Elhagyatott Kastély

Egy középkori, nehezen fellelhető angol kastély egy völgy közepén, Nagy Britanniában. A kapu szinte állandóan zárva van, és az az arra érzékenyek érzik a mágia jelenlétét a kastélyból, és az azt körülvevő területeken. Ha még is sikerül valakinek bejutnia a kastélyba úgy, hogy annak tulajdonosa nem kívánatos személynek titulálja, szinte biztos, hogy életét veszti.

\\ Előző poszt: Starling City Könyvtára \\

Elég hiábavalónak tűnik szinte minden próbálkozásom arra nézve, hogy bejussak. Se az udvarias kopogtatás, se a jelszók találgatása nem hozza meg a kívánt eredményt. Kicsit elbizonytalanodva nézek rá újdonsült társamra, akinek a szeméből ki tudom olvasni, hogy ő legalább annyira nem tudja, hogy mit csinálok, mint én.
De ennek a nyugodt idillnek gyorsan véget vet a hirtelen viharos erejűre fokozódó szél, ami úgy csapja ki a kaput, mintha levéldarabkákat reptetne a levegőben. Nem mellesleg majdnem leszaggatja rólam a nagyra becsült ballonkabátomat is.
Észbe sem tudok kapni, már megint egy térkapu ragad magába. Ez az utazás most sokkal kevésbé megterhelő. Mire kikeveredek a másik oldalán már el is múlik az a kellemetlen bizsergés, amit okozott.
Egy trónteremben állok, aminek az úrnője igencsak szemrevaló teremtés. Mindemellett olyan mágikus kisugárzással bír, hogy ő lehetne a mágikus világ Hirosimája és Nagaszakija a huszadik hatványon. Egy pillanatra megszédít ez hatalmas és nyers kisugárzás, de úrrá leszek magamon és játszom tovább a szerepem.
Nem maradt kétségem afelől, hogy tényleg Morgan La Fey-jel hozott össze a sorsom. Hogy ez jó- vagy rossz sors, majd meglátjuk.
A nő tekintete szinte átlát rajtam és nagyon remélem, hogy pásztázza az elmémet.
Ahogy megszólal egyszerre érzem a csodálatot és az iszonyatot. Ilyen lenne hát egy kétezer éves varázsló hatalma?
Udvariasan meghajolok előtte, mint ahogy a régi lovagos filmekben láttam. Sejtem, hogy mit gondolsz erről, de más forrásom nincs a korabeli etikettről. Meg amúgy is kit érdekel az etikett? Engem nagyon ritkán.
- John Constantine néven ismer a varázsvilág. - próbálok minél cirádásabban bemutatkozni - Látogatásom célja, hogy visszaszolgáltassam kegyednek eme erőteljes szolgát. Nehezen, véres verítékkel sikerült győzelmet aratnom felette, de kordában tartanom még nehezebb lenne, mivel jártasságom a varázslás és bűbáj területén rendkívül szegényes. A kérdéseimre megtévesztő választ adott, de sikerült megtalálnom a vélt igazságot a mondatai között és azt is, hogy kinek tartozik számadással. Bevallom, hogy nehezemre esik elhinni az állítását, de a kegyedből sugárzó mágikus energia erőteljesen oldozgatja a hitetlenségem kötelét.
Rövid szünetet tartok, hogy lássam mennyire van hatással a La Fey-re a hízelgésem.
- Miután a démonlovagja felfedte, hogy kinek a szolgálatában áll, úgy véltem, hogy akár igazat mond, akár nem, nem kockáztatom egy olyan hatalmas varázsló haragját, aki egy ilyen hatalmú lényt könnyedén tart rabigában. Visszakövettem a térváltó varázst, amit Starling Cityben használt és ide igyekeztem, hogy szolgálója ismét az kegyed keze alá kerüljön.
Ennyi kis felvezetés elég egyszerre. Ha egyből kéréssel fordulok felé, még mindenestül kihajít a kastélyból. Szépen fokozatosan kell eljutnom odáig, hogy bizonyítsa nekem amit már úgy is tudok.

