének a sarkától zengett. Nem tudta miért, de Barry kicsit ijesztőnek találta a hangot és az egész helyszínt. Ahogy haladtak, a libabőr úgy múlt el a testéről. Nem tudta, mi van vele, nem szokott ilyen lenni. Valami furcsa érzése volt még mindig, ez pedig jobban megijesztette, mint a cipők kopogása, amik addigra rájött, hogy egy kicsit a pisztoly elsütésének hangjára hasonlít, ami jelent pillanatban nem túl kellemes, boldog dolog.
Az sem volt túl jó, hogy majdnem az egész épület tele volt testekkel. Haladtak köztük ahogy tudtak, de azért résen voltak, hiszen nem tudták mire számítsanak. Aztán megláttak egy férfit egy test felett térdelni. Barry megmert esküdni arra, hogy Maura mosolygott mikor meglátta, ki is van ott ezért nem félt feltenni a kérdést:
- Ismered őt? Vagy rosszul láttam a mosolyt az arcodon? - hangzott a kérdés de haladtak tovább meg sem álltak, semmi sem mozdította ki őket a mozgásukból, a tovább haladásból. Barry észrevett egy szőke hajú lányt, akinek igen durva égési sérülései voltak, a férfi is ott volt, épp egy lámpával világitott a lányra, Barry is oda ment hozzájuk. Már épp odaért volna, mikor egyszer csak leesett eléjük, pontosabban le ugrott eléjük egy férfi. Barrynek egyből a gyerekkorában látott kémfilmek jutottak eszébe, hogy mindig is mennyire izgalmasnak találta az ilyen mutatványokat, bár ő maga sosem, tudott ilyeneket csinálni, sosem volt jó a testnevelés órákon, illetve a gimnasztikai mozdulatokban. Sőt, még nem is olyan régen, eltudott botlani akár a cipőfűzőjében is. Volt aki Béna Barry-nek becézte őt, de annyira nem vette fel magára, mert tudta, hogy van benne igazság. Ez még az előtt volt, hogy a Villám lett belőle, az előtt, hogy az embereknek reményt nyújtana. Tudta, hogy most már kicsit fel kell nőnie, össze kell szednie magát és igyekezett e szerint cselekedni. Gondolatait visszaterelte az előtte lévő alakra, aki a szellőzőkből került elő, amire időközben rájött. Nem tudta, mire is számítson, ezért igyekezett előre nézni, minden mozzanatra odafigyelni. Nem szerette a harcot, nem az a verekedős típus, de ha arra kerül sor, nem szeretne alul maradni, így ha kell akár a képességét is használná. Nem akart ő cselekedni először várt inkább arra, hogy mi is történik körülötte. Várta hogy a rendőr mit lép aki eddigre már fegyvert fogott a szellőzős betyárra.


A hozzászólást Barry Allen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-07-08, 12:04-kor.

_________________
avatar
Barry Allen
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 40
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2016. Mar. 29.

Karakterlap
Foglalkozás:
Alias: Flash
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Lois Lane on 2016-06-27, 23:07

Christy, Barry innentől egy mesélői hozzászólás lesz Nektek, picit azért tagolom, hogy átláthatóbb legyen. Az NJK-k is „közös használatban” lesznek  Smile



- Christy, itt a segítség! Nem adhatod fel! Még lógsz nekem azzal a kávéval! – szólalt meg Danny kissé elcsukló hangon, miközben arcán talán még egy könnycsepp is lecsordult, rácsöppenve az arcodra. Kezében ekkor már egy zseblámpát tartott, ezzel próbálta fenntartani azt a maradék figyelmedet, amit észrevett. Pillanatokra lankadt csak az összpontosítása, miközben arra gondolt, hogy Ő mégis hogyan élhette túl ezt?! Hisz az utolsó emléke az volt, hogy az a nő, akinek nem tudjátok a nevét, és egyáltalán semmit sem a kilétéről rátámadt és látszólag halálosan megsebesítette valamiféle neurotoxinnal. Danny nem értette, hogy mi folyik körülötte, egyik kezével a kezedet fogta már, a másikkal a saját mellkasát tapogatta. Érezte karmolások nyomait, szinte azt is ahogy a nő karmai feltépik a húsát, de még mindig nem tudta, hogy mi a fene folyik itt. Ismét a közeledő segítségre vetette a tekintetét, és nyugtázta, hogy már csak pár méterre vannak Tőletek. – Kérem, siessenek. A csoporttársam… alig lélegzik, nem tudom mi történhetett vele! – kiabált oda a három fős társaságnak. Eközben, Tőletek alig pár lépésnyire kizuhant egy fiatalnak tűnő srác, abból a szellőzőnyílásból, amit a támadótok is használt egérútnak. A háromfős társaság egyik tagja egy rendőr volt, aki rögtön odasietett a betolakodóhoz, és ráfogta a fegyverét. Danny nem győzte kapkodni a fejét a történeteket látva. Szívesen segített volna a rendőrnek, de ezekben a percekben csak az érdekelte, hogy Veled mi lesz. – Itt vagyok Veled, most már minden rendben lesz! – szólalt meg ismét, miközben megsimította, majd megfogta a kezedet…


