Greg Saunders albérlete

Greg Saunders albérlete és az alatta működő bárja.

Nem is tudta hány órát aludt a kimerítő éjszakai kiruccanás után, de lassan már alkonyodott, mikor Greg felébredt. Nyúzottnak, de egyben elégedettnek is érezte magát, mivel sikerült az egyik őrült drogdílert kivonni a forgalomból. Lassan kikászálódott az ágyból, vett egy forró zuhanyt és megborotválkozott. A frissítő zuhany után már sokkal kipihentebbnek érezte magát. Gyorsan bekapott pár falatot és felvett egy elegáns acélkék öltönyt, fehér inggel és bordó nyakkendővel.
~Na így már sokkal jobb. - mosolygott magában, majd elhagyva lakást, egyszerűen lesétált a country hangulatú klubjába.
A klub mindent igényt kielégített, amire egy country rajongó vágyhatott. A sarokban egy négyfős country együttes hangolt és szép lassan szállingózni kezdtek a vendégek. Greg elégedve állapította meg magában már többedszerre, hogy jól megy az üzlet. Figyelte a pincérnőket, amint fodros western stílusú ruhában, és kalapban igazítják helyükre a székeket és helyezik el a szalvéta- és fűszertartókat az asztalokon. A két csapos akkurátusan törölgette a pultot vagy a poharakat, miközben egy-két vendég már a pulthoz ült és rendelt valamilyen alkoholos nedűt. Greg odaintett csaposoknak, akik elégedett biccentéssel jelezték felé, hogy minden rendben. Greg odasétált a számára fenntartott asztalhoz a bár egyik sarkában, szembe a zenekarral és a tánctérrel, majd miután leült elővette a szokásos napilapokat és egy whiskey-cola kortyolgatása mellett olvasgatni kezdte őket. Közben persze félszemmel a klubot is szemmel tartotta. Egy főnök már csak ilyen.