Vagy én nem látok túl megint a saját egómon, vagy La Fey valami olyan ősi mágiát alkalmaz, aminek a létezéséről még a homo magik sem tudnak. Nem tudom. Jelen pillanatban azzal vagyok elfoglalva, hogy tisztán tartsam az alsóneműmet.
A ősvarázsló olyan dolgokat csinál, amitől majdnem megáll bennem az ütő. Az még csak a legkisebb őrület, amikor valamilyen - feltételezem a multiverzumot manipuláló - mágiával szórakoztatja a bagómat. Ne akard tudni, hogy honnan tudok ilyen elméleti fizikai dolgokról. Jobb nem firtatni. Meg azt sem, hogy most miért fut át a hátamon egy teljesen másfajta borzongás. Szeretem, ha a nők simogatnak, de akkor is.
- Etrigan megelégedne azzal, hogy az örökkévalóságig hántolja magáról a bőrt. - szedem össze magam annyira, hogy egy pimasz mosoly árnyékát villantsam fel
Ha már úgy is meghalok, akkor stílusosan tegyem. A hírnév csúnya dolog. Fel kell nőni hozzá.
Előkerül az ellopott sisak is és most indul csak be igazán a buli. Ha jól sejtem azt, hogy mi következik, akkor itt és most H.P. Lovecraft kapna egy instant orgazmust. Mármint abban az esetben, ha szerencsétlen nem patkolt volna el már jó ideje.
Etrigan hangját alig hallom, de egy fontos új információval gazdagít engem. Ez nem az igazi La Fey. De ha egy mágikus klón ilyen erős mágiát hozzon létre....
Ősvarázsló vagy sem, ehhez szükség van a Ley-vonalak kemény megcsapolására. Ami azt jelenti, hogy a kastély egy gócpontra épült. Eszembe jut egy vakmerő ötlet. Ami talán működhet annak ellenére, hogy milyen egy reménytelen helyzetben vagyunk.
Ez a banya egy dologgal nem számolt. Jelen pillanatban én vagyok a Pokol legnagyobb ellensége és saját jogomon élő legenda a varázslók között. Én vagyok az a fickó, aki képen röhögi a démonokat és leköpi őket miután alaposan ellátta a bajukat. Aki még magát sem kíméli, ha arról van szó, hogy jól seggbe rúgjon egy hozzá hasonló mágikus erőművet.
- Szedd le a fejéről a sisakot! - próbálom túlüvölteni a térkapuk okozta valóságtorzulást, miközben vadul gesztikulálok Etrigannek - Vond el a figyelmét a varázslásról! Bár nem ezt ígértem neked, de itt az alkalom, hogy jól megszadizd ezt a némber!
Nagyon remélem, hogy Etrigan hallgat rám és biztosítja azt a kis időt, ami a tervem végrehajtásához szükséges.
Hangosan, a varázsigéket szinte üvöltve kezdem el felszívni magamba a Ley-vonalak energiáit. Érzem, hogy a mágikus energia túlcsordul a testemben szinte szétfeszítve azt. Olyan ez, mintha majdnem túltöltenél egy aksit. Ennyi erővel akár még versenyre is kellhetek ezzel a varázs klónnal.
- Teremtés előtti Ősök! - üvöltöm torkom szakadtából - Felajánlom magamat számotokra! Hadd legyek eszköze annak a bosszúnak, amit a titeket háborgató szajha ellen céloztok! Vezessétek kezemet addig, míg Morgan La Fey el nem nyeri méltó büntetését általam.
Ezt kapd ki te vén satrafa! Ha Etrigan sikerrel jár és leszedi La Feyről a sisakot, akkor lesz itt nemulass annak, aki a nagy öregekkel akart elintéztetni engem.
Tudom, hogy ha sikerrel járok akkor kicsi az esélye annak, hogy jól jöjjek ki ebből az alkuból. De sosem voltam az az ember, aki törődik a következményekkel, amikor a fél világ léte nyomja a vállát. Ha mázlim van, akkor a lelkem kicsúszik Nergál karmai közül. Ha nem akkor jól megszívtam.
Mindenesetre jobb felkészülni a legrosszabbra. Anya, Astra nemsokára csatlakozom hozzátok.

A fejlemények tükrében eldöntöm, hogy ha Stephen ebből is könyvet fog írni, akkor ragaszkodni fogok ahhoz, hogy legalább ötletgazdaként feltüntessen, mert az tuti, hogy durván alul vagyok fizetve. Bármennyire is menőnek tűnhet egy fantasy rajongó számára amit most látna, de egy nyomorult szász sisak visszaszerzésére szerződtem, nem pedig arra, hogy lovecraftiánus pokémonpárbajt vívjak Morgan La Fey-jel.
Meg kell hagyni, hogy akármennyire is elfajult a helyzet, valamilyen perverz módon még élvezem is a körülöttünk dúló nyers mágikus energiák spontán kisülését, a varázserő vad tombolását. Olyan, mintha a legjobb anyaggal lőttem volna magamat és ennek hatására megtanultam volna még néhány holtabbnál is holtabb nyelvet. Mindezt frenetikus lézershow kíséretében.
Legalábbis én már nem ismerem fel, hogy milyen szavakat formálnak az ajkaim. Az pláné nem tetszik, amit kettőnk "Kinek nagyobb a ..." (majd hozzágondolod a megfelelőt, de La Fey esetében problémás lenne az első ötleted) játékának eredményeként egy titáni nagyságú vörös íríszű macskaszem jelenik meg a helységben.
Etrigan kiabálását már alig hallom a fejemben susmorgó hangok miatt.
De álljunk meg egy pillanatra! Etrigan beszél. A pokolba is Etrigan beszél, pedig elviekben képtelen rá. Nem oldottam fel róla a bűbájt. Sőt akármit is művelt La Fey a a cigimmel, az is visszatért az eredeti állapotába. Ezer ördög és pokol....
Ez azt jelenti, minden mágiát kiütött a teremben az idézés megkezdése. Ó, hogy a fene egye meg ezt az átkozott nőszemélyt ott ahol van.
A fejemet elárasztó suttogás már jól érthetően szól hozzám, de ügyet sem vetek rá. Azt kéne még, hogy egy lovecraftiánus Vén Öreggel bájcsevegjek egy varázspárbaj közepén. Az elmém már így is elég sérült köszönöm. Meg úgy is belelát a fejembe. Csak kiolvassa, hogy mik a szándékaim.
- Az ördög vigyen el téged haza Etrigan, támadj már rá arra a feslett szajhára! - kiabálom túl a a hangzavart, ami meglehetősen furcsa, mivel az ősi igéket kántáló hangomat is hallom az emberi nyelv mellett - Az idézésen kívül nincs semmi mágia a környéken. Ez az igazi La Fey!
Most Etriganon áll vagy bukik a csata kimenetele. Meg a világ sorsa. Pluszban az életem is.
Ha most nekiáll kiropraktort játszani La Fey-jel nincs az az isten vagy démon, hogy az képes lenne tovább folytatni egy ilyen rituálét.
Az ajkamon lecsorgó vérből mély kortyot szívok a számba. Ha Bruce Lee-nek erőt adott a saját vére megízlelése, akkor nekem sem fog ártani.
Összeszedem minden maradék erőmet és igyekszem figyelmen kívül hagyni azokat a rossz emlékeket idéző kivehetetlen susogásokat a fejemből, hogy minél jobban tudjak a mágiára koncentrálni.
Tipikus John Constantine....
Egy nyamvadt sisakért kirobbantja az Armageddon csatáját. Remélem nem ez lesz a vége, de jobb  legrosszabbra is felkészülni.