- Hogy ismerem e? – kérdezte Maura kis értetlenséggel az arcán. – Nem, mindössze örülök, hogy életben találtunk valakit. Igaz, hogy a holtak társaságát jobban kedvelem, mert Ők nem ítélkeznek és sokszor „segítőkészebbek” is, mint az élők, de ezek a srácok nem érdemelték meg azt, ami történt velük. – tette hozzá Maura egy apró mosolyt erőltetve az arcára. A lány mostanra már teljesen átszellemült, az sem tudta kibillenteni koncentrációjából, hogy elétek zuhant az a fiatal srác és a Titeket kísérő rendőr fegyvert fogott rá. Határozott léptekkel igyekezett a térdelő férfi és a földön heverő lány irányába. Úgy tűnt, mintha igyekezne tudomást sem venni arról, hogy pár méterre Tőletek valakire épp fegyvert tartanak… valahol ez érthető is volt, mert ne a Ti feladatotok az, hogy az ilyen dolgokat is megoldjátok. Szépen lassan odaértetek a célotokhoz, Maura rögtön ki is vette a nyakából a sztetoszkópot, hogy ellenőrizze a lány életjeleit.
- Hello, a nevem dr. Maura Parker., törvényszéki orvos szakértő vagyok. Ő itt a kollégám, Barry Allen. – mutatott be Téged is a fiatal fiúnak, miközben Ő is mellé térdelt.
- Üdv, Danny Quinzel vagyok… Ő… Ő itt Christy Jenkins.
- Rendben Danny, elmondaná, hogy pontosan mi történt? – tette hozzá Maura az egyetlen logikus kérdést, ami most mindenki fejében motoszkált.
- Az előadás után már épp indultunk volna, amikor rendőrök jöttek az előadóba és arra kértek minket, hogy menjünk utánuk. Mi így is tettünk. Elindultunk kifelé, remélve, hogy gond nélkül kijuthatunk. De a folyosón megtámadott minket az a nő. Én… próbáltam megvédeni Christyt és a többieket, de az utolsó emlékem az, hogy egy jól irányzott mozdulattal végigmarja a mellkasomat, valamiféle neurotoxint juttatva a szervezetembe. Fokozatosan elnehezült a testem, és a földre zuhantam. Aztán a következő emlékem az, hogy Christy mellett ébredtem fel, szinte fájdalmak nélkül, de Ő… ugye megtudják menteni? – kérdezte a fiú idegesen, és várta a válaszotokat.

Dick:
A rendőr arca rezzenéstelen volt, látszott rajta, hogy mindenre elszánt. Kollégáit ma már megalázták, földbe tiporták, ugyanezt Ő nem akarta megengedni senkinek.
- Ugye csak viccel. Újságíró vagyok. Pár perce érkeztem. Az igazolvány a zsebemben. – mentegetőztél a rendőrnek, akit nem nagyon hatott meg, amit mondtál. Továbbra is Rád fogta a fegyvert, nem akarta hagyni, hogy akár egy pici esélyed is legyen bármi meggondolatlanságot tenni.
-  Fiacskám, itt én kérdezek! – szólalt meg, eléggé mély és mogorva hangon. - Valóban? Mióta mászkálnak a firkászok a szellőzőnyílásokon keresztül? – kérdezte még mindig rezzenéstelen arccal. – Álljon fel, tegye a kezét a tarkójára. – tette hozzá, majd várta, hogy megtedd, amit mondott Neked. Közben igyekezett figyelemmel kísérni a körülötte történ eseményeket is. Látta, hogy a doktornő elkezdte a sérült lány vizsgálatát. Amikor felálltál, mögéd lépett és megmotozott. Konstatálta, hogy nincs Nálad fegyver, de a hátsó zsebedben valóban megtalálta az újságíró igazolványodat.
- Dick Grayson, riporter, Gotham Gazette. Gotham Gazette? Mit keres itt Metropolisban? Gothamben nem történik semmi, amiről tudósíthatna? – váltott egy fokkal emberibb hangnemre, de a fegyvert még mindig irányodban tartotta. – Hogyan jutott be ide? Miből gondolta, hogy jó megoldás lesz, ha egy szellőzőnyíláson settenkedik be egy bűnügyi helyszínre?
avatar
Lois Lane
Admin