A bár lassan megtelt emberekkel. A zenekar régi slágereket kezdett játszani, s mint mindig, most is néhány fiatal máris a tánctérre perdült.
Greg minden alkalommal elcsodálkozott azon, hogy az emberek mennyire imádják a country-t függetlenül attól, hogy New York-i, Dallas-i vagy éppen Gotham City-i. Az amerikai történelem szerves része a vadnyugat, bárhol is vagyunk a multiverzumban. Ez mindig is lenyűgözte Greget, de egyben mély sebeket is felszakított, mikor eszébe jutott a felesége, aki a Föld 2-ön maradt egyedül az 1940-es években. Borzasztó volt még belegondolnia is, hogy talán sose láthatja majd szerelmét. Ám búsulni nincs idő, mert a bárral is foglalkozni kell. Greg jó tulajként többször végigjárta a bárt és váltott néhány kedves szót a törzsvendégekkel. Többen kérdezték, énekel-e a mai este folyamán, de Greg tapintatosan elutasította a kéréseket. Fáradtnak érezte magát, inkább csak élvezni akarta az estét.
Ahogy teltek az órák, lassan elkezdett hajnalodni. A vendégek lassan hazafelé indultak és a zenekar is elhagyta a színpadot. Egy idő után márcsak a pincérnők maradtak, akik gyorsan összeszedték a poharakat és letörölték az asztalokat. Greg lusta pillantásokkal nézte, ahogy rendet tesznek a bárban, majd kortyol egyet az italából. 
- Viszlát jövőhéten főnök. ne maradjon fenn sokáig. - mosolygott rá az egyik pincérnő, és a kijárati ajtó felé indult.
- Jó pihenést Joanna. - mosolyodott el fáradtan Greg, és pár pillanat múlva konstatálnia kellett, hogy egyedül maradt a bárban. Egy újabb sikeres nap. Greg lassan felállt, hogy elinduljon bezárni a bárt, amikor remegni kezdett a bár. 
~Földrengés Gothamben? - nézett kérdően körbe Greg, ám ekkor észrevette, hogy a poharában maradt whiskey-cola furamód lebegni kezdett. Időörvény! Ám mire magához térhetett volna a döbbenettől, megnyílt az időjárat és egy cowboyruhás fiatal lány bukkant elő, aki mosolyogva állította, hogy ismeri őt. Greg majdhogynem tátott szájjal bámult, és nem tudta hová tenni a lányt. Ám mielőtt feltehette volna az elméjében kavargó kérdéseket a lány hirtelen előkapott két Colt-ot. Greg elkerekedett szemekkel leste a megviselt fegyvereket. A saját fegyvereit.
- Maga a jövőből jött! - kiáltotta oda a lánynak Greg, azonban a három szörny - akiket a lány paradémonoknak hívott, máris tüzet nyitottak rájuk. A lány lehúzta Greget egy asztal mögé, amelyet találat ért és újabb fedezék után kutatott a tekintetével. Greg agya gyorsan dolgozott, hogy a lehető leggyorsabb megtalálja a megoldást. Aztán beugrott neki.
- Figyeljen ide Vigilante. A bárpult csupán 3-4 méterre van tőlünk. Pont mögötte a padlón van egy acéllemezzel megerősített csapóajtó, ami az italraktárba vezet. Onnan egy titkos ajtón eljuthatunk a garázsba a motoromhoz és a fegyvereimhez. Én megzavarom őket és követem magát. Ha szólok induljon. - mondta Greg és az asztal mögül látta, hogy a három paradémon lassan közeledni kezdett feléjük.
- Most! - szólt Greg ellentmondást nem tűrő hangon a lánynak, majd hirtelen felállt maga előtt tartva az asztalt. Tudta, hogy csak 2-3 lövést bírhat ki a fenyőasztal. Csak remélte, hogy a lány elérte a csapóajtót. Greg ekkor elordította magát, miközben hátrált a pult felé, remélve, hogy magára vonhatja a paradémonok figyelmét. Majd a paradémonok közé dobta az asztalt, hogy szétrebbenjenek és a pult mögé vetődött, remélve, hogy a lány már az italraktárban van és biztonságban eljuthatnak a garázsba.

A megtévesztés tökéletesre sikeredett és a lány a pult mögé ugrott. Ahogy Greg utolérte, csodálkozva vette észre, hogy könnyedén megtalálta a csapóajtót és már lenn is volt. ~Mégis, ki lehet ez a lány? - futott át Greg agyán a gondolat, de nem volt idő tovább töprengeni rajta, mert a paradémonok utánuk vetették magukat. 
Ahogy a szűk italraktárba ért, ismét láthatta Greg, hogy a lány már a titkos ajtónál van és nyitja ki azt. Ekkor viszont szívszaggató hangokat hallott a háta mögül. Az egyik paradémon feldöntött egy rekesznyi 1934-es whiskey-t, melyek ripityára törtek. Keserűen hátranézett és tudta, hogy ezt nem hagyhatja annyiban. Több rekesznyi olcsóbb italt döntött az útjukba, hogy egy kis időt nyerjen, hisz meg kell szereznie a fegyvereit. 
A lány már a garázsban várta, mikor lélekszakadva odaért és azonnal a motorjához rohant. Tudta, hogy átöltözni nincs ideje, ezért gyorsan kivette a motor hátuljára szerelt csomagtartóból a két részre szerelt Winchester M1860 Henry puskáját, mellyel még egy bölényt is le lehetett teríteni. Talán a paradémonok ellen is hatásos lesz. Gyors mozdulattal összerakta a már előre betárazott puskát és mosolyogva a lány felé fordult és válaszolt a lánynak.
- Intézzük el ezeket az izéket. Ideje felavatnom az új szerzeményt. - azzal gyorsan fél térdre ereszkedett a motor mellett lévő egyik tartóoszlophoz, hogy fedezéket nyújtson az ajtón keresztül betörő paradémonok lézertüze ellen. Amint megjelent az első a lány máris egy kecses vetődéssel oldalra ugrott és tüzelt. Ezzel párhuzamosan Greg kezében életre kelt a legendás puska és felváltva a paradémonok fejére, illetve mellkasára ontotta gyilkos tüzét.