\\ "Tank You."\\

Hogy nyílna meg a Pokol szája most azonnal és a két lába között ragadná magával ezt az ezüstnyelvű perszónát.
Persze, hogy akkor jut eszébe egy kicsit megkavarni a fekáliát, amikor már nem ő nyalja a mézes bödönt.
Jó aláírom, hogy most elég kétes a helyzetem, lévén egy ősi démonistennel játszok bújócskát a saját elmémben. Ez nem csak az én esetemben vágná el a torkát a hitelességnek. Egy kéz se kell ahhoz, hogy meg tudjam számolni, hány embernek hinne a világ ugyanilyen esetben.
Itt azonban megint bekattan valami a démonisteni ostrom alatt álló agyamban. A kötő varázs, ami Etrigant ehhez a Blood nevű szerencsétlenhez köti nem tört meg. A boszorkány idézése minden mágiát eltörölt a teremben. Minden mágiát, amit én, vagy ő hoztunk létre. Vagyis minden mágiát, ami gyengébb a sajátjánál, vagy az övével azonos erővel rendelkezik. Vagyis Etrigant nem ő átkozta el. Ez a démon Blood büntetése, amiért valami nagyon ronda dolgot tett Arthúr ellen. Nem kell sokat járatnom az agyam annak érdekében, hogy rájöjjek ki kötötte Bloodhoz Etrigant. A szakma egyik leglegendásabb képviselője, maga a nagy Merlin (Nagyon remélem, hogy nem született olyan ember ezen a világon, aki valaha is bemocskolná ezt a nevet. Nem járna jól, ha velem találkozna.)
De vissza a cselekményhez....
Etrigan már maga sem tudja, hogy kinek a szavát hiszi el. Piszokul remélem, hogy nem arra a következtetésre jut, hogy Nergál keze nem véd, mert akkor tuti végem. Nem fogom tudni védeni magam ha ez függetlenségmániás démoni erőmű karmot emel rám. Ha tudná, hogy ennél léteznek százszorta rosszabb szeret-nem szeret kapcsolatok, biztos teljesen bezizzenne.
De úgy tűnik, hogy a La Fey ellen érzett évezredes haragja felülkerekedik az ármánykodó szavakon és kegyetlen erővel esik neki szenvedései okának. Egy kicsit engem is megijeszt a támadásának intenzitása, aminek váratlan mellékhatása az idéző mágia instabilitása.
Ez kezd kicsúszni a kezeim közül, de talán még nincs veszve a dolog.
- Ezer hála cimbora! - rikkantom  felé - Most több ezer szálnyi cigivel kínáltál meg!
Remélem a könyvtárban történt társalgásunkra való utalás és a megfogalmazás segíti neki felfogni, hogy én irányítok.
Viszont most már más problémával állok szembe. Egyedül rám hárul az idézés irányítása, ami ilyen megroggyant állapotban már túl nagy feladat lenne számomra. Fél térdre rogyok az elmémre nehezedő mágia és susmogás súlya alatt. Ebből egyedül már nem fogok tudni kimászni.
Úgy tűnik, hogy a mágia már önállósodott. Ez már azóta nyilvánvaló, hogy egyszerre tudtam szólni Etrigannak és kántálni.
Akkor ideje lesz megjátszani a világtörténelem legnagyobb betlijét és minden valószínűség szerint csúfosan belebukni.
- Merlin! - formálja szavam a távolba szóló varázst - Alázatos tisztelődként kérlek, hogy segíts megfékezni azt a borzadályt, ami Blood szeretője miatt veszélyezteti a világunkat. A mágiát ugyan sokszor hányavetin és felelőtlenül használom, de a szándékaim jók. Kérlek segíts egy tehetségtelen kontárnak megmenteni a világot!
Ez talán legkétségbeesettebb lépés, amit valaha kipróbáltak a világon, de tisztán nyilvánvalóvá vált, hogy egyedül nem bírok ekkora mágikus hatalommal.
Ha ezt túlélem esküszöm feleségül veszem az első teli whiskey-s üveget, ami az utamba kerül. Kit hülyítek? Csak ki fogom használni és dobom, amint kiürült...