Hozzászólások száma : 283
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2011. Dec. 03.
Életkor : 32
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése http://metropolis.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by D. Grayson on 2016-06-28, 00:17

Nagyon kis esélyt adtam annak, hogy a rend dicső őre el foglya hinni azt amit mondtam neki ám ezen nincs is mit csodálni. Megérkezik egy helyszínre, ami tele van sebesültekkel majd váratlanul a magasból lepottyan egy pasas és mindenféle marhaságát hord össze. Lehet meggyőzőbben kellett volna érvelnem azonban akkor ehhez pillanatnyilag semmi kedvem nem volt. Azt, hogy hisz-e nekem vagy sem egyedül kellett eldönteni én úgy döntöttem, hogy addig pihengettek egy kicsikét a padlón. Nem tudom próbáltátok-e már, de nem egy leányálom háromméternyi zuhanás után a találkozás a kemény betonnal. Később, mint kiderült ennek a zsarunak volt némi humorérzéke mert felszólított, hogy álljak fel és tegyem a tarkómra a kezemet. Erre a zseniális kijelentésére halkan nevetni kezdtem ám amint belehasított a fájdalom a tüdőmbe rögtön abbahagyta. Ránéztem a fickóra és láttam az arcán, hogy szó sincs tréfáról így hát vettem egy nagy levegőt majd megpróbáltam felállni. Először elég nehézkesen ment ám mikor akkorát roppant a derekam, hogy méterekre is elhallatszott már sokkal könnyebbnek tűnt. Azért mielőtt maradéktalanul teljesítettem volna a parancsot megfoldoztam a hátamat majd elégedetten fölszisszentem majd tarkómra tettem a kezeimet. Miközben végigtaperolt volt esélyem jobban szemügyre venni a körülöttem folyó eseményeket. A sebesültek számát a sérülések formáját és persze a doktornőt is jó alaposan megnéztem magamnak. Az igazolványomat megtalálta azonban még mindig a pisztoly rosszabbik végét tartotta felém. Azt akarta megtudni, hogy jutottam, be és miért mocskoltam be egy nyomozási helyszínt. Valami arra sarkalt, hogy az előbbi viselkedéséért némi elégtételt vegyek.
-          Azt hittem szabad a bejárás ugyanis egyetlen egy rendőr tisztel sem találkoztam. Talán beszélgetés helyett inkább figyelni kellett volna a hátsó bejáratot. Sikerült kiszagolnom hol jutott be az-az elmebeteg és követtem az útvonalát ekkor botlottam magába.

Az a zseni meg se kérdezte tőlem miért maszkíroztam el magamat, de nekem is kiesett a fejemből egészen addig a pillanatig így hát elvettem az arcomtól a zsebkendőmet és visszadugtam a zsebembe.
avatar
D. Grayson
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 20
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2016. Apr. 19.