A tűzpárbaj rövid volt, ám annál hevesebb. A három paradémon holtan esett össze a Coltok és a Winchester tüzétől. Greg elégedve nézte a hullákat, de továbbra is össze volt zavarodva. A jövőbe utazást ő már átélte, de hogy a múltba is lehet utazni, az már neki is sok volt. Sőt! A lány szerint sikerült elpusztítania Nebulah Man, de ezzel súlyos hibát követ el. Talán ezért jött vissza a múltba a "tanítványa", hogy figyelmeztesse? Azt az egyet viszont Greg megértette, hogy a kérdésekkel vigyáznia kell. Még az is ott motoszkált a tudatalattijában, hogy talán a lány nem az, akinek mondja magát. Mi van akkor, ha Nebulah Man akarja csapdába csalni? Bár ennek sok értelme nem lenne, mivel sikerült felbomlasztania a csapatát a másik a Föld 2-ön.
- Mielőtt még beleegyeznék abba, hogy magával megyek egy időportálon keresztül, tisztázzunk egy-két dolgot. - mondta gyanakvó tekintettel Greg. - Először is, nem tudom kegyed nevét és jó lenne tudni, honnan ismereme magát. Másodszor azt állítja, hogy a jövőben elpusztítom Nebula Man-t. Akkor mégis kitől kérdezhetem meg, hogy pontosan mi történt? Csak azt ne mondja, hogy a jövőbeni énemtől. - mosolyodott el kétkedve Greg, majd néhány pillanat múlva folytatta. - És utoljára egy pofonegyszerű kérdés. Mik ezek a paradémonok. - mutatott Greg laza mozdulattal a három hullára, majd kíváncsian várta a lány válaszait.

Greg egy csöppet döbbenten hallgatta a lányt, aki egy olyan jövőt vázolt fel előtte, amiben az emberiség lényegében halálra van ítélve. A legszörnyűbb felismerést pedig az volt Greg számára, hogy mindezt Ő okozta a Nebulah Man iránti gyűlölete okán. Alternatív jövő? Nem úgy tűnt. Ám Sally feltűnése úgy látszik esélyt adhatott neki arra, hogy megváltoztassa a jövőt. S hogy a lány igazat mondott-e? Ebben most már biztos volt. A neve, illetve a fegyverek, amiket felismert, igazolták a történetét. Aztán hirtelen elsápadt, mikor eszébe jutott Sally elsötétedő tekintete és nyelt egyet.
- Szóval meghaltam a jövőben... Legalább hosszú életem volt. - mondta csibészes mosollyal Greg, de hangjában érződött a szarkazmus, majd néhány másodpercig magában töprengett figyelve a lányt és a paradémonok hulláit.
- Rendben van, meggyőzött. Magával megyek és helyrehozom a hibát, amit elkövettem...Vagyis Ön is segíthet. - mondta bocsánatkérően Greg, hisz a lány azért jött vissza a múltból, hogy segítsen neki megtalálni a helyes utat egy jobb jövő felé.
- Összeszedem a holmimat és átöltözöm. Addig nézze csak meg az új szerzeményemet, mert úgy láttam, ez még Kegyednek is újdonság. - mosolygott  Greg és odaadta a puskáját a lánynak, hogy megnézhesse. Greg amilyen hamar tudott, átöltözött a cowboy ruhájába, felcsatolta a pisztolytáskáját és vállára kanyarította a lasszóját. A jelen vagy a múlt - ki tudja - Vigilante-ja ott állt a jövő Vigilante-je mellett. Greg úgy érezte, mintha dejavu-je lenne, de aztán gyorsan el is múlt az érzés.
- Indulhatunk Sally, akarom mondani, Vigilante. - mondta Greg és visszavette tőle a puskáját, készen állva, hogy átmenjen a jövőbe.