Ez iskolapéldája annak, hogy miként tud félresiklani egy nyomozás. Nem, mintha tök átlagosan indult volna a dolog, de azért az már tényleg teljesítmény, hogy egy nagyvárosi múzeumból eljutottam oda, hogy a világ egyik - vagy - legnagyobb boszorkányával vívjak életre-halálra menő varázspárbajt.
Etrigan leszedi a róla a sisakot, de ez a nő úgy mosolyog, mint az órabéres pillangó a gyorstüzelő katonára.
Valami itt szörnyen félre siklott vagy a Nagyfiú odafent durván rákattant a Trónok Harcára.
Ahogy La Fey elkezdi mesélni, hogy milyen kiterjed és szövevényes tervet fundált ki, hogy engem tőrbe csaljon, attól csak egy pillanatra esik le az állam.
De elköveti a tipikus hibát. Elmagyarázza a dolgokat nekem. Minek ezt tovább ragozni, ha legyőzött? Megmondom miért. Az Egoja miatt. Hogy a pofámba dörgölje a győzelmét. Ezek a gonosz varázslók rosszabbak, mint a Loveparade résztvevői....
Nem mintha ez számítana most. Kimerült vagyok. Pokolian kimerült. Annyira, hogy már ne törődjek semmivel és senkivel.
Amikor Stephent kezdi el emlegetni, akkor csak ennyi mondok: - Kétszázhuszonhárom.
Az alul kalkulált munkadíjam említésére csak így reagálok: - Négyszáztizenhat.
Az Ördöggel való alku emlegetésére ez szalad ki a számon: - Ötszáztíz.
Így folytatom minden egyes klisés csavar után. Minden egyes sztorielemre mondok egy számot. Azt nem kell tudnia, hogy ezek mit jelentenek, de remélhetőleg kellően felhúzom vele az agyát, hogy ne tudjon tisztán gondolkodni.
Nektek megsúgom, hogy vezetek egy listát arról, hogy milyen szófordulatokat és témákat használnak fel azok, akiket már hidegre tettem valamilyen módon: démonok, őrült sátánista varázslók, inhumán lényeket imádó kultisták. Mindnek egy rugóra jár az agyuk. "Jelentéktelen senki vagy John Constantine és ekként fogsz meghalni is." Ez áll az első helyen, de nem hinnétek el, hogy hányszor kaptam már meg ezt valamilyen formában.
A valaha élt legnagyobb varázsló kifejezést tartalmazó zárómondatra reflexből rávágom, hogy kétezer. Ez természetesen nem igaz, de jól hangzik a kerek szám.
Ami ezután jön azonban überel mindent, ami eddig történt. Kitaláljátok, hogy ki tolta ide a rusnya pofáját? Naná, hogy a nagy patás. Lucifer magam személyesen.
- Lilith baromira féltékeny lesz, ha ezt megtudja Luci. - bársonyos modorom most is egy lépéssel előttem jár
Az a néhány tizedmásodperc, amíg várom, hogy kapjak egy titáni állast a főstromanntól gyors gondolkodással telik el. Mire összeáll a kép hangos, már-már őrülten hisztérikus nevetés tör ki belőlem. Ráfoghatják arra, hogy ennyi viszontagság után végleg begolyóztam, de erről szó sincs.
- Hallod te aztán jól kiszúrtál magaddal Luci! - próbálom nevetés nélkül végigmondani amit akarok, de a helyzet iróniája folyamatos esztelen vihogásra késztet - Vénségedre ennyire elhagytad volna az eszed. Istent csináltál ebből a nőből csak azért, hogy engem megkaphass? Hízelgő, de ennyire nem lehetsz agya-hagyott.
Itt ismét teljes erőből tör ki belőlem a hahota. Nem tudom visszafogni magam annyira szórakoztat, hogy így palira vették az éles eszéről híres Fényhozót.
- Nem csak a mágiát nyelte el, hanem azt is, ami vele együtt jött volna át. - magyarázom neki, miközben még mindig rázkódok  nevetéstől - Magadnak teremtettél konkurenciát cimbora. Szerinted mennyi idő, amíg átveszi a hatalmat a több ezer évnyi hatalomvágytól és paranoiától meghasonlott elmén? Nekem alig sikerült visszatartanom a fejemben sugdolózó csápost pedig én La Fey-hez képest ma született bárány vagyok.
A nevetés továbbra is fojtogat, már sípolva kapkodom a levegőt, annyira túldolgoztatom a rekeszizmom.
- Szerintem menj szabira, költözz a Földre és nyiss egy nightklubbot. Legalább addig jól érezzük magunkat, amíg valamelyik Nagy Öreg fel nem zabálja a számodra drága lelkeket a te hibádból.

Az előbbi kirohanásom harsány hahotára készteti a két ellenlábasom. Nem is csoda. Annyi minden történt egyszerre, hogy feldolgozni nem bírta az agyam. Valószínű ezért csináltam ezt a tetemes mennyiségű hülyeséget, amit az elmúlt néhány percben elkövettem. Amit ráadásul megfejeltem azzal, hogy Lucifert is alaposan lekicsinyeltem.
-Ha elfogadsz egy tippet, akkor az apámat különleges alkalmakra tartogasd. - mondom Lucifernek - Az öreg rettenetesen utál engem. Biztos mennyei élvezetet okozna nézni, ahogy engem kínoz.
Szóval La Fey - autentikusabb szó híján - Shoggot-lovagokat akar magának. Hát sok szerencsét neki...
Ezek a lények olyan hatalmúak, hogy egy démon, legyen az egy alkukötő csicskás, vagy egy herceg, mezei embernek tűnik mellettük. Nincs az a mágikus hatalom és tapasztalat, ami kordában tartaná ezeket a rémségeket. Ha akár egy is ilyen elszabadul a Pokol démonja kevés lenne ahhoz, hogy megfékezze őket. La Fey meg végképp. De ezt neki is tudnia kellene. Ha már egy ilyen amatőr klubvarázsló is tisztában van vele.
- Csodálatos terv egy csodálatos teremtménytől. - villantok egy gúnyos vigyort a varázslónőre - Ha már úgy is meghalok az elkövetkező néhány percben, elregélnéd, hogy honnan újítottál a Mítoszhoz kapcsolódó könyveket. Szenvedélyesen gyűjtöm a ritka varázskönyveket és bár ezeket nem lesz alkalmam felvenni a könyvtáramba, de érdekelne, hogy hol lehet őket beszerezni.
La Fey Etriganra helyezi a sisakot és ebben a pillanatban Lucifer a fülembe suttog. A szó szoros és átvitt értelmében is majd megfagy a vér az ereimben, de nem fogom megadni neki azt az örömöt, hogy láthassa rajtam a félelemet. Az új status quo szerint úgy is övé a lelkem. Ez is rám jellemző: Égő hajóról a fagyos, cápáktól hemzsegő vízbe. Bár a fagyos víz és a cápa kizárja egymást...
Etrigan nagyon nem jár jól azzal ami most következhet be. Már ha La Fey-nek tényleg sikerült bebörtönöznie egy Nagy Öreget. Értékelem az iróniát, de azért egy megszállott démon még az én nyitott elmémnek is igencsak sok.
Pont az történik, amire számítottam. A boszorka begyűjt egy mágikus maflást és elterül. Lucifer kihasználja a számára egyáltalán nem váratlan csavart és visszavonul leendő otthonomba. Ami az egészben a legelragadóbb, hogy Etrigan mintha engem célzott volna meg. Egyelőre bizonytalan léptekkel közelít felém. Mintha küzdene az elméjét megszálló erővel.
Etrigan amúgy sem szereti, ha másokkal kell osztoznia a testén, ami adhat neki egy kis plusz motivációt.
- Etrigan, Belial fia! - szólítom meg - Már ezer éve vagy arra kényszerítve, hogy osztozz a testeden egy idegen lélekkel. Büszkeséged csorbát szenvedett. Ne engedd, hogy még egy ilyen szégyenfolt essen a becsületeden. Küzdj a megszálló erő ellen és győzz!
A kis szónoklatomnak kettős célja volt. Egyrészt tényleg buzdítani akarom, hogy álljon ellen a megszálló akaratnak és ennek a legjobb módja az, ha feltüzelem a dühét. A Blood-ra való utalás remélem eléggé felhúzza ahhoz, hogy még néhány percig kitartson. Másrészt pedig minél távolabb kerül La Fey-től, annál jobb.
Egy rövid, de tüdőgyilkos sprint után már a varázslónő mellett térdelek. Megpaskolom az arcát hátha magához tér, miközben úgy zihálok, mint aki lefutotta a maratont vagy kétszer.
Le kéne szokni. Talán van is rá valami bájolás, vagy mágia. De akkor hol maradna az imidzsem?
Ha nem sikerül magához térítenem La Fey-t akkor megpróbálom előkotorni az emlékezetem kacattárából azt a bibliai igét, amivel vizet lehet fakasztani és lefröcskölöm az arcát.
El nem tudom képzelni, hogy mekkora csalódás lehet ennek az élő legendának, hogy egy olyan alávaló kóklert lát meg először egy ekkora esés után, mint én.
- Munkára csinibaba! - villantom rá a leg Harrison Fordosabb mosolyom - Az öreg Luci jól átvágott, de a Shoggot-lovagod még nem ébredt fel teljesen.
Ha jól sejtem, akkor úgy ugrik ki a karomból, mint akit farba durrantottak egy légpuskával.
- Ha szeretnénk még borsot törni egymás orra alá, akkor együtt kell dolgoznunk.