Karakterlap
Foglalkozás:
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Barry Allen on 2016-07-08, 12:11

Ahogy nézte a két fiatalt a földön, akikkel vagyis akivel épp Maura beszélt, Barry visszagondolt arra, amikor feltette pár pillanattal korábban azt a hülye kérdést, hogy ismeri e őt Maura. Nem is tudta megmondani miért kérdezte, de ahogy meglátta a nő arcán az örömöt, azt hitte ismeri, de monstanra vált neki világossá, hogy mindössze örült hogy életben talált valakit.
-Az előadás után már épp indultunk volna, amikor rendőrök jöttek az előadóba és arra kértek minket, hogy menjünk utánuk. Mi így is tettünk. Elindultunk kifelé, remélve, hogy gond nélkül kijuthatunk. De a folyosón megtámadott minket az a nő. Én… próbáltam megvédeni Christyt és a többieket, de az utolsó emlékem az, hogy egy jól irányzott mozdulattal végigmarja a mellkasomat, valamiféle neurotoxint juttatva a szervezetembe. Fokozatosan elnehezült a testem, és a földre zuhantam. Aztán a következő emlékem az, hogy Christy mellett ébredtem fel, szinte fájdalmak nélkül, de Ő… ugye megtudják menteni?  - mondta a fiú. Barry nem akart Maura helyett válaszolni, hiszen neki nincs olyan egészségügyi tapasztalata mint a nőnek, de mégis neki sikerült először válaszolnia, mert Maura addigra már a lányt vizsgálta:
- Megteszünk minden tőlünk telhetőt. Ígérem. -mondta, annak ellenére hogy fogalma sem volt arról, hogy mi fog történni és hogy mennyire klisének hangzott. De mire ezt lebokszolta magával, már haladtak is tovább a gondolatai, amiket a melletük lévő a rendőr és az állítólagos riporter párbeszéde zavart meg. Nem akart most teljesen rájuk figyelni, mert a gondolatai a “valamiféle neurotoxin”-os nőre irányultak. Az első gondolata egyből az volt, hogy biztosan egy metahumánról van szó, aki úgy kapta a képességét ahogy Barry is, ezért odafordult Maurához és annyira halkan mondta neki amennyire csak tudta:
- Gondolod, hogy egy metahumánról lehet szó? Nekem most ez jutott eszembe a képesség hallatán. - súgta neki, úgy hogy a fiú lehetőleg ne hallja meg.

_________________
avatar
Barry Allen
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 40
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2016. Mar. 29.

Karakterlap
Foglalkozás:
Alias: Flash
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Christy Jenkins on 2016-07-08, 16:11

*Sötét van. Vagy világos? Mintha valami halvány derengést éreznék. Bizsergést. De nem a kellemes fajtát. Hanem azt, amit a zsibbadás után az érzékek visszatértekor tapasztalunk. Bizsereg. Fáj. Éget! ÉGET! ELEVENEN ELÉGEK!* Cikáztak a lány belső monológjaként az érzések és ingerek. Lassan kezdte megérteni: az élet alig pislákolt benne. Bármit is tett Dannyvel, jelenleg saját magát sodorta bajba. Olyannyira, hogy minden egyes szívdobbanás csupán halk kaparászásnak tűnt. Minden egyes oxigénatom belélegzése fájdalommal járt. Az égett karjai lángoltak, persze, csak érzésben. A felhólyagosodott bőr érintkezett a baktériumokkal teli levegővel és a hideg kövezettel az egyetem padlóján. A lány megpróbálta kinyitni a szemét, kevés sikerrel. *Erősebben kell próbálkoznom* Győzködte magát. A hallása és érzékei kezdtek visszatérni: sokan voltak körülötte, bár teljesen idegen hangok, szagok voltak, amelyeket felfedezett. Danny volt az egyetlen, akit ismert. A többi jelenlévőről nem tudta meghatározni, mivéle népség. Csak reménykedett benne, hogy a pár miliméterre felemelt pillái között látott nő, aki valamit foglalatoskodott vele, ért valamelyest az orvosláshoz. CJ remélte, hogy a nyaki ütőerét tapogató apró női kéz egy mentőshöz tartozik. A lány megpróbált beszélni, de a tüdeje nem volt hajlandó azt a minimális mennyiségű levegőt elpazarolni holmi beszédre, ezért csupán halk, vérszegény sóhajtást hallatott. Megpróbálta megszorítani a kezet, ami az övét fogta, de csupán apró mozdulatokra volt képes. Az élet és halál mezsgyéje között félúton volt, viszont ő nem választhatott, melyik ösvényre lép: ez csupán a körülötte állóktól függött. A lány csak remélhette, hogy időben érkezik a szakértő segítség: egyre nehezebben tudott levegőt venni, és egyre gyengébben vert a szíve. Belül persze őrjöngve kiáltott segítségért *Segítsetek! Nem tudok lélegezni! Valaki*. Persze ezt senki nem hallhatta. Christy szemében hosszú órák telhettek el az eszméletvesztése óta: a valóságban csupán néhány perce történtek ezek az események. 