Etrigan és talán Blood is nekifeszül annak, ami a testükben lakozik. Talán először egyesítik erejüket egy évezred alatt, de még ez sem elegendő arra, hogy legyőzzék az elméjüket ostromló fenevadat.
Az őket támadó ősi rettenet már győzelemre áll és a jelenlévő embereken követeli a szabadságát. A szavai még Luciferénél is vérfagyasztóbbak, ami nem sok jót sejtet. Ha valami parásabb, mint az Ördög maga, akkor felmérheted annak a realitását, hogy milyen esélyekkel tudunk indulni ellene.
- Azzal már elkéstél öreg. - nézek az Etrigan testét bitorló lényre - Már többen is megelőztek vele.
La Fey magához tér és kesernyésen elkezd dohogni, hogy mennyire át lett vágva. Nem hibáztatom, de nem is sajnálom. Ha nem tanult a nála ezerszer gyengébb varázslók hibáiból, akkor pont azt az állításomat alapozza meg, amivel Etrigan bizalmát próbáltam elnyerni a könyvtárban.
- Nem mondom, hogy nem volt rá okod, de már Faust óta tudjuk, hogy az Ördöggel üzletelni nem jó ötlet.
Próbálom figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egy ekkora varázsló elismeri a képességeimet. Nem mintha nem esne jól egy ilyen szakma "siker", de a világtörténelem és irodalomtörténet egyik legnagyobb gonosztevőjéről és manipulátoráról beszélünk. Még akkor is, ha éppen igaz amit mond. Az pedig végképp leszedi rólam a keresztvizet amikor kijelenti, hogy lövése sincs miként lehetne visszafordítani a folyamatot.
Szóval hogy tiszta legyen a kép: Őrdögűzés keretein belül egy démonból kell kitessékelnem egy Nagy Öreget.
Az a helyzet tökéletesen definiálja a bizarr szócikket bármelyik értelmező szótárban ráadásul egy ilyen mágiának már csak a kísérlete is garantálja, hogy soha  hátralévő életedben nem fogsz három szónál többet tartalmazó mondatot kimondani. Nem mintha nem tartana kötöznivaló bolondnak a fél világ.
Ha Anne Mary nővér most látna nem tudom, hogy büszke lenne-e rám, vagy elszörnyedne.
- A nők nagy része is egy véleményen van az öreg patással. - vonom meg a vállamat - Nem lep meg, hogy odalent is így tekintenek rám. De mielőtt újból kiásnánk a csatabárdot lenne hozzád majd még egy kérdésem.
Ezzel csak az időt akarom húzni, mert biztos vagyok benne, hogy már úgy tervezte meg ezt az egész együttműködést, hogy én ne járjak jól majd vele és tervez ellenem valamit, amint megoldottuk a problémát A nők pedig bármennyire szépséges teremtések, természetesen mód kíváncsiak...
Valamennyire örülök annak a ténynek, hogy ha jól sejtem, akkor a sisaknak már édes-mindegy. Amekkora erő fel fog szabadulni itt az alatt amit készülök elkövetni, az biztos dezintegrálja majd. Így hacsak nem tud valami ügyes kis chronomanta varázslatot, La Fey fújhatja a sisakot.
- Mivel ketten idéztük meg, csak ketten tudjuk elűzni is. - kezdem el magyarázni La Fey-nek a tervemet - Nem tudom mennyire vagy járatos az exorcizmusban, így csak annyit kérlek, hogy minél több energiát szívj fel a Ley-vonalból és áramoltasd belém. A többit majd én elvégzem.
Amint La Fey elkezdi a megcsapolni az alaposan meggyötört mágikus erővonalakat, nekilátok a szertartásnak. Határozott hangon, az általam ismert összes holt nyelven utasítom a lényt, hogy fedje fel kilétét távozzon el a gazdatestből és a világból is.