Ekkor megérzett valamit a mellkasán: mintha csak egy ökölbe szorított kéz lett volna, valamint fejét hátrahajtották. Hasító, ritmikus nyomást érzett a bordái között, majd valami a szájához ért, tüdejét pedig elárasztotta valami kellemes érzés. Az alig eszméleténél lévő CJ ráeszmélt: valaki az életéért küzd, felismerte, hogy szükség van CPR alkalmazására. Valaki megpróbálta működésben tartani a szívét és tüdejét.
avatar
Christy Jenkins
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: Egyetemista
Alias:
Csoport: Teen Titans

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Lois Lane on 2016-07-11, 21:53

// Mindhármótoknak egy kommentben mesélek tovább. Jó olvasgatást Smile //

Maura minden az orvosin tanult tudását igyekezett előkotorni valahonnan, talán maga sem tudta, hogy honnan… szinte zavarban volt, hisz nagyjából 7 éve, hogy senkit nem kellett újraélesztenie. Neki, aki a halottak között érezte komfortosan magát az, hogy valakit életben kell tartani, szinte fizikai fájdalmat okozott. Gondolatai cikáztak, alig tudott koncentrálni. Homlokán apró vízcseppek jelentek meg. Félt. De nem félhet, hisz ezt a lányt meg kell mentenie. Gondolatai folyamatosan azon kattogtak, hogy a többiek vajon észrevették e pillanatnyi megingását. Hét másodperc. Mindössze hét másodpercre beengedte a félelmet a testébe. Hagyta, hogy minden egyes porcikáját átjárja. Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét. Számolt magában, majd miután gondolataiban a számsor végére ért, behunyta a szemét és vett egy mély levegőt. Orrát az égett emberi hús szaga, agyát az adrenalin semmiből érkező első lökete töltötte el. Szeme kipattant, két kezét a lány mellkasára rakta és szívmasszázst alkalmazott. 1, 2, 3, 4, 5. Számolt ismét magában, majd a lány fejét hátrahajtva friss levegőt próbált juttatni a mellkasába. Körbepillantott magán, és csak ekkor vette észre, hogy Barry Neki beszél.

- Meta mi? kérdezte előbb mindenféle gondolkodás nélkül. Ja, metahumán. Talán, vagy csak egy szimpla, pszichopata gyilkos. tette hozzá, miközben a következő ötös mellkasprést csinálta. Közben arra is volt ideje, hogy megint körbenézzen. Agyába ismét adrenalin tódult, majd megszólalt.
- Hé, Maga! kiabált rá a rendőrre. Nem érünk rá itt vallatást rendezni, minden kézre szükségünk van. Maga, Jimmy Kimmel, kelljen fel a földről, menjen és hozzon valahonnan rongyokat, az sem érdekel, ha letépi ezeket a nagyon drágának tűnő függönyöket. Vizezze be, valahogy csökkentenünk kell a lány szervezetében fennálló sokkos állapotot. – mondta, és nem titkoltan a rendőr által feltartott, jelenleg még ismeretlen fiúra meredt. Na, mit ácsorog még mindig itt? Azok a függönyök nem szedik le magukat. tette hozzá, majd Barryre nézett. Nyisd ki a táskám… találsz benne egy sóoldat infúziót, mellette pedig Ringert. Vedd elő őket és keverd be. Közben valahol találnunk kell egy épp vénát, ahová beszúrhatjuk az infúziót… összeomlott a keringése. Ezek nélkül esélytelen. – mondta a nő, miközben még mindig próbálta kicsit meggyorsítani a szív mozgását.
- Összeomlott… a keringése? – kérdezte a még mindig mellettetek guggoló fiú. – Ez emberi nyelven annyit tesz… legalább is mifelénk, Gothamben… hogy meg fog halni. – a fiún tisztán látszott, hogy kezd kiborulni, valószínű Ő is sokkos állapotban volt a történtek miatt, ráadásul a mellkasából, igaz csak nagyon lassan, de még mindig szivárgott a vér.
- Danny, Danny… - szólította meg Maura. Ide figyeljen, nem zuhanhat nekem itt össze! Maga a második legfontosabb segítségem. – mondta jelentőségteljesen. Barry épp a sóoldatot keresi, és mivel rá más miatt is szükségem van, ezért magára fogom bízni az infúziósüveg megtartását. Nagyon fontos, hogy egyenesen, a barátja testétől nagyjából 40-50 centire tartsa majd az üveget. Mindezt úgy, hogy közben magát is el kell látnunk. Nagyon koncentrálnia kell, megértette? Ez nem a Grace klinika, nem egy megírt forgatókönyv szerint dolgozunk. Bármi történjék is, gyorsan kell reagálnia. Menni fog? – kérdezte Maura teljesen átszellemülten. A fiú csak bólintani tudott.
- Thompson őrmester, jöjjön ide. Folytatnia kell a szívmasszázst! – szólította maga mellé a rendőrt, aki az imént még a földön fekvő, elmondása szerint riportert nyaggatta. Mikor a férfi átvette tőle a ritmusos mozdulatsort, jobb kezével benyúlt a köpenye zsebébe és pár pillanat múlva előhúzott onnan egy steril tűt. Óvatosan végigtapogatta a lány karját, egy a könyökhajlatában talált épp egy tűhegyni éppen maradt bőrfelületet, ahol a vénába szúrhatott. Kicsatolta a derekára erősített, a ruháját díszként átívelő övet, kihúzta a ruhájából, és a lány karjára erősítette.
- Ne haragudj Christy… remélem később ezért még hálás Leszel! – szólalt meg alig hallhatóan, mikor a lány karjára erősítette a bőrszíjat, elszorítva vele még azt a maradék kis vérkeringést is, ami addig lüktetett a karjában. Kicsomagolta a tűt, fogai közé szorította a vékony fémpálcikát védő műanyagot és kihúzta belőle az éles fémdarabot. Szépen lassan a lány épen maradt vénájába tolta a hegyes segédeszközt, majd Barryre nézett és megszólalt.
- Én készen vagyok, megvan az infúzió?
avatar
Lois Lane
Admin

Hozzászólások száma : 283
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2011. Dec. 03.
Életkor : 32
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: oknyomozó riporter
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése http://metropolis.hungarianforum.com

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by D. Grayson on 2016-07-11, 23:28

Az egyik pillanatban egy rendőrke próbálta meg kideríteni, hogy mi keresni valóm volt a szelőzőben a következőben viszont már más vette át tőle a gyeplőt. Egy nő nekiállt a sebesültek kezeléséhez és olyan magabiztosan osztotta a parancsokat, hogy esély sem adott az ellenkezésre. Igaz nem is volt egyetlen bolond, aki nemet tudott volna mondani neki ugyanis így emberek életét kockáztatta volna. Én azt a parancsot kaptam, hogy szerezzek néhány rongyot, vagy ha kell, használjam a függönyöket. Mindenféle késlekedés vagy fölösleges csevegés helyett azon nyomban nekiálltam, hogy elvégezzem a feladatomat. Bár kicsit még sajgott minden porcikám azonban ez egy cseppet sem izgatott egyik függönyt a másik után szakítottam le azonban egy picinyke dologról megfeledkeztem. Mivel nem ismertem az épületet fogalmam sem volt róla, hogy tudnám benedvesíteni ugyanis ez volt a második feladatom. Tudtam, jól ha nem cselekszem, azonnal az egy ember életébe kerülhet ezt viszont nem engedhettem.
-          Hé, merre van a mosdó vagy valamijen víz? – kiáltottam jó hangosan.
Az egyik fickó mutatott az egyik irányba én pedig kezemben a függönyökkel elhúztam akár egy gőzmozdony. Nem törődtem semmivel csak rohantam, ahogyan a lábam bírta és közben figyeltem az ajtókat. mikor megláttam a mosdó felíratott kissé későn kezdtem el lassítani így pár méternyit csúsztam mire meg tudtam állni, aminek következtében a női mosdó elé értem. Hezitálás nélkül belöktem az ajtót és rávetettem magam az egyik csapra. Teljesen kinyitottam majd eszembe jutott, hogy időt spórolhatnék, ha a többit is igénybe venném és így is tettem. A végén mind a hat darab függönyből csak úgy csorgott a víz így rohantam visszafelé összetéveszthetetlen nyomot hagyva magam után akár egy csiga. A mellkasom teljesen átázott, de ez volt a legkisebb bajom. Néha ráléptem egy-egy vízcseppre ám hála az ügyességemnek nem csúsztam el, hanem azonnal kompenzáltam így szintén nagy hévvel és sebességgel érkeztem vissza a sebesültekhez. Annyi folyadék maradt még bennük, hogy még fürödni is lehetett velük.
-          Ezekkel most mit csináljak?- kérdeztem kissé kétségbe esetten.