A Ley-vonalakkal való újból érintkezés egészen váratlan következményekkel jár. Az az ólmos fáradtság, ami az idézés párbaj és Lucifer felbukkanása után száll meg szinte elszáll, mintha sose lett volna. Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor zöldfülű nyomozóként kipróbáltam a Exstasyt. De ez most ezerszer jobb. Az érzékeim kiélesednek, a gondolkodásom iszonyú mód felgyorsul és megszáll a nyugalomnak egy olyan állapota, amit azóta nem tapasztaltam, hogy Astra esetét elbaltáztam Newcastle-ben.
Talán keresnem kellene egy ilyen gócpontot Jersey közelében is. Határozottan rám férne néhanapján egy ilyen jellegű lazítás.
Szükség is lesz a felfrissített elmémre és varázserőmre is, mivel úgy tűnik, hogy akármennyire is erősítem fel a hagyományos exorcista módszereket hatástalanok egy ilyen lovecrafti bestiával szemben. Vagyis nem a varázserő mértékével, hanem a mágia módjával van probléma. Vagy talán azzal, hogy voltam olyan hülye, hogy ne vegyem le róla a kötő varázs mielőtt nekiállok kérdezősködni. Ha a testre hat, a benne lévő entitánst is néma lesz, akármennyire akarna velem kommunikálni...
Kockázatos levenni róla a bűbájt, mert a leírások és Lovecraft szerint (aki kivételesen még hiteles forrás is) egy Nagy Öreg egyetlen szava képes gyógyíthatatlan őrületet plántálni egy halandó elméjébe. Bízok abban, hogy a Ley-vonalak energiája megvéd és nem a saját nevét ismételgető szerencsétlenként fogok Lucifer elé járulni a halálom után. Visszavonom Etriganról a varázst és remélem, hogy ezzel nem követek el iszonyatos hibát.
La Fey kiabálására próbálok ügyet sem vetni, de amellett nem tudok szó nélkül elmenni, hogy el akarja pusztítani Etrigant. Ígéretet tettem neki és akár ember, akár démon, de állni fogom az adott szavam.
A nyers mágikus energiák által kitisztított elmémben egymást követve cikáznak a gondolatok. Ezen a testen már három lélek osztozik a mágia miatt. Kettő ebből megidézhető lény. Ha pedig megszüntetem a kötővarázst, ami itt tartja őket, akkor a mágia ereje visszarántja őket oda, ahova tartoznak. Etrigant a Pokolba, a csápost meg a fene se tudja, hogy hova. Talán Japánba...
A rendelkezésemre álló mágikus erővel több, mint valószínű, hogy képes leszek végrehajtani ezt a nagy erejű ellenvarázst. Arra nem is merek gondolni, hogy ha ezt megcsinálom, akkor egy olyan mágiát is szét fogok barmolni, amit maga Merlin hozott létre. John Constantine a szakmai csodák gyilkosa....
Nekiállok a varázsszavak kántálásának és várom, hogy mi lesz az eredménye.

A betlik betlije az amit most művelek. Ahogy a világ játékszabályait ismerem, közel semmi esélyem arra, hogy tényleges sikert érjek el egy ilyen horderejű ügyben, de valaki úgy tűnik úgy gondolta, hogy "Egye fene! Legyen Constantinenak egy jó napja!" 
De ezt a jó napot azonban szívesebben tölteném egy másik kétes erkölcsű nő társaságában. La Fey piszok jól néz ki, meg nagyon jól mutatna a bakancslistámon, hogy sikerült eltölteni vele egy éjszakát. De Blood esetéből kiindulva nem járnék jól, ha elmennék csapni vele egy görbe estét...
A mágiám kezdi kifejteni a hatását és az Etrigant megszálló ősi rettenet a démonnal együtt elhagyja Blood testét. Hátborzongató látvány, amit mégis rendkívül érdekessé és valami bizarr módon még felemelővé is tesz az a tény, hogy ez már a végjáték.
Sosem gondoltam volna, hogy a képtelen életemben fogok még ennél is furcsább dolgot látni, de a saját síkjára távozó lovecraftiánus rettenetet és Etrigan hazaköltözésének látványa felett érzett öröm egy pillanatra majdnem elfeledteti, hogy marhára nem a saját súlycsoportomban nyomulok.
- Az életbe mindig belehalunk drága. - mondom miközben rágyújtok egy cigire - Még a te ajtódon is fog egyszer kopogtatni a kaszás.
Lássuk be ezért a slukkért keményem megdolgoztam. Akárki akármit mond ezt nem lehet tőlem elvitatni.
De a nők nem is nők lennének, ha nem valami átkozott csecse-becse miatt nem kezdenék el csinálni a balhét. Szexista volnék? Talán. Van tapasztalatom heves vérmérsékletű és bosszúálló nőkkel?  Szerintem ne kezdd el firtatni, mert naphosszat itt ülnénk.
Mire észhez térek már a falhoz nyomott egy varázslattal és a félig se szívott cigim is odalesz. Mozogni tudok, de a levegővétel kicsit nehézkes.
- Szeretem a kikötözést, de egyezzünk meg egy biztonsági jelszóban oké? - ragyog fel egy pajzánnak szánt vigyor az arcomon, de tudom, hogy ezzel a flörtöléssel kevert poénkodással csak jobban feldühítem - Mit szólnál ahhoz a kérdéshez amit korábban megszellőztettem? Nekem már úgy is mindegy nem?
Nem kell sokat túráztatni az agyam ahhoz, hogy felleljem a kapcsolatot a Ley-vonalak és La Fey között. Most a saját hasznára fordítja a mágikus erőforrást és talán van annyira dühös a nagy buktája miatt, hogy ne gondoljon bele a mágia alapvető szabályaiba.
Nagyon remélem, hogy egy dologgal nem számolt. Egy Nagy Öreget megidézni, majd kiűzni egy démonból brutális módon megcsapolja a bolygó mágikus energiáját. Hogy lefordítsam ember számára érthető nyelvre, ha egy felhőkarcolóba csődítesz egy csapat kockát nagyon durva gamer PC-kel WoW-ozni és egy héten keresztül állandóan hagyod menni azokat az áramzabálókat, akkor a szolgálgató nem csak a számlát küldi el, hanem a behajtót is.
Ha van annyira dühös, hogy elfelejtse ezt, akkor még van esélyem megúszni ezt.
De mit is mondott ez az hitszegő szajha? Blood és Etrigan között szimbiózis alakult ki? Ez azt jelenti, hogy Etrigan számára egy közvetlen átjáróvá vált Blood teste erre a világra. Vagyis csak invitálni kell és idejön zűrt kelteni. Mert az biztos, hogy nem fog örülni annak, hogy kétezer évnyi távollét után két perc után visszarángatják hazulról. Na pont ezért nem fogom megpróbálni ezt a dolgot. Én a helyében még Lucifer szavát is letojnám, ha ezt valaki eljátszaná velem.
A Ley-vonal megcsapolása sem jöhet szóba. Még az kéne, hogy nekem nyújtsák be a villanyszámlát. Lucifer bukná a lelkem az tuti.
Mi a francot tegyek? Túlságosan fáradt és elcsigázott vagyok ahhoz, hogy normális menekülési opciókat kínáljak magamnak.
Aztán eszembe jut a cigim és az öngyújtóm. Pavlov most büszke lenne a John nevű kutyájára, La Fey pedig átkozni fogja magát.
- Szóval fúrja az oldalam, hogy miként tudtál kihúzni ennyi időt élve. - próbálom elterelni a figyelmét, miközben a kezemet a kabátzseben felé közelítem - Vérmágia? Emberáldozat? Vagy másoltad a Nagy Főnököt és életerőért szívességet adtál? Úgy sem fogsz életben hagyni. Ennyit igazán elmondhatsz. Mint mester a kontárnak.
Miközben beszélek előhalászok egy cigit és rágyújtok. Dohányostól ez várható nem. Még akkor is ha kicsit karcosabb a hangja a nyakát szorongató mágikus erő miatt.
Elteszem a gyújtót, majd a következő slukk közepén aktiválok egy varázst, aminek hatására a felparázsló dohányból La Fey irányába csap egy kamion méretű lángcsóva.
Constantine séf mai ajánlata: Grillezett ősboszorkány skót módra.

El sem hiszem, hogy ez a trükk bejött. La Fey vagy tényleg túlságosan nagy arccal állt neki az összecsapásnak, vagy valaki valahol tényleg megszavazott nekem egy kis szerencsét.
Mindenesetre lesz mit megköszönöm annak a német piromágusnak, akitől ezt a trükköt tanultam.
Ahogy a mágia elenyészik és a földre hullok már kezdem érezni azt az ólmos fáradtságot, ami a mai este okozott. Azzal már nem is törődök, hogy La Fey egy szemvillanás alatt elsorvad a tűzben. Valószínű volt a tarsolyában valamilyen terv a menekülésre. Nem baj. Remélhetőleg ő többet tanult ma, mint én. Mert olyan holtfáradt vagyok, hogy jelen pillanatban azt a tényt is nehezen dolgozza fel az elmém, hogy életben vagyok.
Leveszem a ballonkabátomat és ráterítem Bloodra. Remélhetőleg ez megakadályozza, hogy kihűljön.
Aztán elterülök a trónus előtt és megadom magamat a fáradtság ostromának...

Itteni idő szerint már bőven elmúlt dél, mire felébredek, Akármilyen is az angol időjárás egy ódon kastélyban eltöltött éjszakát meg fog sínleni a szervezetem. Viszont új probléma merült fel. Mi a jó fenéhez kezdjek Blooddal? Itt nem hagyhatom. Az még tőlem is egy szívtelen cselekedet lenne.

Más megoldás nem lévén a saját hátamon cipeltem el a legközelebbi autóútig. Fárasztó és nehézkes az út, főleg úgy, ha bőrcipőben kóricálsz a festői Skócia lankáin. Nagy szerencsémre még akad néhány olyan ember, aki segít két piszok leharcoltnak tűnő férfin, akik feltehetőleg nem egy átmulatott éjszaka miatt jutottak ilyen helyzetbe. Igazán megkönnyebbülök, amikor felvettek minket egy kocsiba és bevittek a legközelebbi faluba.
Ott persze első utunk a kórházba, majd a rendőrségre vezetett, ahol be kellett adnom a yardoknak, hogy egy átbulizott éjszaka után egy pszichopatákkal teli lebujban ébredtem, ahol éppen arra készültek, hogy mindkettőnket megegyenek. Jó mesélő vagyok, így ment a dolog. Arra is sikerült hihető magyarázatot adnom, hogy nem ismerem ezt a szerencsétlent.
Blood még sokáig fog kómában feküdni, de elhatároztam, hogy találok rá valamilyen módot arra, hogy segítsem a felépülését. A kórházban az egyik csinos nővérkétől elkértem a számát, majd kikunyeráltam, hogy felhívhassak valakit, aki lóg nekem egy igen nagy szívességgel. Az persze nem akart segíteni, így Anne Mary nővér volt a soros, aki szívesen nyújtott segítő kezet az egyik kedvenc tanítványának.
A sztorimat hitetlenkedve hallgatta - főleg azt a részt, amikor kiűzöm Etriganból a Nagy Öreget -, de nem tagadta meg tőlem a segítséget.
Így kerültem újra az államokba, azon belül is Starling Citybe. Ha más nem, akkor Guylék megriadt képe most nagyon jót fog tenni a lelkemnek.