Habár rendkívüli légtornász voltam a gyógyításhoz egy csöppet sem értettem ezért kértem a korábban parancsolkodó nő tanácsát.
avatar
D. Grayson
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 20
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2016. Apr. 19.

Karakterlap
Foglalkozás:
Alias:
Csoport:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Christy Jenkins on 2016-07-14, 13:47

Christy érezte, hogy először egy feszítő, nyomó, majd valami szúrós, kellemetlen inger éri az egyik karját, nem sokkal a könyökhajlat felett. Normális esetben felszisszent volna az apró fájdalomra, de most csak tehetetlenül, saját testébe zárva tapasztalta meg a körülötte, vele történő események láncolatát. Ezután a feszítés és a szúró érzés abbamaradt és csak egy kellemetlen, apró, folyamatos feszítő érzés kerítette hatalmába a karját. Ekkor ráeszmélt -- már amennyire egy félig eszméletlen személy rá tud eszmélni valamire --, hogy valaki infúziót kötött a karjába. 

Nem tudta volna megmondani, hogy mennyi idő telt el, de az áramló, feszítő érzés, valamint a mellkasát érő nyomássorozat, a légbefúvás meghozta a várt eredményt: a szíve ha gyengén is, de kezdte felvenni a ritmust, tüdeje pedig újra hajlandó volt önállóan magába fogadni az életet jelentő oxigént. Mivel a lélegeztetés nem volt túl hatékony oxigénbevitel szempontjából, ezért a hirtelen önállósulás hatására enyhe köhögőroham tört rá a lányra. Három négy köhögés után felfedezte, hogy nem érzi már a mellkasán a ritmikus nyomást. Lassan kinyitotta a szemét. Egy meglepett, ismeretlen arc nézett vissza rá. A lány agyán két gondolat futott végig: 1. a megdöbbent férfi egy utolsó perverz, aki nem számított rá, hogy CJ felébred. 2. és ezt tartotta a valószínűbb verziónak: a lesokkolt arcú személy valójában segíteni próbált neki, és maga sem gondolta, hogy sikerülhet a folyamat. 

A lány összeszedte minden megmaradt erejét, és próbált néhány dolgot kipréselni az ajkai közül. Sok mindent akart kérdezni, mondani, sőt kiáltani. Mivel a látása az ideiglenes oxigénhiány miatt még kellőképpen homályos és rövid hatótávú volt, ezért a felé tornyosuló férfin kívül mást nem nagyon tudott észlelni. Végül csak egyetlen szót, egy nevet volt képes kimerültségében kinyögni.
 - Danny?! - ez egyszerre hangzott kétségbeesett kérdésnek, kérésnek, felszólításnak, és aggódásnak. A lány ekkor érezte, hogy hideg feszítő, fájó érzés tölti be a karjait -- valaki, vagyis inkább valakik valamit csináltak a kezével. Mintha valami hideg, nedves dolog ért volna hozzá. Az első pillanatban az érzés kellemesen hűsítő volt, majd visszatért az égő érzés. *Bekötözték volna a kezem? Tehát élek. De.... vajon sikerült? Vajon sikerült megmentenem?* küzdött magában a gondolataival, miközben egyre erősebben érzete, hogy szíve felveszi a ritmust -- persze még nem volt meg a megfelelő pulzusszám, és a légzés is meglehetősen fájdalmasnak bizonyult.
avatar
Christy Jenkins
1. szint
1. szint

Hozzászólások száma : 36
Hírnév : 0
Csatlakozott : 2013. Jul. 29.
Tartózkodási hely : Metropolis

Karakterlap
Foglalkozás: Egyetemista
Alias:
Csoport: Teen Titans

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Előadótermek

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.