A múltkor is olyan hasznos elnyújtott csengőszóval jelzem az érkezésemet és meg kell mondjam az a pofa, amit Nora vágott a láttamra meglepően szórakoztató.
- Üdv megint! - húzódik vékony mosolyra az arcom - Remélem nem zavarok.
Ezzel már be is lépek a nő mellett - aki valószínűleg egy enyhe sokkot élt át - és célirányosan Stephent kezdem keresni. A dolgozószobájába találok rá, amint éppen frusztráltan kattog a billentyűzetén. Biztos próbál valamit írni, de valami miatt nincs ihlete.
- Stephen öreg cimborám! - lépek be hozzá gyanúsan széles mosollyal az arcomon - Híreim vannak számodra.
Megpróbálom kiélvezni azt az arcot amit vág, de az utána következő összefüggéstelen hebegés még inkább megerősít abban, hogy jó lesz egy kicsit elbeszélgetni a fejével.
- Mielőtt megkérdeznéd a válaszom nem. - ülök le vele szemben egy süppedős kanapéba - Nem szellemet látsz. Élek és többé-kevésbé virulok, annak ellenére, hogy milyen zűrbe kevertél.
Kérdés nélkül előszedek egy szál cigit és hanyagul rágyújtok.
- Tudnod kell, hogy nem haragszom rád, de meg kell beszélnünk bizonyos dolgokat. Valamint van számodra egy szomorú mesém is.
Jól láthatóan mozog az ádámcsutkája, amit nyel egy hatalmasat.
- Előbb a mesét mondom el. Az egyik barátomról szól Gary Lesterről. Gary sosem volt egy példamutató figura. Veled ellentétben ő jó módba született, de nem tudta értékelni. Elszórta a pénzét mindenféle hülyeségekre. A drogok és a feslett nők voltak a legkevésbé ártalmas dolgok, amikre a családja pénzét pazarolta. Dekadens kis surmó volt, akit érdekelt a fekete mágia és a démonológia. Így találkoztunk, amikor még Liverpoolban toltam az ipart. Több ügyemet is próbálta segíteni, de inkább hátráltatott,mint hasznomra volt. Ennek ellenére valami elbaltázott barátság kialakult kettőnk között. Aztán néhány év múlva már azt sem tudtuk egymásról, hogy merre vagyunk. Őszintén mondom azt hittem, hogy bekapta az aranylövést.
Aztán néhány héttel azelőtt, hogy önként bementem volna a diliházba, Gary újból felbukkant és hozott magával egy üvegnyi bogarat. Az üveg összetört és mint kiderült nem a rovartan volt Gary új hobbija. Az a szerencsétlen Szudánban bebörtönzött egy éhség-démont, akit egy fiúból szedett ki. Liverpoolban akkoriban nagyon felszaporodott a gusztustalan falási rohamok száma. Beletelt néhány napba, amíg rájöttem, hogy a fiú maga volt a börtön a démon számára, amíg az el nem emészti magát és ez a szerencsétlen meg pont megakadályozta ezt. Gary akkoriban nagyon durva heroinfüggő volt és az addikciókkal küzdők vonzzák az ilyen fenevadakat. Szóval rábeszéltem, hogy ketten oldjuk meg az ügyet. Gary akkor még nem tudta, hogy mit terveztem a számára. Valamikor a jó volt vele lógni, így elég nehéz szívvel tettem meg, amit meg kellett tennem. Gary azóta már egy porladó csontváz, én pedig máig cipelem a bűntudatom terhét.
Határozottan előre dőlök a fotelben és a tekintetemmel majd átdöföm Stephent.
- Most abba gondolj bele, hogy ő tényleg a barátom volt.
Lógva hagyom a gondolatmenetet, legyen min forgolódnia majd az álmatlan éjszakáin.
- De, hogy ne csak kiszúrjak veled van néhány kis ajándékom. Az első egy piszok jó történet, amit megírhatsz a könyved folytatásaként. A Szász maszk egy piszok erős mágikus ereklye volt, amire Morgan La Fey tette rá a kezét. Az egyik démonlovagját, Etrigant küldte el érte, aki bár rühelli őt, de a rajta ülő átok miatt engedelmeskednie kellett neki. Etrigal Beliál fia és egy halandóhoz kötötték a lelkét. Gondolom a fickó valami piszok csúnya dolgot csinált Avalonban. Szóval megidéztem Etrigant, kicsit alkudoztam vele, majd mentünk egyenesen a ködös Albionba, ahol egy várban már várt minket La Fey. Varázspárbaj, lovecraftiánus istenek idézése és még Lucifer megjelenése is tarkította a sztorit. Mindezek ellenére még itt vagyok és elmesélem neked a hihetetlen kalandomat. Jól írd meg. Hitelesen.
Tényleg nem lehet rám mondani, hogy szemét vagyok. Ez a fickó eladott Lucifernek, de én vagyok olyan jó arc, hogy még jobban tudjon profitálni az üzletből. Odalent valaki most hangosan röhög. De a fejem lágyára azért nem ejtettek. Ebből nekem is fog csurranni egy kicsit.
- Akkor most térjünk rá az üzleti dolgokra. Akármennyit is terveztél fizetni az összeg tízszeresét kérem. Ha nem terveztél fizetni, akkor egy hat számjegyű csekkel is beérem. Valamint az új könyved minden eladott példánya után fél dollár tiszteletdíjjal jössz nekem és beleszólást kérek a filmváltozat szereposztásába. Ha ezt megteszed, akkor szólok majd néhány jó szót az érdekedben a Patásnál.
Ez persze nem igaz, de valóság apró torzítása még belefér.

Néhány nappal később már a tiszteletdíjból vett csúcs-telefonommal böngészgetem a Tindert a Malomban. Egyik nő sem egy Morgan La Fey ( tudjátok, hogy értem), de legalább hasznosan eltöltöm az időmet, amíg megjönnek a neten rendelt okkult könyveim.